Wikipédia

„Pálinka” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam 2001:738:802:B6FB:7C55:54F9:BB9A:A912 (vita) szerkesztését (oldid: 19752671)
Címke: Visszavonás
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 789 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Kép:Palinka.jpg||thumbbélyeg|200px|Kecskeméti barackpálinka]]
A '''pálinka''' hagyományos magyar [[gyümölcspárlat]], melyet kizárólag erjesztett gyümölcscefre, [[must|gyümölcsmust]] vagy [[gyümölcsvelő]] lepárlásával készítenek. Általában szintén a pálinkák közé sorolják a – törvényi szempontból különálló – [[törkölypálinka|törkölypálinkát]], amely erjesztett [[szőlőtörköly]] [[törkölypárlat|párlata]]. A pálinka, a törkölypálinka és bizonyos helyi változataik [[európai unió]]s eredetvédettséget élveznek: a „pálinka” elnevezést csak Magyarország és négy [[Ausztria|osztrák]] tartomány használhatja.<ref name=torveny>{{cite web|url=http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=118302|title=2008. évi LXXIII. törvény a pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról|publisher=Magyar Közlöny- és Lapkiadó Kft.|accessdate=2014-05-20}}</ref> A ''pălincă'' (ejtsd: pálinkö {{IPA|[paˈliŋkə]}}) a magyar pálinkától törvényi szempontból független, eredetvédett [[Románia|román]] gyümölcspárlat.<ref name=EU>[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32008R0110 Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról]</ref>
 
A pálinkának leggyakrabban [[Nemes szilva|szilva]], [[nemes körte|körte]], [[nemes alma|alma]], [[kajszibarack]], [[meggy]], [[cseresznye]], [[szőlőtörköly]] vagy [[eperfa|eper]] az alapanyaga, de bármilyen Magyarországon termett gyümölcsből (az osztrák tartományokban csak helyi kajszibarackból<ref name=EU/>) készülhet. A [[20. századotszázad]]ot megelőzően a gyümölcspálinka döntően szilvából készült.
 
A ''pálinka'' fenti, modern jelentése a [[21. századbanszázad]]ban, a pálinka eredetvédelme nyomán szilárdult meg. A magyar ''pálinka'' szó a [[17. századiszázad]]i megjelenésétől kezdve egyszerűen [[égetett szesz]]t jelentett, de a 20. századi magyar „pálinkák”, vagyis a tiszta, ízesítetlen párlatok már jobbára gyümölcsből, törkölyből, borból vagy borseprőből készültek. A [[Égetett szesz#A magyar párlatok története|történelmi magyar „pálinka”]] azonban [[rozs]]ból, [[búza|búzából]], [[Kukorica (növényfaj)|kukoricából]], [[hajdina|hajdinából]], [[burgonya|burgonyából]], ritkábban akár [[cékla|céklából]], édes gyökerekből vagy [[borsó]]ból készült párlatokat is magában foglalt,<ref name=sz_gabona/> amíg ezek helyét át nem vette a [[finomszesz]]gyártás, a 20. század első felében.
 
== Szabályozása ==
10. sor:
 
A Pálinkatörvény értelmében – az osztrák pálinkák mellett – csak olyan szeszes ital nevezhető pálinkának, illetve törkölypálinkának, mely(et):
* kizárólag Magyarországon termett, nem sűrített, nem szárított és nem aszalt gyümölcsből, illetve Magyarországon termett szőlőtörkölyből készült Magyarország területén, beleértve a palackozást is.
* kizárólag erjesztett gyümölcs, illetve erjesztett szőlőtörköly párlatát tartalmazza
* lepárlásakor úgy finomították legfeljebb 86% alkoholtartalmúra, hogy megőrizte az alapanyag ízét és aromáit, és legalább 37,5% alkoholtartalommal palackozták.
26. sor:
A valóságban minden szeszes italt a [[Magyar Élelmiszerkönyv]] kötelező előírásai – közvetve a 110/2008 EK rendelet – által szabályozott megnevezésekkel kell forgalomba hozni. Sem szabályozott megnevezés nélkül, sem „párlat” néven nem kerülhet forgalomba szeszes ital. A pálinkautánzatokat összetételüktől függően [[vodka#Ízesített vodka|ízesített vodka]], [[likőr]] vagy egyszerűen ''szeszes ital'' néven forgalmazzák.
 
A ''-párlat'' utótag valóban megtalálható különböző italfajták nevében, ezek azokban külön-külön szabályozott kategóriák. A gyümölcspárlat (szilvapárlat, cseresznyepárlat, vegyes gyümölcspárlat, stb.) szabályozása képzi a pálinka definíciójának alapját, amire a pálinkatörvény szövege is hivatkozik. A közönséges gyümölcspárlatot is 100%-ban a megnevezett gyümölcsből kell erjeszteni és lepárolni, szintén nem ízesíthető, és nem finomítható erősebbre vagy palackozható gyengébben, mint a pálinka. Engedélyezettek viszont a pálinkánál tiltott gyümölcsfeldolgozási módok (szárított, aszalt és sűrített gyümölcs), a kész párlat pedig minimális mértékben (az ízek lekerekítése érdekében) édesíthető, illetve ízetlen karamellel színezhető. A törkölypálinka és a törkölypárlat technikai követelményei csak a lekerekítő édesítés és a karamelles színezés tiltásában különböznek.<ref name=torveny/><ref name=EU/>
 
A ''párlat'' mítoszához hozzájárult az is, hogy a jövedéki törvény 2010-es — az adómentes magán- és bérfőzéssel kapcsolatos – módosítása alkalmi rövidítésként ''párlat'' gyűjtőnévvel illette a házilag és bérfőzésben előállítható gyümölcs-, törköly-, seprő- és borpárlatokat, az eladásra szánt tételekre pedig úgynevezett ''párlatzárjegyet'' írt elő.<ref>{{cite web|url=http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=76336|title=2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól|publisher=Magyar Közlöny- és Lapkiadó Kft.|accessdate=2014-05-20}}</ref>
 
