„I. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
65. sor:
===Viszály a fivérek között, 1091–99===
[[Fájl:Mont St Michel 3, Brittany, France - July 2011.jpg|bélyegkép|[[Mont-Saint-Michel]] apátsága]]
A felkelés leverése után Róbert elküldte öccsét Rouenből, valószínűleg azért, mert több dicsőséget szerzett a csatában mint ő, és talán Henrik megkérte, hogy adja vissza a grófságát.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=76}}</ref> 1091 elején Vilmos király egy meglehetősen nagy sereggel partra szállt Normandiában, hogy tisztázza a helyzetet Róberttel.<ref name=Hollister2003PP76>{{harvnb|Hollister|2003|pp=76–77}}</ref> A két fivér Rouenben megegyezett egymással, eszerint Vilmos megkapott néhány normandiai birtokot és várat; cserébe megígérte, hogy segít Róbertnek visszaszerezni az apjuk által meghódított, de halála után elvesztett [[Maine-i (Franciaország)grófság|Maine]] grófságot. Ezenkívül segítséget ígért a hercegnek nem engedelmeskedő vazallusok ellen (ebbe beletartoztak Henrik és hívei).<ref name=Hollister2003PP76/> Egymást nevezték meg örökösüknek és kölcsönösen kizárták Henriket, amíg bármelyikük életben van.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=77}}</ref>
 
Henrik és bátyjai között kitört a háború.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=78–79}}</ref> Henrik zsoldosokat toborzott, de ahogy az ellenség egyre közeledett, korábbi hívei egymás után pártoltak el tőle.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=79}}</ref> Maradék erőivel a jól védhető [[Mont-Saint-Michel]]-i apátságba húzódott, ahol 1091 márciusában ostrom alá vették.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=80}}</ref> A krónikás [[Malmesburyi Vilmos]] szerint amikor Henriknek elfogyott az édesvize, Róbert engedélyezte vízkészletek beszállítását, amit Vilmos erősen nehezményezett.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=81–82}}</ref> Az ostrom pontos lefolyása nem ismert, a történészek vitatkoznak azon, hogy 15 napig vagy hat hétig tartott-e, de a végén Henrik elhagyta az apátságot (talán megadta magát és cserébe elvonulhatott), és előbb [[Bretagne]]-ba, majd Franciaországba távozott.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=82–83}}</ref>