„Hanglemez” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Különleges hanglemezek: elgépelések javítása |
a HTTPS protokollcsre (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
1. sor:
[[Fájl:Hanglemezek.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Különféle mikrobarázdás hanglemezek: [[MP]] (bal felső), [[LP]] (bal alsó), [[középlemez|EP]] (jobb felső), [[SP]] (jobb alsó)]]
A '''hanglemez''' hanganyag tárolására szolgáló [[Analógia|analóg]] adattároló. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a [[hangszedő]] olvassa le a hangot. A [[20. század]] nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az [[audiofil]]ek körében és az [[elektronikus zene|elektronikus zenében]] a 20. század vége, 21. század eleje felé újra divatba jött. Közkeletű, ámde téves neve „[[bakelit (műanyag)|bakelitlemez]]”.<ref name="bakelit">A magyar wikipédiában is rengetegszer fordul elő a hibás elnevezés</ref> A 78-as fordulatú gramofonlemezek [[sellak]]ból, míg a mikrobarázdás hanglemezek ''vinyl''ből – a [[PVC|polivinil-klorid]] és polivinil-acetát kopolimerjéből – készültek.<ref>[
A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez.
18. sor:
Az elektronika gyors ütemű fejlődése, a tranzisztorok megjelenése megváltoztatta az otthoni zenehallgatási szokásokat és a hanglemezipart is. Míg a gramofonlemez nagy és széles barázdája olyan mértékben mozgatta meg a gramofon tűjét, hogy a tölcséren keresztül elektromos erősítés nélkül is elfogadható hangerő keletkezzen, erre továbbra nem volt szükség. Ezután elegendő volt, hogy a hangszedő csak jelet szolgáltasson többnyire a rádiókészülékek erősítője számára, ezért a barázdát le lehetett keskenyíteni, a fordulatszámot pedig le lehetett csökkenteni. A műanyagipar fejlődésével a rideg és törékeny sellak helyett új, lényegesen hajlékonyabb és kevésbé könnyen törő, alacsonyabb zajszintet és lényegesen hosszabb élettartamot nyújtó alapanyag került kifejlesztésre, ez a hőre lágyuló [[PVC|poli-vinil-klorid]] és a poli-vinil-acetát kopolimerjéből, acetilcellulóz-polivinilkloridból készült ''Vinyl''.
Kialakításakor két, egymással ellentétes szempont volt, egyrészt a kis méret, másrészt a hosszú játékidő létrehozása. Mivel ez egyszerre nem volt lehetséges, megjelent a gramofonlemezzel azonos játékidejű, de kis méretű, 45-ös fordulatú single play (SP) lemez, és a gramofonlemeznél nagyobb méretű, de jóval hosszabb, átlagosan 2x20 perc játékidejű, 33.1/3 fordulatú long play (LP) lemez.
A mikrobarázdás hanglemezt, [[Goldmark Péter Károly]] fejlesztőcsoportjának munkáját a [[Columbia Records]] mutatta be [[1948]]-ban. Az első [[Sztereó hangzás|sztereó]] lemezek [[1958]]-ban jelentek meg, majd [[1971]]-ben mutatták be a [[Kvadrofon hangzás|quadrofon]] lemezeket.
[[1982]]-ben, a [[CD|kompaktlemez]] (CD) megjelenése után fokozatosan szorult vissza a hanglemezgyártás, [[1990]] után egyre kevesebb lemez jelent meg, egyes országokban végleg be is fejezték a gyártást.
54. sor:
== Műszaki jellemzői ==
A korszerű hanglemezek kétféle méretben készülnek. A hosszanjátszó, ún. "long play" lemezek 300 mm névleges átmérővel, a kislemezek 170 mm névleges átmérővel. A 300 mm-es lemezek lejátszási fordulatszáma általában 33 1/3, a 170 mm-es lemezek lejátszási fordulatszáma leggyakrabban 45 fordulat percenként. A hanglemez vastagsága kb. 1,
A stereo hanglemez barázdáit egymással 90°-os, a lemez síkjával pedig ±45°-os szögben vágják. Ezáltal a két barázdaoldalba rögzített stereo információ "monokompatibilis", vagyis mono hangszedővel is lejátszható. A középpont felé eső belső barázdafal hordozza a bal csatorna információt, a hanglemez külső kerülete felé eső külső barázdafal pedig a jobb csatorna jeleit hordozza.
66. sor:
== Hangminősége ==
Az új hanglemez hangminősége igen erősen függ a gyártási precizitástól és a használt alapanyagok minőségétől. A stúdió mesterszalagja egy soklépcsős és igen nagy precizitást igénylő folyamat során válik hanglemezzé. A vágott alaplemez anyagának és a préselésnél használt alapanyagnak maximálisan homogénnek kell lenni. Amennyiben szennyeződéseket tartalmaz, a zajszint megnövekszik. A galvanizálásos eljárások, valamint a préselés során a lemezekre szálló por sercegést, pattogást okozhat. További hiba, ha a fiúlemezről (préslemezről) a kelleténél több lemezt préselnek, illetve ha az anyalemezről a kelleténél több fiúlemezt készítenek.
Amennyiben a gyártás során kifogástalan alapanyagokat használnak, gondoskodnak a maximális porvédettségről, betartják a gyártási fegyelmet, a hanglemez hangminősége kifogástalan. Ezeknek hiányában a vadonatúj lemez is zajos lehet, enyhén serceghet, túlhasznált préslemez esetén a hangminőség általánosan romlik.
== Használata ==
74. sor:
Egy nem használt hanglemez sok évtizedig változatlan minőségben őrzi meg a rajta található információt, azonban a technika jellegéből adódóan (mechanikus letapogatás, porvédelem hiánya, karcolódás) a gyakran használt hanglemez hangminősége gondos kezelés mellett is lassan romlani kezd, előbb-utóbb megjelenik a sercegés.
A hanglemez három legfőbb ellensége a szennyeződés, azon belül is a porosodás, a gondatlan kezelésből adódó karcolódás, valamint a gyenge minőségű lemezjátszók miatti fokozott kopás.
A hanglemezt csak a lejátszás idejére szabad a tokjából kivenni, a lemezjátszó tányérján sem maradhat huzamosabban, mert beporosodik. A belső borító használata is fontos. A nagyobb porszemcsék ugyan letörölhetők, de a legapróbbakat a törlő inkább csak a barázda mélyére dörzsöli. Kerülni kell a barázdák ujjal való érintését is a kialakuló zsíros szennyeződés miatt. A szennyeződések hangminőség romlást, sercegést okoznak. A hanglemezek ugyan elvileg moshatók, de csak a megfelelő szabályok betartásával. Szakszerűtlen mosás többet árt, mint használ.
| |||