Egyes szakmabeliek olyan állítást is tettek, miszerint a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] kívül nincs hagyománya a tiszta gyümölcspárlatnak, és az ismertsége teljesen elenyésző.<ref>{{cite web|url=http://www.agrarszektor.hu/bor-italok/interjuk/lejarattuk_mar_a_palinkat_kulfoldon.3320.html|title=Lejárattuk már a pálinkát külföldön|author=Ditróy Gergely|publisher=agrárszektor.hu|accessdate=2014-03-13}}</ref> Valójában Magyarországon kívül tíz másik uniós tagállam is rendelkezik a pálinkához hasonlóan eredetvédett gyümölcspárlatokkal, az eredetvédelmi eljárásnak pedig része a kérvényezett névvel forgalomban lévő italok ellenőrzése és az ital hagyományának igazolása is.<ref name=EU/><ref name=eredet/>
 
== Története ==
36. sor:
[[File:Butella (1).JPG|thumb|Pálinkás butykos]]
 
A pálinka történetét gyakran a magyarországi[[magyarország]]i szeszfőzés történetével azonosítják,<ref>{{cite web |url=http://www.palinkaoldal.hu/apalinkatortenete.php |title=A pálinka története |accessdate=2014-09-14 | publisher=palinkaoldal.hu (Agrármarketing Centrum)}}</ref> azonban a mai értelemben vett pálinkákkal párhuzamosan és őket megelőzően egyéb népszerű [[Égetett szesz#A magyar párlatok története|magyar párlatfajták]] is léteztek, melyeket szintén ''pálinkának'' neveztek.
 
=== A pálinka előzményei ===
A szeszfőzés első egyértelmű említése a [[12. századiszázad]]i [[Olaszország|Itáliából]] származik, és a bor lepárlásával készült ''aqua ardens''-t (égő víz) írja le.<ref>Forbes, 1948. 58. o.</ref> Az ''aqua ardens''-t önmagában is gyógyszerként alkalmazták, ám többszörös lepárlással tisztára finomítva, illetve gyógynövényekkel együtt lepárolva [[aqua vitae]] (az élet vize) néven sokkal hatásosabb gyógyszerként ismerték. A gyógyszerészeti bordesztillátumok a 12-[[13. századbanszázad]]ban Magyarországon is megjelentek.<ref name=sz_szeszd>{{cite web|url=http://mek.oszk.hu/05400/05440/pdf/szathmary_szeszdesztillalas.pdf|author=Szathmáry László|title=A szeszdesztilláló készülékek és a szeszdesztillálás történetéhez|publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár}} Adatok a magyar szeszdesztilláló-készülék és a szeszdesztillálás történetéhez. = Általános Szeszipari Közlöny, 1932. No. 23–24. pp. 6–7., 1933. No. 1–2. pp. 4–5.</ref> A [[14. századbanszázad]]ban [[Piast Erzsébet magyar királyné|Erzsébet királyné]] [[rozmaring]]gal lepárolt borszesszel kezelte a köszvényét, a gyógyszert külsőleg és (ételhez vagy italhoz keverve) belsőleg is alkalmazva.<ref>{{cite web|url=http://www.vasiszemle.t-online.hu/2011/05/balazs.htm|author=Balázs Géza|title=KolosorpálinkákKolostorpálinkák||publisher=Vasi Szemle|accessdate=2014-09-13}}</ref>
 
A [[15. századiszázad]]i Magyarországon már az élvezeti szeszfogyasztás és a gabonapárlat sem volt ismeretlen. [[Bártfa|Bártfán]] 1438-ban már városi szeszfőzde üzemelt, és [[Pozsony]]ban is élvezeti cikként említik az égetett szeszt.<ref>{{cite web|url=http://www.nyf.hu/vpkocsi/letoltheto_dokumentumok/2008_tavasz/023-032-balazs-geza.pdf|author=Balázs Géza|title=A magyar pálinka folklórja és névkincse|publisher=Nyíregyházi Főiskola|year=2008}}</ref> A korábbi orvosi elnevezések helyett elterjedt a latin ''crematum'', majd az olasz ''cremato'', ami először a gabonapárlatot, majd a bor- és seprőpárlatot is jelölte (''Vino Cremato'').<ref name=novak>{{cite journal|url=http://www.forrasfolyoirat.hu/1310/novak.pdf|author=Novák László Ferenc|title=Pálinka vagy égettbor?|journal=Forrás Folyóirat| volume=45 | year=2010 | month=október}}</ref> Az égetett szesz szélesebb körű – de ekkor még korántsem általános – hazai elterjedése a [[16. századraszázad]]ra tehető. A 16–1816–[[18. századiszázad]]i „égettbor” (legkorábbi formájában ''eghet bor'') borseprőből, hibás borból vagy gabonából, majd törkölyből és gyümölcsből is készült – valódi borpárlatot többnyire csak hibás borokból főztek.<ref name=sz_gabona>{{cite web|url=http://mek.oszk.hu/05400/05440/pdf/szathmary_gabonapalinkak.pdf|author=Szathmáry László|title=A régi magyar világ gabonapálinkájáról|publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár}} Általános Szeszipari Közlöny, 1930. No. 17–18. pp. 2–3., No. 19. pp. 2–3.</ref><ref name=novak/>
 
=== A mai értelemben vett pálinkák megjelenése ===
A szilvapálinkát először [[Thököly Imre]] említi 1684-ben, majd a 18. század folyamán egyre több helyen jelenik meg, 1787-ben pedig már nagy mennyiségű erdélyi ''silvórium''ról számolnak be, és kisebb mennyiségben az egyéb gyümölcsök lepárlásáról is említést tesznek.<ref name="novak"/><ref>{{cite web|url=http://epa.oszk.hu/02000/02030/00021/pdf/HOM_Evkonyv_24_273-288.pdf|title=Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a Közép-Tisza vidékén|author=Balázs Géza|publisher=Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum}}</ref> A [[törkölypálinka]] első említése a [[17. századbólszázad]]ból származik: 1697-ben az [[erdély]]i országgyűlés betiltotta a készítését. [[Kassa|Kassán]] 1708-ban még kidobták a nagy mennyiségű fölösleges [[szőlőtörköly]]t. A korábbi időkben csak a [[lőre|csiger]] és a törkölyecet alapanyagaként, illetve sertéstakarmányként ismerték.<ref>{{cite web|url=http://mek.oszk.hu/05400/05440/pdf/szathmary_torkolypalinka.pdf|title=Újabb adatok a törkölypálinka történetéhez hazánkban|author=Szathmáry László|publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár}} (Általános Szeszipari Közlöny, 1933. No. 21–22. p. 2., No. 23–24. pp. 4–5.)</ref>
 
