„I. András magyar király” változatai közötti eltérés

A német csapatok keresték az ütközetet, azonban a magyarok a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, csakúgy mint István 1030-ban [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]] ellen. A német sereg elől a lakosságot kiköltöztették, az élelmet elvitték, vagy elpusztították. A németek ennek ellenére a [[Vértes]]ig, egyes források szerint egészenés a fővárosig, [[Székesfehérvár]]ig jutottak, sőt, egyes források szerint meg is ostromolták a várost. Béla a seregeit azonban a németek mögé irányította, hogy a Zala és Rába közti részt, valamint a mosoni gyepűket erősítsék. A németek éheztek, mivel semmi élelmet nem találtak és az utánpótlásuk is akadozott. A németeket a magyar csapatok közben folyton kísérték és apróbb összecsapások szinte mindennaposak voltak, éjszakánként rajtaütöttek az őrökön, a vonulós csapatok közt nyargaltak és egy-két nyílvessző kilövése után eltűntek. Ekkor döntöttek úgy a német csapatok, hogy elhagyva Székesfehérvár környékét, északra fordulnak a Vértes hegység felé az utánpótlást szállító hajókhoz. De akkor azok már nem voltak ott, ugyanis Béla herceg elfogatta az egyik futárt és olyan levelet küldött a püspöknek németek nevében, amelynek értelmében a hadjáratnak vége és forduljanak vissza [[Regensburg]]ba. A legenda szerint a Vértes onnan kapta nevét, hogy a fáradt és éhes németek vértjeiket hátrahagyva menekültek észak felé.