Főmenü megnyitása

Módosítások

a
→‎Életútja: Személynév egyértelműsítése
== Életútja ==
 
A Rába folyó és a [[Rábca]] torkolata által közrezárt területet a [[Győr]]iek Győrszigetnek hívják, amely helyen született Kelen Imre. Iskoláit helyben végezte, majd a fővárosba került. Az I. világháború idején behívó parancsának eleget téve harcolt az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] hadseregében. Helytállásáért Magyar Katonai Kereszt kitüntetést kapott. 1917-ben hazatérte után a ''Szamár'' című politikai élclapban jelentek meg első rajzai kezdetben közel két esztendőn át. Rajzai révén egyre népszerűbb lett, s 1918-tól fogva már a kor legjelentősebb élclapja, a [[Borsszem Jankó]] is lehozta karikatúráit, de publikált a ''Színház'', a [[Színházi Élet]], az ''Érdekes Újság'', valamint a ''Divat'' hetilapoknak, s rajzai megjelentek a konkurens vicclapokban, mint a ''Bolond Istók'', és a ''Mátyás Diák''. A ''Szamár'' nevű lap megszűnte után az ''Április'' (1918-1919) nevű politikai élclap szerkesztőségében dolgozott, olyan kollégák társaságában, mint [[Vértes Marcell]], [[Major Henrik]], [[Pólya Tibor]], [[Bíró Mihály (festő)|Bíró Mihály]]. A lap a [[Tanácsköztársaság]] leverését követően megszűnt, szerkesztősége feloszlott. Ebben a baloldali politikai élclapban rajzolók, a megtorlás elől külföldre távoztak. Kelen Imre 1919-ben [[München]]be emigrált, ahol kezdetben Hans Hofmann (1880-1966) müncheni festőiskolájában képezte magát.
 
[[München]]ben közel három éven keresztül a ''Lustige Blatter'' számára dolgozott, de rajzai megjelentek a ''Jugend'', és a ''Meggendorfer Blatter''-ben is. Majd [[Berlin]]ben találkozott honfitársával Dezső Alajossal (Aloysius Derso 1888–1964), aki szintén karikaturistaként kereste kenyerét a Német fővárosban.<ref name="Magyar Magazin 1929">Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal</ref> Találkozásuk és barátságuk meghatározta kettejük közös pályáját az elkövetkezendő évtizedekre. Hasonló világlátásuk, rajznyelvi azonosságuk, egymást inspiráló humoruk, bajtársias őszinteségük révén életre szóló közös munkálkodást eredményezett, legyenek a világ bármely részén. [[Berlin]]ből [[Genf]]be utaztak (1922) a nemzetközi béketárgyalások akkori helyszínére.
47 437

szerkesztés