„Mitridate, Pontus királya” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor:
A bemutatót előkészítő próbák 1770 októberében kezdődtek. Az opera szövegkönyvét pár évvel ezelőtt már Quirino Gasparini (1721–1778) is megzenésítette. Aspasia szerepét Antonia Bernasconinak szánták, aki korábban [[Christoph Willibald Gluck|Gluck]] ''[[Alkésztisz (Gluck)|Alkésztiszének]]'' címszerepével szerzett magának hírnevet. A bemutató ellenzői állítólag megpróbálták rábeszélni a művésznőt, hogy ne Mozart [[Ária|áriáit]] énekelje a bemutatón, hanem Gasparini művének megfelelő részleteit, de az énekesnő kitartott Mozart zenéje mellett.
 
Több problémája akadt a zeneszerzőnek a címszerepet megformáló Guglielmo d’Ettoréval. Belépő áriáját két napon belül többször is átíratta, végül Mozart kénytelen volt hűen átvenni Gasparini zenekari kíséretét és arra ráírnia saját énekszólamát. A harmadik felvonásban azonban a tenorista a zeneszerző minden igyekezete ellenére Gasparini egyik áriáját énekelte az övé helyett. De mindez Mozart beleegyezésével történhetett, hiszen a zenekari kíséret jóval gazdagabb Mozart partitúrájában, mint az eredeti Gasparini darabban. Sifare, FaranceFarnace és Arbate szólamát kasztrált énekesesek adták elő. Közülük a Sifare szerepére szerződtetett Pietro Benedetto olyan későn kapcsolódott be a próbákba, hogy az opera egyik legbravúrosabb, a Farnace-szal együtt énekelt, ''Se viver, non degg’io'' kezdetű kettősét végül ki kellett húzni. Helyére egy egyszerű [[recitativo|recitativót]] illesztett be. Az idő szűkössége miatt egyszerűsíteni kellett a II. felvonás ''Lungi da te, mio bene'' kezdetű áriáját is. A próbák előrehaladtával az Ismene szerepét megformáló Anna Francesca Varese kierőszakolta, hogy I. felvonásbeli bemutatkozó áriája az eredetinél gazdagabb díszítést és mutatósabb futamokat kapjon.
 
Az 1770. december 26-án lezajlott bemutató óriási sikert aratott. Leopold Mozart feleségének írt levele szerint a közönség minden áriát hosszasan megtapsolt, az előadás befejezése után pedig hangos ''viva il maestrino'' bekiabálásokkal fejezték ki tetszésüket. A bemutató után még tizenkilencszer játszották a darabot, de azután eltűnt a színpadokról. Egészen 1970-ig kellett várni, hogy újra megszólaljon operaszínpadon a darab. Ekkor adták elő először a darabot a [[Salzburgi Ünnepi Játékok]]on, majd a következő évben is felvették a fesztivál műsorába, ezzel párhuzamosan pedig [[Düsseldorf]]ban is műsorra tűzték. Az opera [[magyarország]]i ősbemutatójára a 2006-os Mozart év alkalmából került sor. Ekkor a [[Müpa|Művészetek Palotájában]] (a Fesztivál Színházban) kétszer adta elő a művet a Budapesti Kamraopera társulata.