„Cesare Borgia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
zöldből piros, ahogy az egyértelműsítőn szerepel
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
29. sor:
Cesare törvényes származását már ötéves korában pápai bulla mondta ki, a fiú kilencéves korára tucatnyi egyházi hivatallal büszkélkedhetett, tizenöt évesen pedig megtették [[Pamplona]] püspökének. Apja egyházi pályára szánta, így Pisában tanult jogot és teológiát, s amikor Rodrigo Borgiát [[1492]]-ben VI. Sándor néven pápává választották, egyik első dolga volt, hogy a 18 éves fiából [[bíboros]]t kreáljon. Hamarosan nyilvánvaló lett azonban, hogy Cesare nem főpapnak, hanem kényúrnak született. Rómában egyre erőszakosabb cselekedeteiről suttogtak, apja sugallatára irtóhadjáratba kezdett az elhatalmasodott főnemesi családok ellen. Amikor Giovanni nevű öccse is gyilkosság áldozata lett, bár az igazság soha nem derült ki, őt tartották a tettesnek. Jellemző a Borgiák hírére, hogy a pletyka szerint a testvérek Lucrezia nővérük kegyein vesztek össze, valószínűbb azonban, hogy Cesare féltékeny volt a fényes katonai pálya előtt álló Giovannira.
 
Akárhogy volt is, testvérének eltűnése megnyitotta az utat világi karrierje előtt. [[1498]]. [[augusztus 17.|augusztus 17-én]] - az egyház történetében elsőként
lemondott bíborosi rangjáról, apja pedig megpróbálta összeházasítani [[IV. Frigyes nápolyi király]] lányával, [[Aragóniai Sarolta tarantói hercegnő|Saroltával]]. Az azonban nem kért a „pap és papi fattyú” rokonságából, így a pápa [[Franciaország]]ban kezdett érdeklődni.
 
XII. Lajos házasságának megsemmisítése fejében szövetséget ígért VI. Sándornak, aki fiát küldte a bullával a francia udvarba. Itt Cesare elnyerte a navarrai király, [[III. János navarrai király|III. János]] húgának kezét (Cesare állítása szerint a házasságot a nászéjszakán nyolcszor hálták el, bár ennek ellentmond, hogy Cesare hashajtót tartalmazó ajzószert kapott, ami miatt nagy szenvedéseket élt át ezen az éjszakán, és a tényleges elhálásra később került sor) és a Valentinois hercege címet – innen ered Valentino mellékneve. (Feleségével két és fél hónapig élt csak együtt, és sem őt, sem a megszületett lányát már sosem látta, az asszony kolostorban halt meg. Született két törvénytelen gyermeke is, a lány kegyes életű apátnőként, fia gyilkosként fejezte be életét.)
[[Kép:Sandro botticelli lindenau.jpg|balra|bélyegkép|[[Sandro Botticelli]]: [[Caterina Sforza]] arcképe (1475 körül)]]
Apja ezután pápai és francia csapatok élén Közép-Itáliába küldte, hogy az ottani, névleg a pápának alávetett, de független városokból hozzon létre saját hercegséget. Cesare tehetséges és rátermett hadvezérnek bizonyult, s [[1500]] elején diadalmenetben tért vissza. A rómaiak nagy élvezetére aranyláncokban vezettette végig az utcákon az elfogott [[Caterina Sforza]] hercegnőt, népszerűsége csak nőtt, amikor a [[Szent Péter tér]]en nyilvános „előadás” során öt bikával végzett.
 
Ugyanakkor rettegtek is tőle: egy pamflet szerzőjét a [[Tevere]] folyóba fojtatta, fegyvertelen tolvajokat lőtt agyon hidegvérrel, egy őt gúnyoló részeg nyelvét kivágatta, majd saját kezűleg szúrta le tulajdon húgának, Lucreziának politikailag kényelmetlenné vált férjét, aki éppen csak túlélte a Cesare által korábban ráküldött bérgyilkosok támadását.
 
Cesare [[1501]]-ben – immár Romagna hercegeként – ismét hadba szállt, hogy fejedelemségét gyarapítsa. Ehhez az anyagi fedezetet a pápa által [[1500]]-ra meghirdetett jubileumi évből és a kemény pénzekért árult bíborosi kinevezésekből befolyó pénz szolgáltatta. Rövid ideig katonai mérnökként alkalmazta a Milánóból a franciák által elűzött Leonardo da Vincit, s [[1502]]-[[1503]] fordulóján udvarában teljesített diplomáciai szolgálatot a firenzei [[Niccolò Machiavelli]].
[[Kép:A Glass of Wine with Caesar Borgia - John Collier.jpg|jobbra|bélyegkép|270px|John Collier: ''Egy pohár bor Cesare Borgiával'', (1893)]]
[[Kép:Pope Julius II.jpg|jobbra|bélyegkép|270px|Giuliano della Rovere bíboros, a Borgia-család halálos ellenfele, később [[II. Gyula pápa|II. Gyula]] néven pápává választották]]
47 ⟶ 48 sor:
 
=== Családja és gyermekei ===
[[1499]]. [[május 10.|május 10-én]] feleségül vette [[III. János navarrai király]] húgát, Albret Saroltát ([[1480]]– [[1514]]. [[március 11.]]), az udvar legszebbnek tartott hölgyét. A házassággal együtt megkapta a [[Lyon]]tól délre fekvő Valence hercegségét. A házaspárnak egy gyermeke született, Louise Borgia, (1500 - 15531500–1553) aki először II. Lajosnak, Trémouille hercegének, Burgundia kormányzójának lett a felesége, másodszor pedig Bourbon Fülöpnek, Busset urának.
 
Cesare emellett legalább tizenegy törvénytelen gyermeknek is az apja volt, köztük Girolamo Borgia, felesége Isabella Contessa di Carpi, és Lucrezia Borgia, aki apjának halála után [[Ferrara|Ferrarába]] költözött nagynénjének, [[Borgia Lukrécia modenai hercegné|Lucrezia Borgiának]] udvarába.