„Szociográfia” változatai közötti eltérés

Az erdélyi magyar szociográfia az [[1930-as évek]]ben, a magyarországi népi írók és a [[Braun Róbert (szociológus)|Braun Róbert]] nevével jelezhető társadalomkutatások ösztönzésére, részben a [[Falukutatás Erdélyben|falukutatás]] részeként, részben azzal párhuzamosan bontakozott ki. Kisebb cikkek, riportszerű tudósítások mellett 1931–32-ben nagyobb, önálló munkák is megjelentek: az [[Erdélyi Fiatalok]] Falu-füzetei ([[Gyallay-Pap Zsigmond]]: ''A nép és az intelligencia'', [[Demeter Béla]]: ''Hogyan tanulmányozzam a falu életét?'', [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]]: ''Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés''), majd a magyarországi népi írókéhoz hasonló szociográfiák: [[Balázs Ferenc (író)|Balázs Ferenc]]: ''Rög alatt'' (1936) és ''Zöld árvíz'' (1937); [[Nagy István (író)|Nagy István]]: ''Külváros'' (1938); [[Vámszer Géza]]: ''Szakadát'' (1940), amelyek már nem csak egy-egy település helytörténetének megírására, hanem a kiválasztott közösség társadalmi szerkezetének, belső viszonyainak feltárására is vállalkoztak; a [[Korunk]]ban [[Kovács Katona Jenő]] (''Egy kallódó szilágysági falu.'' 1937/10; ''Cigánysor.'' 19831938/12), a [[Hitel (folyóirat, 1936–1944)|Hitelben]] [[Bözödi György]] (''A [[Székelyföld]] kapujában.'' 1937/3), [[Parajdi Incze Lajos]]: ''Parajd község és népe'' (1938/3), [[Nonn György]] (''Telepes község a határ mentén.'' 1938/2).