„Erdélyi kopó” változatai közötti eltérés

Törzskönyvezése a [[20. század]] elején kezdődött, de az [[első világháború]] után meg is szakadt. A két világháború között is népszerű kutya volt, de az [[1947]]-ben hozott [[románia]]i rendelet kiirtandó dúvadnak minősítette az [[agár]]ral együtt, s ezzel szinte halálra ítélte a fajtát. Szerencsére voltak elkötelezett hívei, akik megmentették az erdélyi kopót. Amikor [[Budapest]]en az [[1971]]-es Vadászati Világkiállításra <ref>[http://gyulajzrt.hu/vadaszati_vilagkiallitas_1971 Budapesti Vadászati Világkiállítás 1971]</ref> készültek, és a magyar vadászkutyákat szerették volna bemutatni, kiderült, hogy az [[FCI]] az erdélyi kopót kihaltnak véli, hiszen évtizedek óta egyetlen almot sem jelentettek be. Így az 1960-as években megindult a kutatás fajtatiszta egyedek felkutatására. E fajtamentés vezetői dr. [[Győrffy (egyértelműsítő lap)|Györffy Lajos]] állatorvos és [[Fodor Tamás (zoológus)|Fodor Tamás]] biológusok voltak, akik a kutatást kiterjesztve Erdélyre Bodor László és Bogdán Imre segítségével eljutottak [[Máramarossziget]]re Nyisztor Péterhez, akinél fajtatiszta erdélyi kopókat találtak. Tőle származik az a két egyed, amelyekkel újraindult a magyarországi kopótenyésztés: Állatkerti Morzsi és Állatkerti Réka. Később 1962-63-ban dr. [[Kelemen Attila (politikus)|Kelemen Attila]] és [[Bóka Géza]] segítségével mentettek még ki kopókat a [[Beszterce-Naszód megye]]i [[Zselyk]]ről. Így indult meg a fajta újjáélesztése dr. [[Anghi Csaba]] és dr. [[Szederjei Ákos]] irányítása mellett.

 

 

== Külleme és jelleme ==