A [[19. század]] előtt az égetett szesz nem mindenhol volt népszerű Magyarországon. Egyes bortermelő vidékeken még a 18. századi adófeljegyzések közt sem szerepel a [[sör]] és a [[bor]] mellett.<ref name=novak/> Az ekkoriban használt lepárlók hibás tervezésük miatt nem voltak alkalmasak minőségi párlatok finomítására. A hűtőcsőnek – egyenes lévén – csak egy rövid szakaszát érte a hűtővíz. A falusi szeszfőző kunyhókban még a [[20. század]] hajnalán is ilyen kezdetleges hűtőket alkalmaztak.<ref name=nepi>{{cite web|url=http://www.vasiszemle.t-online.hu/2008/06/balazs.htm|title=Népi pálinkászat a dunántúlon|author=Balázs Géza|publisher=Vasi Szemle|acessdate=2014-10-17}}</ref> A 19. század előtt az üstök fűtését sem tudták érdemben szabályozni, ami gyakori felhabzáshoz vezetett, illetve tovább rontotta a finomítás színvonalát.<ref>Forbes, 1948. 193</ref> A rézüstöket belülről [[ón]]ozták, a páracső pedig általában ónból készült, így a párlat nem érintkezett rézfelülettel.<ref>Forbes, 1948. 66, 114, 133, 140, 193, 224, 338. o.</ref><ref>{{cite book|title=Rövid oktatás a’ szőlő miveléseröl és bor, pálinka és etzet készittéteséröl.|author=Mitterpacher Lajos|authorlink=Mitterpacher Lajos|publisher=a’ Királyi Magyar Universitás’ betűivel|location=Budán|year=1815|url=https://books.google.hu/books?id=Rr5TAAAAcAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false|pages=92–93}}</ref>
 
=== A 19. század ===
[[Fájl:Pálinkafőző kunyhó.jpg|right|280px|thumbbélyeg|Szeszfőző kunyhó vázlatos alaprajza a századfordulóról: <br>1. kemencegödör; <br>2. kemence vagy kazán; <br>3. kotlán; <br>4. csévék; <br>5. vizeshordó; <br>6. pálinkás korsó; <br>7. ágy; <br>8. asztal; <br>9. szék;<br> b) berendezése, Bükkalla (Vas vm.); <br>c) pálinkafőző üst, Tiszahát (Szatmár vm.)]]
A 19. századi Magyarországon továbbra is népszerű volt a szilva- és a törkölypálinka, ahogyan a gabonapárlat is, de az 1840-as években ezek mennyiségét már messze felülmúlta a „[[burgonya|kolompér]] pálinka”, azaz burgonyapárlat, amely egyre alacsonyabb árával és egyre nagyobb mennyiségével országszerte népszerűvé tette az égetettszesz-fogyasztást, és a század végére katasztrofális mértékű össznépi alkoholizmushoz vezetett.<ref name=palinkarol>{{cite book|title=A’ Pálinkáról.|publisher=Históriaantik Könyvkiadó|year=2013|origyear=Eredeti kiadvány: Budán, A’ M. Kir. Egyetem’ betűivel. 1845.}}</ref><ref>{{cite web|title=Adalékok a magyarországi alkoholellenes küzdelem történetéhez (1914-ig).|author=Kárpáti Endre|url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/4.20.4/1960_019_karpati_endre_adalekok_magyarorszagi.pdf|publisher=Orvostörténeti olvasmánytár|accessdate=2014-10-08}} (Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica – Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. Vol. 19. (1960) pp. 137–226.)</ref><ref>{{cite book|title=A’ pálinkafőzés titka|url=http://www.omgk.hu/Digitarchiv/konyvek/d1018/d1018.pdf|author=Petz Károly||publisher=Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ|origyear=Pesten, 1839. Esztergami k. Beimel J. Betűivel}}</ref><ref>{{cite book|url=http://mek.oszk.hu/02200/02213/html/01.htm#46|title=Deák Ferencz beszédei I. kötet (A gabonapálinka főzhetéséről)|editor=Kónyi Manó|Publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár|origyear=Budapest. Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1882-1886.}}</ref><ref name=fenyes4>{{cite book|title=Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (4. kötet.) |url=https://books.google.hu/books?id=rrU5AQAAMAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false|author=Fényes Elek|year=1839|publisher=Tattner–Károlyi Tulajdona|location=Pesten|volume=4}}</ref>
 
Az [[1820-as évekbenévek]]ben még a törkölypálinkát említik az egyik legjelentősebb magyar párlatfajtaként, és a század folyamán számottevő belföldi kereskedelméről számoltak be többek közt a [[Bánság|bánáti]] és [[szerémség]]i vármegyékben, illetve a [[Szatmár vármegye|Szatmárban]], a [[Nógrád vármegye|Nógrádban]], illetve a [[Baranya vármegye|Baranyában]] készült szilvapálinkáknak.<ref name=fenyes4/><ref>{{cite book|title=Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (1 kötet)|url=https://play.google.com/books/reader?printsec=frontcover&output=reader&id=LLY5AQAAMAAJ&pg=GBS.PA5|author=Fényes Elek|year=1839|publisher=Tattner–Károlyi Tulajdona|location=Pesten|pages=5}}</ref> A korabeli források nagyon ritkán említenek jelentősebb mennyiségű egyéb gyümölcsből készült pálinkát. [[Bács-Bodrog vármegye|Bács-Bodrog vármegyében]] több helyen is olyan nagy mennyiségű [[eperfa|faeper]] termett, hogy „tudoviczát”, azaz eperpálinkát is főztek belőle.<ref>{{cite book|title=Magyar országnak, ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geohraphiai tekintetben. (2. kötet)|url=https://play.google.com/books/reader?printsec=frontcover&output=reader&id=7LU5AQAAMAAJ&pg=GBS.PA1|author=Fényes Elek|year=1843|publisher=Tattner–Károlyi Nyomtatása|location=Pesten|pages=5|volume=2}}</ref> 1855-ben már a [[göcseji körtepálinka]] is létezett.<ref>{{cite web|url=http://elelmiszerlanc.kormany.hu/download/2/3e/40000/16_gocseji_kortepalinka.pdf|title=Göcseji körtepálinka – Termékleírás|publisher=Élelmiszerlánc-felügyeletért felelős Államtitkárság|acessdate=2014-10-17}}</ref>
 
Az 1888. évi szeszadó-törvény termelési keretet (kontingenst) határozott meg a szeszgyárak és szeszfőzdék számára. Ez a rendszer egészen a [[második világháború]] végéig fennmaradt, azonban – az [[1920-as éveketévek]]et leszámítva – különadó fejében túlléphető volt a keret.<ref name=S13/>
 
