„Cinikusok” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Források: rossz isbn
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
== Az elnevezés eredete ==
 
A filozófiatörténetben több magyarázat is van arra, hogy honnan ered a cinikus elnevezés, amely a görög kutya (küon) szóból származik. Egyes hagyományok szerint ez szinopei [[Szinópéi Diogenész|Diogenész]], az egyik legjelentősebb cinikus filozófus csúfneve volt, más magyarázat szerint arról az [[athén]]i tornacsarnokról ([[Künoszargesz]] - Fürge kutya) kapták nevüket,<ref>Sebestyén Károly: ''A cinikus filozófia'', 14. oldal {{hibás ISBN|963-4505-909}} helyes {{ISBN|963-85223-0-5}}</ref> amelyben Antiszthenész tanított, megint más elképzelés szerint az elnevezés ''"nemegyszer túlzottan is természetes magatartásuk miatt ragadt rájuk"''.<ref>Hársing László: ''A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig'', 45. oldal</ref> A cinikus név először [[Arisztotelész]]nél szerepel, bár ő általában antisztheánusoknak nevezi az iskolához tartozó gondolkodókat.<ref>Sebestyén Károly: ''A cinikus filozófia'', 33. oldal {{ISBN|963-4505-909}}</ref>
 
== Tanításuk ==
17. sor:
Minden olyan társadalmi intézményt elutasítottak, amely megfosztja az embert a szabadságától, így a házasságot is elvetették. Csak [[Kratész (filozófus)|Kratészról]] tudni, hogy megházasodott, de az ő felesége [[Hipparkhia]] is filozófus volt. Ugyanígy megvetették a [[Törvény (jogszabály)|törvényeket]] és a [[vallás]]i tanításokat is, amelyek szerintük csak az ostobákat igazítják el, a bölcseket viszont megkötik.
 
A cinikusok tanításait nem lehet rendszerbe gyűjteni, mivel nem elméleti tudósok voltak; a tudományokat is megvetették, támadták. Ők elsősorban az erény tanítói voltak, csakúgy, mint Szókratész. Filozófiájuk cselekedeteikben valósult meg: nem tanítottak, hanem példát mutattak. A cinizmus inkább életstílus, mintsem tanítások összetett rendszere. Antiszthenész azt vallotta, hogy a cél a tevékenységben van, a nyereség pedig a cselekvésben.<ref>Sebestyén Károly: ''A cinikus filozófia'', 17. oldal {{ISBN|963-4505-909}}</ref> Az erényt taníthatónak, az erényességet fejleszthetőnek tekintették.
 
Az általuk hirdetett erényt a boldogsághoz vezető egyetlen útként tisztelték. A cinikusok elvetettek mindent, amit nem tartottak erényesnek. Úgy vélték, hogy mindazok a dolgok, amelyekről ők lemondtak - például a gazdagság, a hírnév, a gyönyör hajszolása vagy a jólét - a bűnökhöz vezetnek. Tanításukban csak az erény és a bűn fért meg. A haláltól nem féltek, akár az életükről is lemondtak, ha nem találták érdemesnek az evilági létet. Monoteisták voltak.
 
Az erényt a cinikus iskola filozófusai vérmérsékletük szerint gyakorolták, olykor szélsőségesen eltúlozták. Kratész például a köznek ajándékozta birtokait, pénzét a tengerbe dobta. Tanaikat nyersen, durván, gúnyosan, megbotránkoztatóan terjesztették, hallgatóikat provokálták, szidalmazták.<ref>Sebestyén Károly: ''A cinikus filozófia'', 19. oldal {{ISBN|963-4505-909}}</ref> Emiatt gyakran megverték, elkergették őket.
 
== Hatásuk ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Cinikusok