„Fraktál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vépi (vitalap | szerkesztései) Krantz, nem Kantz |
|||
101. sor:
==== Krantz cikke ====
1989 végén jelent meg Steven G. Krantz cikke - ''Fractal Geometry''; azaz „Fraktálgeometria” - a ''Mathematical Intelligencer'' (''Matematikai Hírszerző'') c., a matematika kultúrájával foglalkozó folyóiratban<ref>https://www.mimuw.edu.pl/~pawelst/rzut_oka/Zajecia_dla_MISH_2011-12/Lektury_files/Math.%20Intelligencer%201989%20Krantz.pdf</ref>; a benne foglaltak támadó jellege miatti elfogadási huzavona miatt később, mint szerzője tervezte (és máshol).<ref group="mj">Krantz lovagiasan értesítette Mandelbrotot, hogy cikket ír róla, és úgy gondolták, hogy az eredetileg megcélzott folyóiratban, ahol Krantz cikkét már elfogadták közlésre, egyszerre jelentessék meg cikkeiket, a „megtámadott” viszontválaszával együtt. Ezt azonban a folyóirat vezetősége elutasította azon az alapon, hogy publikációs szabályzatuk kifejezetten tiltja a vita jellegű cikkeket, és a válaszcikk lehetőségét. Többszöri tárgyalás után, Krantz végül máshol jelentette meg cikkét.</ref> Krantz, egy többváltozós függvényekkel foglalkozó analista és fiatal egyetemi professzor, közismertté lett vitairatában igen éles szavakkal Mandelbrotot és az ún. fraktálgeometriát bírálta. Annak elismerésével, hogy a fraktálnak, mint fogalomnak, lehet bizonyos értelme, gyakorlati jelentősége - lényegében kétségbe vonta Mandelbrot tudós voltát, valamint a „fraktálgeometria” tudomány voltát. Krantz szerint Mandelbrot kifejezetten jó abban, hogy „csinos kérdéseket álmodjon meg” - azonban lényegi tudományos munkát sohasem végzett. A matematika ugyanis egy terület összefüggéseit, alapproblémáit világossá tevő fogalmak megalkotásából és az ezekre vonatkozó tételek bizonyításából áll - a „fraktálgeometria” azonban nem ilyen. Egyetlen matematikailag megfogható fogalma, a „hasonlósági dimenzió” (Krantz gondolatai a nyolcvanas évek végének állapotát írják le), mindössze a jóval bonyolultabb Hausdorff-dimenzió egyfajta szellemszerűvé, közérthetővé degradálódott változata; a fraktálgeometriai „tételek” pedig újra és újra ugyanannak a pár alapgondolatnak a szajkózásai: „nini, felnagyítok egy részt, hát nem ugyanolyan, mint az egész”? A matematikai tételek valahol mégiscsak a valóságról szólnak, ha nem is közvetlenül alkalmazhatóak, mindenesetre ilyen fogalmakból keletkeznek - a fraktálgeometriai „kutatás” azonban puszta köldöknézés. Ez nem azt jelenti, hogy az egyes fraktálok semmire sem jók, de vizsgálatuk ennek ellenére nem komoly matematika. A „fraktálnépség” (''fractal people''), ahogy Krantz Mandelbrot követőit és „rajongóit” nevezte, nem bizonyít tételeket, hanem idejét alakzatok rajzolásával és kinézetének elemzésével tölti.
Krantz hangsúlyozta azt is, hogy nem a fraktál mint újdonság matematikai alkalmazásai - mint pl. a Hausdorff-dimenzió vagy a nemrektifikálható görbék elmélete ellen van kifogása, hanem Mandelbrot könyveinek zavarossága és az ennek ellenére tett nagyhangú kijelentései ellen, amik összekeverik a prematematikát a matematikával. Még csak azt sem várja el, hogy a Mandelbrot könyveiben lévő „fraktálgeometria” tétel-bizonyítás-tétel-bizonyítás rendszerű szakcikkek gyűjteményévé váljon; azonban még az informális alapfogalmak rendszerezése és az alapállítások megsejtése sem történt meg ezekben, csak olyan megállapításokat olvashatunk, hogy „úgy tűnik, ezt a kutyafej-fraktált a természet nagyon szereti alkalmazni”; az ilyesmi még filozófiának is gyenge. Nem zárható ki, hogy a fraktálok elmélete 300 év múlva talán ugyanolyan fontossá válik, mint ma az analitikus függvénytan, és az sem tagadható, hogy Mandelbrot könyvei élvezetes invitálást jelentenek erre a fiatal területre. A körülötte csapott szenzációhajhászás, „tudományoskodás”, és önreklám, ami erősen kifogásolható.
| |||