=== A 20. század ===
A 20. század első felében általánosan elterjedt Magyarországon a finomítóoszlopok alkalmazása,<ref>{{cite news | title=1907. évi III. törvénycikk (Folytatás.folytatás) | url=https://dea.lib.unideb.hu/dea/bitstream/handle/2437/155948/AVA_1907_32.pdf?sequence=20&isAllowed=y | work= A VÁROS Hetilap | publisher=A Városi Könyvnyomda-vállalat, DebreczenDebrecen | date=1907-08-10 | accessdate=2014-09-30}}</ref> majd 1920-ban a házi szeszfőzést is betiltották,<ref name=nepi/> így hagyományos, kisüsti jellegű párlatok egyre inkább csak gyümölcsből, törkölyből, borból és borseprőből készültek.<ref name=S13>Sipos, 2006. 13. o.</ref><ref name=S8618/> Az 1921-es szesztörvény a mezőgazdasági szeszfőzdéknek évi 160 ezer hektoliteres, túl nem léphető termelési keretet (kontingenst) állapított meg,<ref name=S13/> és ebből a gyümölcs alapúgyümölcsalapú párlatok a második világháború végéig átlagosan évi 40 ezer litert tettek ki. Ez utóbbiak legnagyobb része szilva és törköly volt, ezeket a borpárlat és kisebb mennyiségben az eperpálinka követte. Az [[1930-as évekbenévek]]ben jelentőssé vált a barackpálinka, de csak 1938-tól nőtt meg igazán a termelése. Az egyéb gyümölcsből készült pálinkák aránya továbbra is alacsony volt.<ref name=S13/><ref name=S8618>Sólyom, 1986. 18. o.</ref> A házi szeszfőzés tiltása miatt megkezdődött a modern„modern” zugfőzés, sokszor rendkívül primitív eszközökkel.<ref name=nepi/>
 
A [[második világháború]]tvilágháborút követő szocialista rendszerben a hibátlan gyümölcs szeszipari felhasználását pazarlásnak nevezték, ezért az üzemi gyümölcspálinkák hibás, illetve rossz minőségű gyümölcsből készültek.<ref>Sólyom, 1986. 13. o., 37. o.</ref> A legnagyobb mennyiségben feldolgozott gyümölcs ekkor az alma volt, ezért minőségi [[vodka|vodkát]] is finomítottak belőle.<ref>Sólyom, 1978., 192. o.</ref> Megjelent a bérfőzés intézménye is, azaz a hivatalos szeszfőzdékben magányszemélyek saját erjesztésű cefréjét is kifőzték, melyamely után 1951–1970 között az így készült pálinka felét és kisebb pénzösszeget kellett beszolgáltatni – ezt nevezték feles főzésnek. A házipálinkát még inkább jellemezte a rossz minőségű, romlott gyümölcs, amit általában hozzáértés nélkül erjesztettek meg. A beszolgáltatott házipálinka gyakran még a korabeli mérce szerint is olyan rossz minőségű volt, hogy finomszesszé kellett feldolgozni, majd 1970-ben beszüntették a feles főzés intézményét, és a házipálinka adóját ezután kizárólag pénzben szedték be.<ref>Sólyom, 1986. 20–24. o.</ref> A minőségi kompromisszumok ellenére nyugati exportra alkalmas színvonalú gyümölcspálinkák is készültek.<ref>Sólyom, 1978. 191–192. o.</ref>
 
A kereskedelemben a tényleges gyümölcspálinkáknál jóval népszerűbbek voltak azok olcsó utánzatai, melyeknek két fajtája volt.
66. sor:
* '''„Különleges pálinka”''': az összetétele hasonlított a „kommersz pálinkáéra”, azonban a finomszeszhez némi valódi gyümölcspálinkát (általában almapálinkát) is kevertek.
 
A megkülönböztető jelzők (kommersz, különleges) használata nem volt kötelező, így ezek is gyümölcspálinkaként (cseresznyepálinka, stb. elnevezéssel) kerültek forgalomba annak ellenére, hogy a kor terminológiája szerint sem voltak „pálinkák”, azaz tiszta párlatok, és a megnevezett gyümölcs gyakran nem volt a hozzávalóik közt. Ezeknél tilos volt azonban a „valódi”, „eredeti” vagy „kisüsti” jelzők használata, melyeket a valódi pálinkáknak tartottak fenn.<ref name=MeK96>{{cite web|url=http://www.omgk.hu/Mekv/2/291.html|title=Codex Alimentarius Hungaricus – 2-91 számú irányelv – Egyes szeszes italok|pubslisher=Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ|accessdate=2014-01-18}}</ref> A felhasznált finomszesz szinte kizárólag [[cukorrépa]][[melasz (élelmiszer)|melaszmelaszból]]ból készült.<ref>Sólyom, 1978. 18. o.</ref>
A rendszerváltás után is fennmaradt a mesterséges „gyümölcspálinka” ipari hagyománya és címkézési gyakorlata, ám a „kommersz” és „különleges pálinkák” ízesítésekor az 1996-ban jóváhagyott [[Magyar Élelmiszerkönyv]] már tiltotta a mesterséges aromák használatát.<ref name=MeK96/><ref>{{cite web|url=https://index.hu/bulvar/kommers/|title=A Nagy Kommerszteszt|publisher=[[Index.hu|Index]]|accessdate=2014-04-02}}</ref>
 
=== A „pálinka” jelentése 2004 előtt ===
A ''pálinka'' a 17. században jelent meg a magyar nyelvben, és már ekkor is egyaránt használták gabona- és gyümölcspárlatok megnevezésére.<ref>{{cite web|url=www.szemiotika.hu/feltoltes/2010/08/szemkultura.pdf|title=Mindennapi szemiotikai rendszereink. Jelkulturális, jelpedagógiai megjegyzések|author=Balázs Géza|accesssate=2014-10-17}}</ref> A 18. század során szinte teljesen átvette az ''égettbor'' kifejezés szerepét, és a 21. századig [[égetett szesz]]t jelentett, tekintet nélkül annak alapanyagára.<ref name=novak/><ref name=ertelmezo/> Nagy mennyiségben fogyasztott történelmi magyar „pálinkafajták” voltak a gabonapárlat (''gabonapálinka, rozspálinka'', stb.), a burgonyapárlat (''kolompér pálinka'') és a seprőpárlat (''seprőpálinka'') is, melyeket többnyire egyszerűen „pálinkának” neveztek, az alapanyagot pedig csak szükség szerint nevezték meg.<ref name=sz_gabona/><ref name=palinkarol/>
 
