Főmenü megnyitása

Módosítások

mint nagymester
Herman Lipót azok közé a művészek közé tartozott, akik a [[20. század]] első évtizedeinek minden jelentősebb művészeti törekvéseinél meghatározó szerepet játszottak. Későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein - bár pontosan érzékelte a képzőművészet változásait - csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Az [[első világháború]] előtt mindennapos vendég volt a budapesti Japán Kávéház művészasztalánál, ahol barátaival [[Lechner Ödön]]nel, [[Szinyei Merse Pál]]lal, [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károllyal]], [[Fényes Adolf]]fal, [[Pólya Tibor]]ral és másokkal nemcsak a profetikus lelkületű [[Csontváry Kosztka Tivadar]]on élcelődtek, hanem kiapadhatatlan humorral vették célba egymást szavakkal, és még többször karikatúrákat rajzoló ceruzával. Az éjszakába nyúló beszélgetések alatt formálódott ki a magyar művészet jövője, született meg az akadémikus szemlélettel végleg leszámoló Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre alapötlete. A kritikusok felfigyeltek festményeire, amelyeken mélységes természetszeretete és a barokk kor monumentalitása iránti vonzalom nyilatkozott meg. [[Olaszország]]i útja, majd a [[kecskemét]]i művésztelepen való szorgos munkálkodása tovább finomította festői eszköztárát. Herman pályáját - mint oly sok társáét - a világháború derékba törte. Derűs alkata, élni akarása azonban átsegítette a nehéz éveken. Az élet iskolájának, a művészeti fejlődés szükséges velejárójának tartotta a negatív élményeket is.
[[Fájl:Herman Lipót sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Herman Lipót sírja [[Budapest]]en. [[Kozma utcai izraelita temető]]: 5B-5-1.]]
Az [[1930-as évek]] elején vissza-visszatért [[Olaszország]]ba, [[Párizs]]ba, [[München]]be, az [[1930-as évek]]ben egyébként jobbára a Pesti Napló rajzolója volt. A II. világháború után több helyen alkotott, így Zsennyén, [[Szolnok]]on is. Írásos hagyatéka, köztük a gyermekkorától vezetett naplói a korszak gazdag forrásegyüttesét jelentik. Ekkoriban lépett be a Balassa József szabadkőműves páholyba,s több neves szabadkőművesről is készített portrét ([[Benedek Marcell]] [https://www.europeana.eu/portal/hu/record/2032011/_Pet_fi_Irodalmi_________________________M_zeum_opac_pim_hu_object_820360.html mint nagymester], Szűcs Géza, Szűcs József). Nagyobb gyűjteményes kiállítása a háború után [[1954]]-ben volt az Ernst-múzeumban, majd halála után, az Emlékkiállítását [[1974]]-ben rendezte meg az Magyar Nemzeti Galéria. Hosszú élete során mindenre jutott ideje. Éjszakánként naplót írt, vagy művészbarátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A század tanúja -a század közreműködő, valódi átélője. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le. Utolsó önarcképe viszont a művészeti kifejezésért mély lelki küzdelmet folytató, a megpróbáltatásokkal teli sorsot büszkén viselő ember arcát mutatja. A művész halála után hagyatékát özvegye Gyöngyös városnak ajándékozta [[1980]]-ban.
 
== Forrás ==
1 858

szerkesztés