„Cesare Borgia” változatai közötti eltérés

Cesare törvényes származását már ötéves korában pápai bulla mondta ki, a fiú kilencéves korára tucatnyi egyházi hivatallal büszkélkedhetett, tizenöt évesen pedig megtették [[Pamplona]] püspökének. Apja egyházi pályára szánta, így Pisában tanult jogot és teológiát, s amikor Rodrigo Borgiát [[1492]]-ben VI. Sándor néven pápává választották, egyik első dolga volt, hogy a 18 éves fiából [[bíboros]]t kreáljon. Hamarosan nyilvánvaló lett azonban, hogy Cesare nem főpapnak, hanem kényúrnak született. Rómában egyre erőszakosabb cselekedeteiről suttogtak, apja sugallatára irtóhadjáratba kezdett az elhatalmasodott főnemesi családok ellen. Amikor Giovanni nevű öccse is gyilkosság áldozata lett, bár az igazság soha nem derült ki, őt tartották a tettesnek. Jellemző a Borgiák hírére, hogy a pletyka szerint a testvérek Lucrezia nővérük kegyein vesztek össze, valószínűbb azonban, hogy Cesare féltékeny volt a fényes katonai pálya előtt álló Giovannira.

 

 

XII. Lajos házasságának megsemmisítése fejében szövetséget ígért VI. Sándornak, aki fiát küldte a bullával a francia udvarba. Itt Cesare elnyerte a navarrai király, [[III. János navarrai király|III. János]] húgának kezét (Cesare állítása szerint a házasságot a nászéjszakán nyolcszor hálták el, bár ennek ellentmond, hogy Cesare hashajtót tartalmazó ajzószert kapott, ami miatt nagy szenvedéseket élt át ezen az éjszakán, és a tényleges elhálásra később került sor) és a Valentinois hercege címet – innen ered Valentino mellékneve. (Feleségével két és fél hónapig élt csak együtt, és sem őt, sem a megszületett lányát már sosem látta, az asszony kolostorban halt meg. Született két törvénytelen gyermeke is, a lány kegyes életű apátnőként, fia gyilkosként fejezte be életét.)