Miután a 20. században a burgonyából, gabonából, cukorrépamelaszból készült szeszt egyre inkább semlegesre finomították és ízesítve – főleg [[likőr]]ök és [[rum (ital)#Közép-Európa és Magyarország|rumutánzatok]] – formájában hozták forgalomba, a tiszta „pálinkákat” jobbára csak a gyümölcs-, a bor-, a seprő- és a törkölypárlatok képviselték Magyarországon,<ref name=S8618/> de a szó jelentése egyébként nem változott meg, így továbbra is a pálinkák közé sorolták a külföldi gabona- és egyéb párlatokat is.<ref name=ertelmezo/>
 
A 20. század második felében a párlatfajták többségét már általában nem az alapanyag és a ''-pálinka'' utótag összetételével, hanem egyedi néven nevezték ([[borpárlat|konyak/borpárlat/brandy]], vodka, [[gin]], stb.), így az ezredfordulón már csak a törkölypálinka, a „seprőpálinka” és a gyümölcspálinka, illetve a gyümölcspálinka-utánzat címkéjén szerepelt a ''pálinka'' kifejezés.<ref name="MeK96"/><ref>{{cite web|url=http://www.omgk.hu/Mekv/1/13157689.pdf|title=Magyar Élelmiszerkönyv, Harmadik kiadás (2001), 1-3-1576/89 számú előírás – Szeszesitalok|publisher=Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ|accessdate=2014-10-18}}</ref> Az 1992-es kiadású [[Magyar értelmező kéziszótár]] a pálinkát még nem nevezte sem gyümölcsből készült párlatnak, sem pedig magyar italnak. Pálinkának nevezte azonban például a [[whisky]]t, a [[vodka|vodkát]] és az [[abszint]]ot – ahogyan az 1989-es kiadású Idegen Szavak és Kifejezések Szótára is.<ref name=ertelmezo>{{cite book|title=Magyar Értelmező Kéziszótár|publisher=Akadémiai Kiadó|location=Budapest|year=1992|isbn=963 05 6212 X}}<br>
„'''abszint''' fn Ánizzsal készült zöld színű, erős (ürmös) pálinka.”<br>
„['''gabona'''] '''~pálinka''' fn. Gabonából főzött p.”<br>
90. sor:
2003-ban az internetes fórumokon és e-körlevelekben elterjedt egy anekdota, miszerint amikor a ''pálinka'' szó használatáért küzdött az uniós testület előtt a román és a magyar delegáció vezetője, a magyar külügyminisztérium képviselője bizonyítékként felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárát, ahol '''pălincă''' címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszes ital.” Az európai uniós testület a történet szerint ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette, és a ''pálinka'' elnevezés használati jogát csak Magyarország és négy osztrák tartomány kapta meg.<ref name=eredet/>
 
A valóságban Romániában az eredetvédelem előtt is ''pălincă'' elnevezéssel címkéztek. A román fél nem a ''pálinka'' elnevezésért harcolt, hanem az addig is használt (és a magyar fél szerint a megtévesztésig hasonló) ''pălincă'' további használatáért.<ref>{{cite web|url=http://hvg.hu/gazdasag/0000000000575F45|title=Kiújult a magyar-román pálinkaharc|publisher=hvg.hu|accessdate=2012-05-12}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.slovensko.com/news/106|title=Romania claims 'Palinka' and perhaps soon 'Brindza'|publisher=Slovensko.com|accessdate=2012-05-12}}</ref> A román értelmező szótárat valóban használta a külügy, de csak annak kiderítésére, hogy a román elnevezés eltér-e a magyartól, így nem okoz gondot az eredetvédelmi eljárásban.<ref name=eredet2/> Az anekdotával ellentétben a román értelmező szótár nem a pálinkát, hanem a ''pălincă'' szót nevezi magyar eredetűnek<ref name="dex">{{cite web|url=https://dexonline.ro/definitie/palinca|title=pălincă|publisher=DEX online – Dicționare ale limbii române|accesssate=2015-08-11|language=román}}</ref> – ahhoz hasonlóan, ahogyan a magyar értelmező szótár szlovák eredetűnek nevezi a magyar pálinka szót.<ref name=ertelmezo/>
 
== Pálinkaversenyek ==
Mivel a pálinka [[hungarikum (jog)|hungarikum]], ezért nemzetközi versenyekről nem beszélhetünk, de nemzeti és egyéb helyi pálinkaversenyek léteznek. Legismertebb pálinkaversenyek a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatverseny, valamint a Gyulai Országos Pálinka- és Nemzetközi Gyümölcspárlat-verseny, melyeket évente rendeznek.
 
Pálinkafőző mesterek számos nemzetközi párlatversenyen méretik meg pálinkáikat. Legismertebbek például: Destillata (Bécs), World Spirits Award (Klagenfurt), IWSC (London), Concours Mondial (Brüsszel).
128. sor:
* '''[[Szabolcsi almapálinka]]''': A hagyományos réz kisüstön való lepárlás friss gyümölcsízű és illatú, kellemes aromájú almapálinkát eredményez.
* '''[[Gönci barackpálinka]]''': A gyümölcsfajta a gönci magyar kajszi és a termőtáj kiváló jellegéből születő, különleges illat- és zamatanyagban gazdag pálinka, amely különbözik más régiók barackpálinkáitól.
* '''[[Újfehértói meggypálinka]]''': Új taggal, az Újfehértói meggypálinkával bővült az eredetvédett pálinkák köre. A Magyar Szabadalmi Hivatal 2007. május 7-ei visszaható hatállyal lajstromozta a földrajzi árujelzők között az Újfehértói meggypálinkát. Az "Újfehértói"„Újfehértói” eredetmegjelöléssel ellátott meggypálinka előállításához kizárólag az Újfehértói fürtös és a Debreceni bőtermő fajták használhatók. Magyarország 2010 júniusában kérelmezte az „Újfehértói meggypálinka” földrajzi árujelzőként való nyilvántartásba vételét a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint. A meggypálinka műszaki dokumentációjának főbb előírásait az [[Európai Bizottság]] 2011 márciusában közzétette az EU Hivatalos Lapjában.<ref>[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:C2011/085/07 Az Újfehértói meggypálinka műszaki dokumentációjának főbb előírásai (Az Európai Unió Hivatalos Lapja, HL C 85., 2011.3.18.]</ref> Mivel nem érkezett kifogás, az Európai Bizottság a meggypálinkát 2014 februárjában felvette a 110/2008/EK rendelet mellékletében a gyümölcspárlatok jegyzékébe.<ref>[http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32014R0098 Az Európai Bizottság 98/2014/EU rendelete (2014. február 3.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról]</ref>
* '''[[Göcseji körtepálinka]]''': Az itt készülő körtepálinka sajátossága, hogy biztosítják az utóérést a gyümölcsnek, míg a többi pálinka esetében a friss gyümölcsöt rögtön feldolgozzák. A lepárlás és a finomítás kizárólag a kétutas, hagyományos magyar desztillációval - azaz a kisüsti lepárlással - történhet.
* '''[[Pannonhalmi törkölypálinka]]''': kizárólag a pannonhalmi borrégió fehérszőlőjéből (például az [[Irsai Olivér]], a [[zenit (szőlőfajta)|zenit]], a [[rajnai rizling]], a [[cserszegi fűszeres]] fajtákból) főzhető, 2009 decemberétől eredetvédett magyar pálinka.
139. sor:
 
