„Ia Đrăng-i csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vietnám új helyesírása |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
34. sor:
Az elsőként az X-Ray kirakókörletbe érkező amerikai 7. lovassági ezred 1. zászlóalját érte a kezdeti észak-vietnámi támadás, amelyet a később megerősítésre került amerikai csapatok két nap és éjszaka (november 14-16.) tartó heves harcban visszavertek, súlyos veszteségeket okozva mind a reguláris Észak-vietnámi Néphadseregnek, mind a Vietkong gerilla erőinek.
A második, november 17-én végrehajtott meglepetésszerű támadás során az észak-vietnámi erőknek sikerült lerohanniuk és részekre tagolniuk
A csata a [[2002]]-ben készült [[Katonák voltunk]] című filmben elevenedik fel (amely a harci cselekményekből csak a november 14. - 16. között lezajlott eseményeket dolgozza fel).
176. sor:
'''A lesállást megelőző események'''
Az ellenséges jelenlétre utaló első jeleket az amerikai menetoszlop éljárőr raja észlelte, Donald J. Slovak törzsőrmester vezetésével:<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 285,286 {{ISBN|0-679-41158-5}}.</ref> <blockqoute>"Ho Si Min-szandálnyomokat, észak felé mutató bambusznyilakat, letaposott füvet és szétszórt rizsszemeket láttunk."
Miután 2 kilométert megtettek, a 7. lovassági ezred 2. zászlóalját az Alfa százada tovább vezette északnyugat felé, míg az 5. lovassági ezred 2. zászlóalja a Colombus kirakókörlet felé vette az irányt. Az Alfa század néhány fűkunyhót talált, amelyeket felgyújtottak. 11 óra 38 perckor az 5. lovassági ezred 2. zászlóalja megérkezett beérkezett a Colombus kirakókörletbe. Ekkor ezen a területen az ÉVNH 66. gyalogezredének 8. zászlóalja, a 33. gyalogezred 1. zászlóalja és a 3. zászlóaljának parancsnoksága helyezkedett el. Amíg a 33. gyalogezred alegységei súlyos veszteségeket szenvedtek a Különleges Erők Plei Me-i táborának támadása során, a 66. gyalogezred 8. zászlóalja Chu Huy Man tábornok tartalék ereje volt, friss és pihent.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 288 {{ISBN|0-679-41158-5}}.</ref> Az Alfa század észrevette a légitámogatás hiányát és a századparancsnok, Joel Sugdinis csodálkozott, hová lettek a harci helikopterek. Hamarosan a hátuk mögött, a távolban robbanásokat hallottak: a B-52 bombázók megkezdték a bevetéseket a Chu Pong hegység ellen. D. P. (Pat) Payne hadnagy, a felderítő szakasz parancsnoka néhány termeszvárat megkerülve hirtelen egy, a földön fekvő, pihenő észak-vietnámi katonába ütközött. Payne hadnagy elfogta az ellenséges katonát, miközben tíz méterrel arrébb a szakasztiszthelyettese is elfogott egy másikat. Más észak-vietnámi felderítők megszökhettek és jelenthettek a 33. gyalogezred 1. zászlóaljának parancsnokságán. Az észak-vietnámiak ekkor kezdték a támadásukat szervezni az amerikai menetoszlop ellen. Ahogy a hadifogolyejtés hírét meghallotta, McDade alezredes megállította a menetet, és az alakzat végéről előrement, hogy személyesen hallgassa ki a foglyokat. A két hadifoglyot körülbelül 100 méteres távolságra fogták el az Albany-nak nevezett tisztás délnyugati szélétől a jelentés szerint, amit a hadosztály Pleiku-i bázisára küldtek 11 óra 57 perckor.<ref>Moore, Harold G. & Joseph L. Galloway (1992). We Were Soldiers Once... and Young. HarperTorch. pp. 289,290 {{ISBN|0-679-41158-5}}.</ref>
| |||