„Személy (nyelvészet)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
36. sor:
Egyes nyelvekben, mint a magyar, a személyrag, még ha nulla személyrag is van, elegendő az ige személyének jelzésére minden [[igemód]]ban és [[igeidő]]ben. Ugyanaz a helyzet a szláv nyelvek esetében is, például a [[közép-délszláv diarendszer]]hez tartozókéban ([[szerb nyelv]] stb.).<ref>Vö. Klajn 2005, 115–120. o. a szerb nyelvre vonatkozóan.</ref> Az [[újlatin nyelvek]] közül ez például a [[román nyelv|románra]] érvényes általában.<ref>Avram 1997, 217–238. o.</ref>
 
Más nyelvekben az ige személyes alakjai lerövidültek, minek következtében a személyragok száma lecsökkent, és előállt személyek összetévesztésének a veszélye. A franciában például vannak olyan igekategóriák, amelyek esetében egyes igeidőkben négy személyrag háromféleképpen íródik, de a beszédben csak az [[szótő|igető]] hallatszik, tehát négy személyben az ige egyformán hangzik. Ezért a személy morfémája nagy mértékben a külön szóval kifejezett alany lett, következésképpen az ige csak ilyen szó mellett jelenik meg. Harmadik személyben ez főnév, névmás, vagy ritkábban [[főnévi igenév]], első és második személyben személyes névmás.<ref>Karakai 2013, 76–87. o.</ref> Az [[angol nyelv]]ben ilyen morféma még szükségesebb, mivel például a szabályos igék egyszerű jelen ideje esetében csak az egyes szám 3. személyt jelzi rag.<ref>Eastwood 1994, 83. o.</ref> Példák (a személy morfémaimorfémái, azaz a ragok és a névmások, félkövér betűkkel):
 
{| class="wikitable" style="margin: 1em auto 1em auto"