„Remete-barlang (Remeteszőlős)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
40. sor:
[[Fájl:Remete-barlang 003 dr. Kadic Ottokár 1912 Bekey Imre Gábor.JPG|bélyegkép|262px|<center>A barlang bejárata 1912-ben [[Kadić Ottokár]]ral [[Bekey Imre Gábor]] fényképén]]
 
A [[Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat|Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Bizottságának]] az 1911. évi jelentésében Scholtz Pál Kornél ismertette a barlangot. Az 1914-es próbaásatás során [[Kadić Ottokár]] nem jutott el a legalsó rétegekig, de őskori leletek így is előkerültek, például egymás fölé települt tűzhelyek, cseréptöredékek és néhány [[Újkőkorszak|neolit]] kőpenge. Ekkor sok állatcsontot is találtak. Egy munka közben történt baleset miatt az ásatás abbamaradt és nem is folytatta az ásatását [[Kadić Ottokár]] később sem. Az 1915. évi Turisták Lapjában, [[Kazay Endre]] írásában publikálva lett a barlangról egy ismertetés, egy alaprajzi térképvázlat három keresztmetszettel és a máriaremetei barlangvidék helyszínrajza, amelyen be van jelölve a helye. Az 1920-ban napvilágot látott, „Budapest Duna-jobbparti környéke” című könyvben egy részletes leírás található róla. Az 1920. évi Turistaság és Alpinizmusban megjelent, a Budai-hegység 1:75.000 térképlapjának a hibáit felsoroló közlemény szerint a barlang helye hibásan van jelezve, mert a térképen két milliméterrel északabbra van jelölve. Az 1921. évi Turisták Lapjában publikálva lett, hogy [[Kadić Ottokár]] beszámolt a főváros környéki barlang kutatásáról az 1919. évi [[Barlangkutatás (folyóirat)|Barlangkutatásban]].
 
Az 1934-ben kiadott, „Budai hegyek részletes kalauza” című könyvben ismertetve van. Az 1937-ben megjelent, [[Jablonkay István]] által írt kiadványban az van írva, hogy a szurdok felső szintjébe tartozó forrásbarlangok alatt, a patak szintje felett körülbelül 10 méterre nyílik. Egy hatalmas forrásbarlang, amelynek a szintje a hirtelen bevágódott patak új mederszintjében alakult ki. A kiadványhoz mellékelve lett egy fénykép, amely a bejáratát örökíti meg és egy olyan fénykép, amelyen együtt látható a bejárata a [[Remete-hegyi-kőfülke]] bejáratával. A bölcsészdoktori értekezésbe bekerült egy alaprajzi térkép és egy hosszmetszet térkép, amelyek [[Kessler Hubert]] rajzán alapulnak. Az 1938. február 15-i Magyar Turista Életben, [[Pápa Miklós]] cikkében három, [[remete-szurdok]]i barlang van említve név szerint, ezek egyike a Remete-barlang. A cikk szerint tilos a völgy nyugati részén nyíló, a hegyoldalba mélyedő barlangba menni. Egy hatalmas barlang beszakadásával keletkezett a szurdok és ennek a hatalmas barlangnak a maradványa a Remete-barlang. A barlanghoz nagyon közel egy kőfejtő lett létesítve és elképzelhető, hogy a barlang a kőbányászat áldozata lesz. Ez természetvédelmi és tudományos szempontból is nagy veszteség lenne, mert a barlang lakóhelye volt az ősembernek és a benne végzett ásatáskor előkerült sok cserépedény-töredék és kőpenge. [[Pápa Miklós]] javasolta, hogy a barlang legyen megmentve. Az 1939. évi [[Barlangvilág]]ban napvilágot látott, [[Kadić Ottokár]] által írt cikk szerint az egyik jelentős barlang a [[Budai-hegység]]ben a ''Remete-barlang''. 1949-ben [[Vértes László]] javaslata alapján a Székesfővárosi Régészeti Intézet megbízásából volt próbaásatás itt, a próbaásatók ''Bálint Béla'', [[Gábori Miklós]], ''Káldy Adrien'' és ''Mihalkovszky Mária'' voltak, majd később maga vezette a feltárásokat. Még 10,5 méter mélyen sem érték el a sziklafeneket.