„Magyar racka juh” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: == Jegyzetek =={{jegyzetek}} |
|||
30. sor:
== Története ==
A rackajuhok őse az [[arkal]] ''(Ovis vignei var. arkal)'', ez az egyetlen nagy testű vadjuh, amelynek hosszú farka van, és [[Ázsia|Délnyugat-Ázsiában]] élt, ahol a juhok háziasítása végbement. [[Bökönyi Sándor]] [[régészet]]i kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magyar racka a népvándorlás korában jelent meg a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencében]], de nincs adat arra, hogy melyik népcsoporttal érkezett. Sokatmondó az a nyelvészeti adat, hogy őseink a [[finnugor nyelvek|finnugor]] eredetű ''juh'' szót eredetileg csak a rackára értették. [[Matolcsi János]] szerint a [[honfoglalás]]kori juhoknak nem V alakú, pödrött szarva volt, hanem vízszintes tengely körül csavarodott. Első régészeti és írásos emlékei a [[16. század|16]]-[[17. század]]ból maradtak fenn, már a V-alakú szarvú példányokról.
Évszázadokon keresztül hazánk és a környező országok között élénk juh- és juhbőrkereskedelem folyt, erről már [[1255]]-ből vannak adatok. A legtöbb juhot [[1737]]-ben szállították ki, 124129 db-ot. A [[19. század]] második fele óta a finomgyapjas fajták, elsősorban a [[merinó]] szorította vissza. [[1903]]-ban már kipusztulófélben lévő fajtának tartották. A [[második világháború]] után kis számban csak [[Hortobágy (tájegység)|Hortobágy]]on és környékén maradt fenn, ezért terjedt el az [[1950-es évek]]ben a ''hortobágyi racka juh'' elnevezés.
| |||