„Mudi” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
17. sor:
A fajta céltudatos tenyésztése [[Fényes Dezső]] [[balassagyarmat]]i múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki [[néprajz]]i gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd [[1936]]-ban a tenyészállatvásáron bemutatta az általa tenyésztett kutyákat és benyújtotta a fajta első standarját. A bizottság elfogadta a leírást és a „mudi” fajtanevet, amely valószínűleg Tóth Mihály [[bugac]]i számadó juhász Mudi nevű kutyájától származik (addig hajtókutyaként emlegették).
A [[második világháború]] végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra néhány B törzskönyves kutyával. [[1963]]-ból származik az újabb standardja, amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az [[Nemzetközi Kinológiai Szövetség|FCI]] is elfogadta. Az egyes számú törzskönyv „tulajdonosa” egy Rigó nevű szuka lett.
A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, s csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a fajta fennmaradt számos jó tulajdonságával egyetemben. Ma már a jövő biztosítottnak látszik. Ugyan Magyarországon még sokan ma sem tudják, milyen egy mudi, de a természetrajongó [[Skandinávia|skandináv]] népek, elsősorban a [[finnek]] felfedezték a fajtában rejlő pozitív tulajdonságokat, a természetességét, betegségekkel szembeni ellenálló képességét és nem utolsósorban hihetetlen intelligenciáját.
| |||