„Carlo Collodi” változatai közötti eltérés

Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe és ez véget vetett a papi hivatásának. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyan ebben az évben kiadta [[Il Lampione]] nevű politikai folyóiratát, amelyet viszont végül a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított [[La Scaramucci]] néven, aminek szerencsésebb pályája volt és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is kiadhatta újra. Az [[Olasz Királyság]] 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évek közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia [[Charles Perrault]] meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olasz nyelvre, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a [[Gianettino]], majd 1878-ban a [[Minuzzolo]] című kötetei, amelyek két vásott csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.

1881-től a [[Giornale dei bambini]] című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni a Storia di un burattino címmel (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. [[Fájl:Pinocchio.jpg|thumb|200px|Pinokkió [[Eugenio Mazzanti]] illusztrációján]] A bábu sok kalandon átmegy, elszökik apjától, Dzsepettótól, rablók kezére került, bebörtönzik, iskolába megy, szamárrá változik, felfalja egy cetcápa és még sorolhatnánk. De végül megérti, hogy miért kell dolgozni, tanulni, hogy kell szeretni. A mű már az első részektől óriási siker volt, s hamar népszerűvé tette alkotóját, bár az egyház eleinte felemelte szavát a mese ellen, mondván a lázadás szellemét közvetíti a gyanútlan ifjú olvasók felé. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, [[Enrico Mazzanti]] illusztrációival. 1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját (magyarul először 1907-ben jelent meg, Tuskó Matyiként).