„Episzkopalizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Eredete a [[14. század]]ba nyúlik, a midőn az [[avignoni fogság]]ban levő pápákkal szemben az egyház helyzetének javítását az irodalomban a közzsinat föllépésétől várták, s ezt kezdik a pápákkal szemben a javítás keresztülvitelére jogosítottnak tanítani. A rendszer alapelve az, hogy a közzsinat a pápa felett áll. Ezen elv értelmében működik a pisai 1409. évi zsinat. A [[Konstanzi zsinat|konstanzi zsinat]] (1414-1418) 5. ülésében kimondja a zsinat felsőségét a pápa felett. Ismétli ezen elvet a bázeli (1431-1443) zsinat. A [[trienti zsinat]] elkerülte azon kérdés megoldását, hogy mily viszony áll fenn a pápa és püspökök között, habár gyakorlati eredményében a pápai hatalom fölénye érvényesül, mert nemcsak hogy számos, a zsinat feladatát képező tárgyat engedett át a zsinat a pápa elintézésének, milyen a katekizmus, a tiltott könyvek jegyzéke stb. hanem kifejezetten is fenntartja a pápa azon jogát, hogy a zsinat fegyelmi határozatait megváltoztathassa. A vatikáni zsinat sem döntött az E. javára, mert a püspököket juriszdikció tekintetében egészen a pápa alá rendeli. {{refhely|Pallas}}
Az episzkopalizmus Franciaországban az állam által is elfogadott rendszerként szerepelt, már [[VII. Károly francia király|VII. Károly]] az 1438. évi [[bourges]]i [[Pragmatica sanctio|pragmatica sanctió]]ba felvette annak tételeit. S itt az episzkopalizmus a [[gallikanizmus]] egyik alakjává is lett. Franciaországon kívül főleg ''[[Zeger Bernard van Espen]]'' {{Wd|Q184457}} és ''[[Johann Nikolaus von Hontheim|Johann von Hontheim]]'' {{Wd|Q426954}} (Febronius) adoptálták az episzkopalizmus elveit. E rendszer tudományos képviselői közül még nagyobb szerepet játszott [[Pierre d’Ailly]], Gerson, a híres párizsi kancellár, Cues Miklós s néhány német kanonista. Ma még (''19. sz. vége'') Franciaországban sincsenek episzkopalisztikus irányú püspökök. Ami magát a kérdést illeti, tény az, hogy nem az dönt, vajon közvetlenül [[Isten]]től veszik-e a püspökök a püspöki hatalmat, hanem az, hogy a tényleg létező püspöki hatalom csak a pápával való egységben gyakorolható, s csak ezen egységben álló püspököt illeti meg. Ezen egység pedig rendszerint - s majdnem kivétel nélkül - abban nyilvánul, hogy a püspök a pápától nyeri megerősítését. {{refhely|Pallas}}
A [[protestáns]] egyházban az episzkopális rendszer annak tudományos igazolására lett felállítva, hogy az egyházi hatalom az egyes területek protestáns fejedelmeit illeti meg. A mint az 1555. évi ágostai vallásbéke az addigi püspöki juriszdikciót felfüggesztette, azt és a legfőbb püspök címét a fejedelmek vették igénybe azon érveléssel, hogy a vallásügy elintézéséig a püspöki hatalom rájuk ment át ideiglenesen. Más nézet szerint a püspöki juriszdikció már eredetileg az egyházközségeket, a híveket s ezek képviseletében a fejedelmeket illette, s a püspökök azt csak bitorolták, s azért az csak eredeti forrására megy vissza. Az episzkopális rendszer szerint a fejedelmek, mint legfőbb püspökök, alárendelt hivatalok, konszisztoriumok, egyháztanácsok útján gyakorolják ezen jogokat. Így pl. [[Württemberg]]ben a konszisztorium és zsinat intézi ezen [[ágostai hitvallás]]ú [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] egyházi ügyeket. Erdélyben is megvolt a konszisztoriális rendszer, mert Erdélynek protestáns fejedelmei voltak. {{refhely|Pallas}}
| |||