Békési Sándor (tornász)

Békési Sándor (Debrecen, 1928. augusztus 27. – Budapest, 1994. március 9.) magyar tornász, főiskolai világbajnok, a Magyar Torna Sport Halhatatlanja, testnevelő tanár, edző.

Békési Sándor tornász, testnevelő tanár, edző

Békési Sándor

Élete

Debrecenben született 1928-ban, a Debreceni Torna Egyletben kezdett el tornázni. Aradi Gyula volt a nevelőedzője. A nagyon tehetséges tornász hamar Budapestre került a Vasas szakosztályába. Békési Sándor közel másfél évtizeden keresztül a női torna eredményeinek meghatározó szakembere volt. Tornászgenerációk sokaságát nevelte fel. Nagy munkabírású, kitűnő kapcsolatteremtő képességekkel rendelkező, igazi társasági ember volt. Imádta a családját és példamutató volt az a szereteten alapuló kapcsolat, ami apa és lánya között volt. Humora meghatározó és emlékezetes volt mindenki számára. Voltak nehéz pillanatok edzésein, vagy a versenyeken, de akkor tanítványainak mindig eszébe jutott örök érvényű mondása, hogy: "A tornaterem a vidám és örömteli testmozgások színtere"., ez mindenkit mosolyra fakasztott.

Sportpályafutása

Főiskolai Világbajnokságon 1949-ben műszabadgyakorlatban, lóugrásban arany-, összetettben és gyűrűn ezüst-, nyújtón, korláton és lólengésben bronzérmet szerzett csapattagként. Tagja volt 1960-ban a római olimpián tizenkettedik helyezést elért magyar férfi csapatnak. Válogatott, olimpikon tornászként a kemény és fárasztó edzések mellett a vidámságot is fontosnak tartotta. Társai szerették, becsülték szorgalmáért és jó emberi tulajdonságaiért.

Terpesz ülőtartás

Békési Sándor gyűrűn

Szakmai munkája

Szakmai felkészültsége révén a Testnevelési Főiskola torna tanszékének tanszékvezető tanára lett. Számtalan szakkönyv szerzője, társszerzője volt. Könyveit a Testnevelési Egyetem Könyvtárában a hallgatók vizsgáikhoz máig sokat forgatják.

Edzői tevékenysége

A versenytornától soha nem szakadt el, női tornaedzőként nevelt kiváló tornászokat a Vasas színeiben. Békési „Sanyika” mindent kihozott a lányokból. Hihetetlen hatással tudta a tornászokat fanatizálni. Ha kellett könyörtelenül szigorú volt, s ha azzal nem tudott hatni a versenyzőire, akkor kiudvarolta a gyakorlatokat. Imádta és akarta a sikert. Számtalan bajnoksághoz, egyéni és csapat győzelemhez vezette a VASAS tornászlányokat. A mindennapos edzések során nem csak a kemény munkával foglalkozott, hanem jellemünk és szellemünk építésével is. Válogatott edzőként abban a kivételes szerencsében részesülhetett, hogy lányát, Békési Ilonát, is edzhette és olimpiai bronzéremhez segíthette. Ilike egy rendkívül súlyos sérülésből edző-édesapja segítségével felépülve jutott ki az olimpiára és segítette a magyar csapatot a bronzéremhez.

Díjai

Mesteredző (1964.)

A magyar tornasport halhatatlanja (2014.)

Források

• Karácsony István: A Magyar Tornaszövetség 125 éve
• Karácsony István: A Magyar Tornasport Krónikája
• Karácsony István: Időutazás 130 év a torna történetében