Wikipédia

„Catalaunumi csata” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
26. sor:
 
== A csata előzményei ==
450-ben [[II. Theodosius bizánci császár]] baleset áldozata lett. Utódja, [[Marcianus bizánci császár|Marcianus császár]] a kelet-rómaiKeletrómai birodalomBirodalom jelentős erőforrásaira támaszkodva megváltoztatta a hunok iránti politikáját,{{refhely|Bóna-Hunok|81. o.}} megszüntette a 443-tól fizetett {{szám|20700}} font arany évi adó folyósítását.{{refhely|Bóna-Hunok|56. o.}} Ez komoly belső fizetési nehézségeket okozott a hun birodalomban. A helyzet kezelésére Attila saját aranyból bizánci mintára solidusokat veretett, hogy a germán szövetségeseknek folyósítani tudja szokott járandóságukat. A hun király és a nyugat-római birodalom kapcsolatait [[Justa Grata Honoria|Honoria]] társcsászárnő esete bonyolította, aki levélben feleségül ajánlkozott és gyűrűt küldött Attilának, mert öccse, [[III. Valentinianus római császár]] gyakorlatilag fogságba vetette. Attila komolyan vette az ajánlatot, és hozományul [[Gallia]] tartományt kérte, amit már korábban szeretett volna megkaparintani. Valentinianus ezt megtagadta, árulónak tartott nővérét pedig eltüntette. Egyúttal a [[Nyugatrómai Birodalom]] is megszüntette az adófizetést a hunoknak.{{refhely|Bóna-Hunok|82. o.}}
 
Attila ebben a helyzetben Gallia megtámadása mellett döntött, ami jelentős zsákmánnyal kecsegtethette germán szövetségeseit is. Élénk diplomáciai tevékenységgel igyekezett a korabeli Gallia [[frankok|frank]] erőit megosztani. Ebben némi segítséget kapott a [[Loire]]-menti parasztfelkelők, [[bagaudák]]{{Wd|Q799867}} egykori vezetőjétől, Eudoxiustól, aki 448-ban Attila udvarába menekült.{{refhely|Bóna-Hunok|83. o.|azonos=B83}}
32. sor:
A hun nagykirálynak a nyugatrómaiak és germán szövetségeseik megnyerésére, megosztására irányuló politikai, diplomáciai erőfeszítései nem sok sikert hoztak, vezetőik többnyire átláttak a szándékain. Az ingadozók Attila seregének megindulása után álltak át a rómaiak táborába, mert a barbárok felvonuló tömege nem ismert sem szövetségest, sem barátot.{{refhely|azonos=B83}}
 
451 elején Attila elindította addig Európában talán soha nem látott tömegű haderejét Galliába. A 30-50 ezres sereg főleg a germán szövetségekből állt, részt vettek benne a [[gepidák]], [[keleti gótok|osztrogótok]], [[rugiak]], [[szkirek]], [[szvébek]], [[alemannok]], [[herulok]], [[türingek]], valamint a [[burgundok]] és [[frankok]] egy része – ezeknek a népcsoportoknak a másik része a rómaiak oldalára állt.
 
A balparti, ripuári frankok ezzel szemben Aetiushoz álltak, aki éppen Itáliából [[Gallia|Galliába]] tartott, s minden rendelkezésre álló római katonai egységet és ugyanígy a szövetséges csapatokat is magához rendelte. Hozzá csatlakoztak a [[burgundok]], az [[Orléans]] környéki [[alánok]] és a vizigótok, akik az utolsók voltak, de Aetius számára különös jelentőséggel bírtak seregének erősítésében. Elsősorban a vizigótok királya, [[I. Theuderich nyugati gót király|I. Theuderich]] akarta a hunokat saját országában, [[Aquitania|Aquitaniában]] várni, talán azért is, mert néhány évvel korábban közte és Aetius között harcok voltak. Aetius arra kérte a valamikori galliai pretoriánus prefektust, Avitust, aki germán létére a rómaik között velük azonos tiszteletnek örvendett, hogy emlékeztesse I. Theuderichet szövetségesi kötelezettségére. Avitus fáradozásának köszönhetően a vizigót királyt sikerült meggyőzni a közös fellépés szükségességéről.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Catalaunumi_csata”