=== Román pălincă ===
A ''pălincă'' (ejtsd: pálinkö {{IPA|[paˈliŋkə]}}) a magyar pálinkától törvényi szempontból független, uniós eredetvédettségű román gyümölcspárlat. A román törvények szerint a pălincă olyan égetett szesz, amitamelyet kizárólag gyümölcsök vagy azok mustjának erjesztésével és lepárlásával állítanak elő (törkölypárlat tehát nem lehet pălincă). A párlatot nem szabad 70%-nál magasabb alkoholtartalmúra finomítani, és legalább 40% alkohollal kell forgalomba hozni. A magyar pálinkához hasonlóan a legkisebb mértékben is tilos édesíteni vagy színezni.<ref name="ro">{{cite web|url=http://old.madr.ro/pages/industrie_alimentara/ordin-368-din-13-iunie-2010.pdf|title=ORDIN nr. 368 din 13 iunie 2008. pentru aprobarea Normelor privind definirea, descrierea, prezentarea şi etichetarea băuturilor tradiţionale româneşti|language=román|accessdate=2015-05-08}}</ref>
 
A ''pălincă'' kifejezés a magyar ''pálinka'' szó származéka, és eredetileg csak Románia vegyes magyar-román lakosságú területein használták.<ref>{{cite web
150. sor:
 
* Makói hagymapálinka: törkölypálinkából és hagymaléből készült szeszes ital
* Paprikapálinka: fűszerpaprikával ágyazott törkölypálinka vagy [[finomszesz]], mely [[Röszke|Röszkén]] és [[Szentmihály (Szeged)|Szentmihályon]] elterjedt.
* Diópálinka: pálinkából vagy finomszeszből készült zölddió-likőr.
* Szilvórium, sligovicaː a szilvapálinka régies nevei.
* [[Krampampuli]]: cukorral kevert, fűszerezett pálinkát takar, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak. A szó eredete feltehetően a „krampusz” (=[[Sátán|ördög]]) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát.
* [[Rozsólis]]: fűszerekkel, gyümölcsökkel, mézzel és tejjel ízesített, igen változatos jellegű likőr vagy szeszes ital, mely gyakran pálinkából készült, és egyes fajtái az [[ágyas pálinka]] elődjének tekinthetők.<ref>{{cite web|url=http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2007_18.pdf|title=Rozsólis, a kora újkori likőr|author=Füreder Balázs|publisher=Budapesti Gazdasági Főiskola|accessdate=2011-07-04}}</ref>
160. sor:
* fokhagymás pálinka
 
A pálinkafőzésnek a történelmi Magyarország minden területén, így például a jelenleg [[Románia|Romániához]] tartozó [[Székelyföld]]ön nagy hagyománya van. A [[székelyek]] által főzött szilvapálinka híres magas szesztartalmáról. Igazi székely különlegesség a „köményes szilvapálinkaként” ismert köménylikőr, amelyet úgy készítenek, hogy a tiszta szilvapárlathoz pörkölt, majd kevés vízzel feltöltött [[cukor|kristálycukor]] és [[fűszerkömény]] leszűrt oldatát adják. E recept népi zsenialitása abban rejlik, hogy az [[Etanol|alkohol]] [[máj]]at károsító hatását a kömény, mint a máj [[méregtelenítés]]ét segítő [[gyógynövény]] valamelyest ellensúlyozza.<ref>[http://www.tuberose.com/Liver_Detoxification.html A máj méregtelenítésével foglalkozó angol nyelvű cikk]</ref>
 
== Fogyasztása ==
Különösen a falusi lakosság körében volt régebben szokás, hogy reggel egy pohárka pálinkával kezdték a napot. Egészséges voltát hangsúlyozták, ami abból állt, hogy reggel éhgyomorra megettek egy almát, s ittak rá egy stampedli pálinkát. Elvégezték a munkát az istállóban, s utána jóízűen tudtak reggelizni, mert a hajnali pálinkázás ehhez jó alapot teremtett.
 
A pálinka igazán sokoldalú ital, de a jó pálinkában félreérthetetlenül felismerjük annak a gyümölcsnek az aromáját, melybőlamelyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzünk, amely akár kellemetlen is lehet, az gyártási, előállítási hibát jelez. A jó pálinka elfogyasztása után -– akkor is ha négy centiliternél többre sikeredett -– az ember nem kel másnaposan, tiszta a feje és gyomra.
A pálinkát még manapság is tévesen gyakran hűtve fogyasztják. Ám ha hűtjük az italt, akkor az pontosan azt az élvezeti értékét veszíti el, amiért fogyasztjuk: a gyümölcsösséget és az illatát. A pálinkát legjobb 18-20&nbsp;°C-n felszolgálni, hogy a gyümölcs kellemes ízét teljes mértékben élvezhessük.
 
A teljes íz, és aroma, amely a pálinka minden cseppjében megtalálható, csak akkor élvezhető igazán, ha a megfelelő formájú pohárból fogyasztjuk. Ez az úgynevezett tulipánforma, amely alul öblös, felül összeszűkül. Ez azért fontos, mert az alsó, öblös részben található nagy felületű párlat [[illatanyag]]ait a felső rész összeszűkítve az orrhoz vezeti. Így elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, és mozgatjuk, hintáztatjuk az italt -– és máris érezzük, élvezzük illatát.
 
