„Makszim Gorkij” változatai közötti eltérés

[[1905]]-ben részt vett a forradalomban, minek nyomán bebörtönözték, de gyorsan kiszabadult. 1905-[[1917]] között a [[bolsevik párt]] tagja volt, s személyesen ismerte [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenint]] is. Néhány, a cári rendszert bíráló írása miatt [[1906]]-ban emigrált, előbb az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba, majd [[Capri (sziget)|Capri]] szigetére utazott. Pár év múlva, [[1913]]-ban azonban hazatérése után a [[Zvezda (hetilap)|Zvezda]] és a [[Pravda]] munkatársa lett, majd [[1915]]-ben saját folyóiratot alapított, a [[Letopisz]]t. [[1917]]-ben, az októberi fordulat alatt a [[Novaja Zsizny]]ben publikált. Szembefordult a [[Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt|bolsevik]] párttal, és korábbi barátjával, [[Vlagyimir Iljics Lenin|Leninnel]]. Lenint szemtől szemben bírálta, kifejtette, hogy sok tekintetben nem ért egyet módszereivel.

 

[[Kép:1935 genrich jagoda maxim gorki.jpg|jobbra|265px|bélyegkép|Gorkij és [[Genrih Grigorjevics Jagoda]], a Szovjetunió belügyi népbiztosa, a [[Gulag]] munkatáborok egyik létrehozója 1935-ben]]

Lenin viszont tisztelte benne a nemzetközi elismerést kivívó írót, és állami hivatalt adott a kezébe. Gorkij lett a vezetője annak az irodalmi központnak, amelyik azt a feladatot kapta, hogy a szovjet rendszer számára kívánatos európai és világirodalmat fordíttassa le oroszra. Gorkij teljes jóhiszeműséggel vállalta el a feladatot, az orosz nép kultúrájának egyetemes felemelkedését látva benne. Az irodalmi központ tevékenységét ő irányította, és döntő szava volt, az állami könyvkiadás külföldi irodalmat közvetítő területén, viszont nem volt hajlandó arra, hogy politikai szemszögből ítélje meg jó, vagy rossz egy mű. Rövid idő alatt egyebek közt [[H. G. Wells|Wells]], [[George Bernard Shaw|Shaw]], [[Anatole France]], [[Romain Rolland]] kötetei kerültek a szovjet könyvesboltokba. Ugyanakkor bátorította a fiatal írókat, költőket. Számtalan fiatal tehetséges író, költő kezdte pályáját ez alatt a rövid idő alatt, a Gorkij irányítása alatt álló irodalmi pezsgés idején. Tevékenysége mégis ellentmondásos volt. [[Iszaak Emmanuilovics Babel|Iszaak Babelt]] például támogatta, nem engedte viszont kiadatni [[Andrej Platonov]] ''Csevengur'' című regényét, amivel az egyik legnagyobb tehetségű orosz író pályáját törte derékba. Gorkijt eleinte senki sem merte felelősségre vonni, bár szüntelen támadások között működött. Sőt a [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] alapította szentpétervári Tudósok Háza vezetőjévé is őt nevezték ki. Aztán amikor politikai dogma odáig terjedt, hogy a Tudósok Háza néhány tagját a helyi bíróság agyonlövette, megírta nyílt levelét Leninhez, amelyben elvakultsággal, politikai dogmatizmussal vádolta meg, és az orosz nép szellemi értékeinek tudatos pusztításával. Ekkor ismét emigrációba kényszerült, Caprira ment.