„Török háborúk Magyarországon” változatai közötti eltérés

Szapolyainak időközben fia született, akit [[II. János magyar király|János Zsigmond]]nak neveztek el apja és nagyapja, a lengyel király után. Épp ezért a király megváltoztatta korábbi döntését és őt jelölte ki utódjául. A csecsemő gyámjai [[Török Bálint (hadvezér)|Török Bálint]] [[zászlósúr]] és [[Fráter György]] ''(György barát)'' [[nagyvárad|várad]]i püspök lettek. A püspök eléggé ravasz politikusnak bizonyult, aki a török mellett kötelezte el magát, de közben az ország egyesítését próbálta elérni. Mivel a [[váradi béke|váradi békében]] foglalt pontokat a magyar rendek nem teljesítették, Ferdinánd dühében sereget küldött [[Buda (történelmi település)|Buda]] elfoglalására kétszer is. A második alkalommal már Szulejmán hadai vonultak ellene és vereséget mértek az osztrákokra, elűzve őket a főváros alól. A szultán ekkor rájött, hogy az a magyar csoport, melyet ő támogatott, nem elég erős, sőt nem is megbízható, ezért elkezdte az ország ténylegestnyleges megszállását. Budáról kicsalta az őrség jó részét és a magyar vezetőket a csecsemő királlyal és anyjával [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella királyné]]val. Ott tudatta a királynéval, hogy Budát ''„védnökségébe”'' veszi, neki pedig meghagyja [[Erdély]] és a [[Tiszántúl]] kormányzását évi adó fejében. Mialatt a fogadás tartott, a janicsárok ügyesen besompolyogtak a várba, az őrséget ártalmatlanították és kitűzték a lófarkas zászlókat a vár ormaira. (Lásd: [[Buda török kézre kerülése]].) Szulejmán erős őrséget hagyva Budán és [[Pest (történelmi település)|Pest]]en elvonult, [[Török Bálint (hadvezér)|Török Bálint]]ot pedig magával vitte rabláncon [[Isztambul]]ba, hogy eszközként használhassa fel később a magyarok ellen.