[[1925]]-ben kezdett úszni a Nemzeti SC csapatánál, majd áttért a [[vízilabda|vízilabdára]]. Később a BSZKRTBSzKRt SE vízilabdázója volt, ahol [[1929]]-ben már edzőként is dolgozott. [[1936]]-ban a BSZKRTBSzKRt SE (ma: BKV Előre) vezetőedzőjévé nevezték ki, majd szakosztályvezetővé és uszodaigazgatóvá is. [[1945]]-ben a klub ügyvezető alelnöki tisztét töltötte be, majd [[1946]]-ban a magyar úszóválogatott [[szövetségi kapitány]]ává nevezték ki. [[1948]]-ban a [[Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda|Nemzeti Sportuszoda]] igazgatójává, [[1950]]-ben a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányává is kinevezték. Vezetésével nyerte meg a vízilabda-válogatott az [[1952. évi nyári olimpiai játékok (vízilabda)|1952-es helsinki olimpiai tornát]]. [[1954]]-ben mindhárom helyéről távozott. Két évvel később újra a vízilabda-válogatottat edzette, a csapattal sikeresen megvédte olimpiai címét a [[1956. évi nyári olimpiai játékok (vízilabda)|melbourne-i tornán]]. [[1958]]-ban tanítványa, [[Lemhényi Dezső (vízilabdázó)|Lemhényi Dezső]] váltotta a poszton. Hosszabb szünet után [[1969]]-ben vette át újból a csapatot, amivel [[1972. évi nyári olimpiai játékok (vízilabda)|Münchenben ezüstérmet]] szerzett. Segítői két korábbi tanítványa, [[Gyarmati Dezső]] és [[Kárpáti György (vízilabdázó)|Kárpáti György]] voltak. A [[münchen]]i olimpia után fejezte be edzői pályafutását. Edzősége alatt két Európa-bajnokságot is nyert a válogatottal.
