Főmenü megnyitása

Módosítások

Fierza
A [[Albánia a második világháborúban|második világháború]] során, 1943 őszén előbb a jobboldali [[Nemzeti Front (Albánia)|Nemzeti Front]] gerillái szabadították fel ideiglenesen a környéket a [[Harmadik Birodalom|náci Németország]] megszálló hadserege alól,{{refhely|Zavalani 2015|:259.}} 1944 szeptemberében pedig a gyakorlatilag a [[Albán Kommunista Párt|kommunisták]] által irányított [[Nemzeti Felszabadítási Mozgalom]] – koszovói partizánok által támogatott – 5. partizánbrigádja űzte ki végleg a megszállókat.{{refhely|Pearson 2005|:382.}} [[Enver Hoxha]] írásos parancsára 1944. szeptember 20-án partizántársai a Kukës melletti Kolesjanban verték agyon a pártvezér számára mind kényelmetlenebbé váló [[Llazar Fundo]] kommunista mozgalmárt.{{refhely|Elsie 2010|:156.}}
 
A régi Kukëst és huszonnyolc másik települést 1976-ban vízzel árasztották el, amikor a Drin folyón [[Fierza (Kukës)|Fierzánál]] felépült a Párt Fénye (Drita e Partisë) vízerőművet kiszolgáló duzzasztógát, és az egykori falvak helyét a 73 négyzetkilométeres [[Fierzai-tó]] vette át. A lakosságot a tó partján újonnan létrehozott modern szocialista városban telepítették le, amely megörökölte a Kukës nevet, de gyakorta hivatkoznak rá az informális Új-Kukës (Kukës i Ri) néven is.{{refhely|Nagel 1989|:138.;|Dienes 2005|:118.;|Jacques 2009|:505.;|Gloyer 2012|:166.}} A korábban elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó betelepülőknek elsősorban a környék bányászata, a fémipar, valamint különböző könnyűipari üzemegységek (szeszgyár, szőnyeggyár stb.) adtak munkát. Már az Albániát 1939-ben megszálló [[Olaszország|olasz]] vezetésnek voltak fejlesztési tervei a Kukës környéki [[króm]]érc kiaknázására,{{refhely|Pearson 2004|:496.}} de a nagyipari léptékű bányaművelés csak a második világháborút követő évtizedekben bontakozott ki. 1961-ben állították üzembe a gjegjani rézbányát, amelynek ércét Kukësban dolgozták fel.{{refhely|Nagel 1989|:21.;|Elsie 2010|:303.}} Az 1970-es második felében a közeli Kalimashnál, majd az 1980-as évek közepén Vlahnánál [[króm]]bányát, Kukës közelében pedig krómdúsító üzemegységeket létesítettek.{{refhely|Nagel 1989|:139.;|Elsie 2010|:303.}}
 
A [[a kommunista Albánia|kommunista egypártrendszer]] végóráiban, 1990 januárjában Kukësban nagyszabású rendszerellenes tüntetésekre került sor.{{refhely|Réti 2000|:368.}} A rendszerváltást követően a munkahelyek nagy része megszűnt. Az elvándorlás arányait jelzi, hogy az 1989 és 2001 között [[Tirana|Tiranába]] betelepülők 7,7%-a Kukës kerületből érkezett (kibocsátó régióként csak [[Dibra kerület]] előzte meg).{{refhely|Doka & Karaguni 2010|:58.}} Az 1998–1999-es [[koszovói háború]] további jelentős tehertételnek bizonyult Kukës gazdasági erőforrásaira. A hazáját elhagyni kényszerült koszovói albánok 400-500 ezres tömege Albánia felé lépte át a határt, s nagy részük hónapokon keresztül a Kukës körüli sátortáborokban lelt oltalomra.{{refhely|Gloyer 2012|:168.;|Abrahams 2016|:269–271.}}
39 757

szerkesztés