A pálinkát nem szabad csak úgy egy szuszra, egyetlen hörpintésre meginni, csak lassan kortyolgatva, ízlelgetve szabad fogyasztani. Csak így élvezhető igazán a minősége. Ha a pálinka hibátlan minőségű, akkor néhány perccel a fogyasztása után is érezhetjük, hogy milyen kellemes illatok szabadulnak fel az üres pohárból. Ilyenkor találkozhatunk a gyümölcs legkarakteresebb alkotóelemeivel, amelyek sokat érnek, és fontos minőségmeghatározó tényezőként is szerepelnek. A borkultúrából ismert módszereket alapul véve létezik [[pálinkabírálat]] is.
176. sor:
[[2005]]-ös adatok alapján Magyarországon a vendéglátóiparban eladott égetett szeszek közül 33%-os eredménnyel a pálinka vezet, melyet 27%-kal a „pálinka jellegű ital” követ, majd a [[bitter|keserű]] és a [[vodka]], egyaránt 10%-ot meghaladó aránnyal áll. A [[brandy]], [[likőr]], [[Rum (ital)|rum]], [[vermut]], [[whisky]] és [[gin]] csak ezek után áll a sorban. Ugyanezen felmérés szerint a legkedveltebb pálinkák a körte, majd a szilva. A kettő együtt kiteszi a vendéglátós értékesítés 52%-át.
 
A magyar fiatalok leginkább társas összejövetelek alkalmával fogyasztanak pálinkát. A családi események, egy vendégség, baráti koccintások és a [[disznótor]] a leginspirálóbb helyzetek a párlat elfogyasztására -– derül ki az NRC piackutató [[2008]]-as kutatásából, amelyet a magyarországi pálinkafogyasztási szokások megismerése céljából végzett. A 18-39 éves magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérés eredményei azért sem elhanyagolhatóak, mivel a korosztály 45%-a fogyaszt legalább alkalmanként pálinkát. A pálinkát kedvelő fiatalok többségét leginkább egy jó baráti társaság és az azzal párosuló kellemes légkör ösztönzi az ital fogyasztására.
Különleges gyümölcsös aromája mellett többen érvként említik a szervezetre gyakorolt kedvező hatását is. A pálinkát legalább alkalmanként fogyasztók 37%-a gondolja úgy, hogy kis mennyiségben jót tesz az egészségünknek, további 28%-uk pedig alkalmasnak találja a fogfájás, gyomorfájás és torokfájás csillapítására. A felmérés eredményei a pálinkafogyasztás motivációján túl arra is rámutatnak, hogy a 18-3918–39 éves lakosság több mint 60%-a szerint a pálinka napjainkban nemcsak az idősebb korosztály, de a fiatalabbak körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.
 
A rendszeres alkoholfogyasztás önmagában még nem nevezhető alkoholizmusnak. A még biztonságos, elfogadható alkoholfogyasztás legfelső határa férfiaknál 21 egység/hét, nőknél 14 egység/hét (1 egység = 10 ml tiszta alkohol = 1 pohár sör = 1 dl bor = 3 cl tömény) úgy, hogy legalább két teljesen alkoholmentes nap is előfordul.
192. sor:
60-110 literes kis üstökben főzték a pálinkát a pálinkafőző házakban (Erdély), a pálinkafőző kunyhókban (Nyugat-Dunántúl) és a kukollákban v. kukullókban (Balaton-felvidék).
 
[[Pest (történelmi település)|Pesten]] [[1815]]-ben kiköltöztették a serfőzőt a külvárosba kellemetlen szaga miatt.
 
Az első főzés volt az „öregelés”, aminek eredménye a ''plávis, pelávis, peláviz''.
198. sor:
Az elmúlt évtizedekben a kereskedelmi forgalomnak szánt zugfőzések az Alföldön és az ország más területein, szükségessé tették az ellenőrzés fokozását. Az ellenőrzéseket végző pénzügyőröket finánc, „spenótbakter”, „muslicakergető” névvel illeti a köznyelv.
 
2010. szeptember 27-e óta feltételekkel otthon is lehet, adómentesen főzni pálinkátpárlatot. 50 liter, 86 százalékos pálinkátszázalékosat főzhetünk, de csak a család fogyasztására és csak a saját főzőüst használatával, saját cefrénk lepárlását végezhetjük. A főzőüst térfogata azonban csak legfeljebb 100 liter lehet.<ref>[http://www.szabadfold.hu/cikk?26990=26990&cikk_oldal=0 pálinkafőzés otthon]</ref>
[http://www.palinka.com/hu/palinkafozdek/ Ma már több nívós főzdével büszkélkedhetünk].
 
205. sor:
1. Az első lépést a gyümölcs kiválasztása jelenti. Csak megfelelő aromatartalmú gyümölcsből lehet jó pálinkát készíteni. Ha kiválasztották a gyümölcsöt, akkor következhet annak előkészítése. A csonthéjasokat (szilva, kajszi) kimagozzák, hogy magban lévő ciántartalom ne kerüljön a cefrébe. Amit kell (alma, körte, birs), az ledarálják, mert bármilyen is legyen a gyümölcs egy a lényeg, pépesíteni kell. A jó kajszibarack cefre erjesztés előtt úgy néz ki, mint a sárgabaracklekvár.
 
2. Ha eddig eljutottak, akkor következhet az erjesztés, de szigorúan cukor nélkül. Amit a cefréhez adni lehet, az adalékanyag, fajtaélesztő és sav, például citromsav. Néhány gyümölcs -– például a birs -– ugyanis nem erjed meg magától megfelelően. Az erjedés megindításához kellenek az adalékanyagok, amelyek elősegítik a gyümölcsben lévő cukor erjedését. Az cél ugyanis az, hogy ebből a cukorból keletkezzen minél több alkohol. Minden erjesztés lelke az oxigénhiány. Rendkívül fontos, hogy a cefre levegőtől elzártan (anaerob) körülmények között erjedjen. Fontos az erjesztési hőmérséklet is. A cefre szobahőmérséklet alatt 16-1816–18 fokon szeret erjedni. A magasabb hőmérséklet káros, a nap pedig egyenesen megöli a pálinkát, akár csak a kevergetéssel a cefrébe vitt oxigén. Ha minden körülmény megfelelő, akkor 10-15 nap alatt végbemegy az erjedés.
 
