Zénobia tehát fogolyként vonult Aurelianus diadalmenetében. T. Pollio ezeket a színpompás részleteket jegyezte föl erről az eseményről: ''„…olyan pompába öltöztették, amilyet Róma lakossága még sohasem látott. Olyan drágaköveket aggattak rá, hogy ez az erős és bátor asszony a menetben gyakran megállt, és panaszkodott, hogy nem bírja vinni a ránehezedő ékkövek súlyát.”''
[[Trebellius Pollio]] szerint (in: [[HistoriaScriptores Augustahistoriae Augustae]]) ''„Arcbőre sötét volt, fekete szemében nagy akaraterő villogott, szelleme csodálatos, szépséges leírhatatlan volt. Fogai annyira fehéren csillogtak, hogy sokan úgy gondolták, nem is fogak, hanem gyöngyök. Hangja tisztán csengett és férfiasan.”'' Érdekes, hogy ugyanakkor meglehetősen férfias erényekkel is rendelkezett. ''„Férfiaknak való kocsit használt………gyakrabban szállt lóra. Gyakran ivott együtt a vezéreivel, ……..hogy ivásban legyőzze őket.”'' Erkölcsei is különlegesek voltak. Trebellius Pollio szerint ''„…olyannyira tartózkodó volt a szerelemben, hogy férjével csak akkor hált, amikor gyermeket akart.”'' Életét Aurelianus azonban nem vette el, ''„…matrónák módjára élt gyermekeivel egy birtokon…”'' <ref name="T. Pollio - lásd az előbb"/>
