„Állami lakótelep” változatai közötti eltérés

 

[[Fájl:Pestszentlőrinc.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Az Állami lakótelep egy 1930 körüli térképen]]

 

 

== Története ==

 

== A két világháború között ==

 

A lakbérek nagyon alacsonyak voltak (a harmincas évek közepén átlagban évi 40 [[pengő]]), ezért a menekülteket követve a környező gyárak munkásai, kis fizetésű [[hivatalnok]]ai is egyre nagyobb számban költöztek az állami telepre.

A húszas évek közepén már hatezer ember lakott az Állami lakótelepi házakban, sőt a [[második világháború]] kitörésekor már 8–9 ezren. Általában sokkal jobb körülmények között éltek, mint a többi [[szükséglakótelep]]en (például a [[Mária Valéria-lakótelep]]en vagy az [[Auguszta-telep]]en), vagy akár a belső pesti kerületek [[bérlakás]]ainak többségében élők. Az Állami-lakótelepet sajátos kettősség jellemezte: az itt élők 70–80%-a állandó fizetéssel rendelkezett, önálló lakást bérlő állami alkalmazott, munkás, kistisztviselő volt, akik lakbért fizettek, komoly jövedelemhez juttatva ezzel előbb a Népjóléti, később a Belügyminisztériumot. Ebből a jövedelemből támogatták részben a legszegényebbeket, állították fel az ingyenkonyhát, támogatták a többi szükséglakótelepet. A telepen lakók kb. 30%-a a nyomorgók köréből került ki, ők gyakran minden jövedelem nélkül, sok-sok gyerekkel tengették életüket a kiutalt 1-1 szobában vagy konyhában. A 30-as években a tartósan nem fizetők egy részét még az ilyen szociális „szükséglakásokból” is kilakoltatták.

Érdekesség, hogy a telepen sokáig nem neveztek el utcákat, az épületek számot kaptak, s ez a számozás megmaradt egészen a bontásig. Viszonylag hamar létrehozták a [[Polgári iskola|polgári iskolát]] (ilyen intézmény korábban nem működött [[Pestszentlőrinc]]en). Majd miután az a település más részére költözött, a telepi [[Elemi iskola|elemi iskolát]], melyet a 20-as és a 21-es számú épületben helyeztek el. Már a két háború között az [[ingyenkonyha]] mellett [[csecsemő]]védő egyesület, az óvodáskorúaknak napi háromszori étkezést biztosító [[napközi]]k, munkaiskola, sőt [[tisztasági fürdő]] is működött itt. A [[szikvízüzem]], a szőnyegszövő műhely és a telep karban- és tisztántartása munkalehetőséggel is szolgált a [[rászoruló]]knak.

A hívek adakozásából és közmunkájával 1934–35-ben felépült a (mai) [[Szent László-templom (Pestszentlőrinc)|Szent László római katolikus templom]], 1935–36-ban pedig az [[Unitárius vallás|unitárius]] templom. (A hetvenes években mindkettőt bontásra ítélték, de szerencsére megmenekültek, és felújítva ma is állnak.)

[[Fájl:Budapest XVIII., Bontják az Állami lakótelepet.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Bontják az Állami lakótelepet]]

A II. világháborúban csupán néhány épületet ért [[bomba]]találat. Az Állami-lakótelepet 1945-ben [[Pestszentlőrinc]]hez csatolták. A háború után is voltak problémás, nehezen élő családok, de a többség számára az alapvető létfeltételek - még ha szűkösen is - biztosítva voltak. A telepiek nem tudták karban tartani az egyre inkább leromlott épületeket, és erre a [[kerületi tanács]]nak sem volt lehetősége. Aztán az ötvenes évek végén a lakók – tanácsi segítséggel – elkezdték korszerűsíteni a lakásokat, a kamrákból fürdőszobákat alakítottak ki, egyre több szobában állt [[cserépkályha]]. Összetartó közösség jött létre. Sőt 1956 után két üresen álló [[Grund (telek)|grundon]] még három új házat is felhúztak, immár [[komfort]]os lakásokkal.

A [[kertváros]]ias telep, a közös élmények és néhány meghatározó személyiség – köztük „Laci bácsi”, azaz [[Somogyi László (pap)|Somogyi László]], a legendás katolikus [[Plébánia|plébános]] – összetartó közösséggé tette az itt lakókat.

 

 

== Ismert emberek ==

*[[Bajor Nagy Ernő]] újságíró

*[[Balogh Géza]] tanár