3. A lepárlás során az elegyet, cefrét desztillálják, miközben az alkohol, amely alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a víz lepárolódik. Az üstöt, miután beletöltötték a cefrét melegítik, a hevítés során bizonyos lepárlótípusoknál érdemes kevergetikevergetni a cefrét, nehogy leégjen. Bizonyos idő után elérik azt a hőmérsékletet, amelyen az alkohol már forr, de a víz még csak párolog, ez a 78&nbsp;°C. (Alapvetően kétféle lepárlás van: kisüsti és „tornyos” lepárlás).
 
4. A nemesítés során be lehet állítani az ital alkoholtartalmát. Előfordul, hogy magas alkoholtartalommal tesznek el -– főként fahordóba -– érlelni pálinkát, mert az egészen más anyagokat old ki a fából, mint a víz. A nemesítés során lehet gyümölcsöt is tenni a pálinkába, így készül az ágyaspálinka. A fahordófahordós érlelés során a fa is ad plusz ízeket a pálinkának, amely a fa szerkezetének köszönhetően levegőzik is az érlelés alatt. Ez a szellőzés "puhítja"lágyítja, simábbá, jobban ihatóvá teszi a pálinkát. Fémedényben viszont jobban összeérik a pálinka, amitamelyet az érlelés során érdemes kevergetni, hogy még harmonikusabbá váljon. Ha mindezzel végeztek, jöhet a palackozás.
[[Fájl:Hazipalinika-fozes-infografika.jpg|alt=A házipálinka-főzés 7 fontos elemét mutatja be a Partyőrség|Pálinkakommandó infografikája|középre|bélyegkép|600x600px|A házipálinka-főzés hét fontos elemét mutatja be az Infografika]]
 
220. sor:
 
== Tárolása ==
A kifőzött pálinkát fahordóban érlelhetjük, azonban csak üvegben vagy saválló edényben érdmesérdemes hosszabb távon tárolni. Műanyag kannák és flakonok ízét átveheti a pálinka, ezzel rontva a párlat minőségét. A műanyag edények használata csak szállítás vagy rövid idejű tároltás idejére javasolt.
 
== Pálinkás ételek ==
239. sor:
* veder v. vödör v. ejtel (50 liter)
* félfertály (1,25 liter)
* verdung (0,5 dl v. 2 dl) -– Somogy
* occa v. okka (1,26 - 126–1,57 liter) -– Bukovina
 
A pálinka fogyasztásakor a [[stampedli]], a kabóca (3 cl) (népies formája ''stamm''), a ''kupica'' és a ''feles'' (5 cl) használata gyakori. Népies változatok a [[fityók]] , a ''csosza'' és a ''nyelet'', a [[szleng]]ben a ''kumma, kummányi'' pálinka fordul elő. A ''nyelet, gyűszűnyi, korty'' elnevezés napjainkban szintén általános a fogyasztók körében.
249. sor:
* célzóvíz, lámpás, szemvíz
* Cs-vitamin – cseresznyepálinka (a C-vitamin mintájára)
* guggolós, általában gyengébb minőségű (guggolva kell elhaladni az ablak alatt, nehogy megkínáljanak vele) (ezt a fogalmat borra is használják, ez esetben is az alacsony minőségre utal), vagy 3 emberes pálinka, szintényszintén gyengébb minőségű párlat (ti. 2 ember lefogja és a 3. a szájába tölti)
* epörnyepálinka (eperpálinka)
* fütyülős – a barackpálinka szokásos jelzője (lásd még [[fütyülős üveg]]). (Nem összetévesztendő a mai [[Zwack italok#Fütyülős|Fütyülős]] szeszesital-családdal.)
* kerítésszaggató – az erős (inkább a rossz alapanyagból, vagy rosszul lefőzött) pálinka jelzője
* papramorgó – a falusi kántorok énekhangjának minőségét javító pálinka jelzője
* Sutulás = (söprő pálinka), igen rossz minőségű, hitvány, de olcsó égetett szesz-fajta. A borkészítés során megmaradt "seprő"-bőlseprőből készítik.
* szilvórium – hordóban érlelt szilvapálinka
* szíverősítő
* gebula – szeszes víz és (a [[cigányok]] fogyasztják)
* kugyi
* bugyi
264. sor:
 
'''Szegedről és környékéről származik:'''
* anyatej,
* boszorkányfing,
* kerítésszaggató,
* lacibetyárköpés,
* majomtej,
* nyakolaj,
* piaclégyköpés,
* geberdusz,
* gyűlölömital
 
277. sor:
December 6. [[Szent Miklós]] a pálinkafőzők védőszentjének napja.
 
Először [[2007]]. [[december 6.|december 6]]-án]] tartották meg.
 
== Civil szervezetek ==
302. sor:
* {{cite book | editor=dr. Sólyom Lajos | title=Likőripari Kézikönyv | publisher=Mezőgazdasági Kiadó | year=1978 | isbn=963-203-411-X}}
* {{cite book | editor=dr. Sólyom Lajos | title=Pálinkafőzés kisüzemek számára | publisher=Mezőgazdasági Kiadó | year=1986 | isbn=963-233-210-X}}
* {{cite book|url=http://mnl.gov.hu/letoltes.php?d_id=107|title=Az államosítás előtt működött élelmiszeripari vállalatok repertóriuma|editor=Sipos Antalné|publisher=Magyar Országos Levéltár|year=2006}}
* Balázs Géza: A magyar pálinka, Aula Kiadó, Budapest, 1998 ({{ISBN|9639078832}})
* Balázs Géza: Pálinka, a hungarikum, [[Állami Nyomda]] Rt., 2004 ({{ISBN|9638567430}})
* Tamás Jenő: Pálinka. Pálinkák és más nemes párlatok, Alexandra Kiadó, 2003 ({{ISBN|9633686105}})
* Némethy Endre: Adatok a népi pálinkafőző eljárás előfordulásához, Ethnographia, 1945.
* Diószegi Vilmos: Embergyógyítás a moldvai székelyeknél pálinkával, Néprajzi Közlemények, 1960.
* Bosznyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók pálinkával való orvoslásához, Orvostörténeti Közlemények, 1973.
* [http://www.neprajzilatohatar.hu/pdf/neprajzilatohatar_19970104/neprajzilatohatar_19970104_194-198.pdf Balázs Géza: Az égetett szeszesitalok megjelenése], Néprajzi látóhatár VI. 1997
* [http://www.palinka.com/hu/palinkas-etelek/ Pálinkás ételek]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Pálinka”