„Rituálé” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
* [[úrvacsora]]
* [[keresztség]]
* rituális fürdő (héber: mikvá) a zsidó törvények szerint berendezett fürdő, melyet az izraelita nőknek havi tisztulás és gyermekágyi betegség után használni kell. A használata menyasszonyok és azok számára is elő van írva, kik az izraelita hitre térnek. {{refhely|Pallas}}▼
* rituális gyilkosság → olyan gyilkosság, mely vallási célból követtek el, hogy az [[Áldozat (vallás)|áldozat]] vére vallási szertartáshoz felhasználtasson. Ezt a vádat emelték a keresztényüldöző pogányok az első századok keresztényei ellen ([[ókeresztény egyház]]), majd később a török köznép pedig egyaránt a keresztények és zsidók ellen, míg keresztény országokban különösen a zsidókat vádolták ismételten rituális gyilkossággal. {{refhely|Pallas}}▼
▲a zsidó törvények szerint berendezett fürdő, melyet az izraelita nőknek havi tisztulás és gyermekágyi betegség után használni kell. A használata menyasszonyok és azok számára is elő van írva, kik az izraelita hitre térnek. {{refhely|Pallas}}
* rituális vágás (héber sechita, saktolás) → az izraeliták számára a mózesi törvények ([[Tóra]]) szerint élvezetül megengedett állatoknak zsidó rítus szerinti levágása. A vágás csorba nélküli éles késsel történik a nyakon, a gége és tápcső átmetszésével. Az elvérzés után azonnal megvizsgálják, a barom (baromfiaknál csak a kopasztás után) belsejét, hogy nincs-e oly baja, melynél fogva a húst az izraelitának nem szabad megennie. A vizsgálatnál fő tekintettel vannak a tüdőre (réa), melynél a legkisebb abnormitás is elegendő, hogy a barmot tréfának nyilvánítsák. A baromfinál a gyomrot, combot és főleg a tápcsőt szokták megvizsgálni. A vágást minden feddhetetlen életű, jámbor izraelita végezheti, ki ismeri az erre vonatkozó előírásokat. A községek a vágás végzésére rendesen alkalmaznak külön egyéneket (sakter), kik azonban csak akkor vállalhatnak hivatalt, ha egy vagy több [[rabbi]] bizonyítványban ([[kabbala]]) elismeri, hogy az illető ismeri a vágási törvényeket. Némely helyen a szárnyas állatok és a barmok számára külön-külön metszőkés van. Kisebb izraelita községekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák szoktak lenni. Újabb időben itt-ott mozgalom indult meg a vágás ellen, melyet állatkínzásnak akartak minősíteni, de orvosi és egyéb szaktekintélyek szerint éppen a vágás a legalkalmasabb mód, hogy az állat haszontalan kínzása nélkül, a lehető leggyorsabban elvérezzék, ami [[Maimonidész]] szerint <ref>Móre, III. 26 és 48</ref> a rituális vágás voltaképpeni célja. {{refhely|Pallas}}▼
▲olyan gyilkosság, mely vallási célból követtek el, hogy az [[Áldozat (vallás)|áldozat]] vére vallási szertartáshoz felhasználtasson. Ezt a vádat emelték a keresztényüldöző pogányok az első századok keresztényei ellen ([[ókeresztény egyház]]), majd később a török köznép pedig egyaránt a keresztények és zsidók ellen, míg keresztény országokban különösen a zsidókat vádolták ismételten rituális gyilkossággal. {{refhely|Pallas}}
▲az izraeliták számára a mózesi törvények ([[Tóra]]) szerint élvezetül megengedett állatoknak zsidó rítus szerinti levágása. A vágás csorba nélküli éles késsel történik a nyakon, a gége és tápcső átmetszésével. Az elvérzés után azonnal megvizsgálják, a barom (baromfiaknál csak a kopasztás után) belsejét, hogy nincs-e oly baja, melynél fogva a húst az izraelitának nem szabad megennie. A vizsgálatnál fő tekintettel vannak a tüdőre (réa), melynél a legkisebb abnormitás is elegendő, hogy a barmot tréfának nyilvánítsák. A baromfinál a gyomrot, combot és főleg a tápcsőt szokták megvizsgálni. A vágást minden feddhetetlen életű, jámbor izraelita végezheti, ki ismeri az erre vonatkozó előírásokat. A községek a vágás végzésére rendesen alkalmaznak külön egyéneket (sakter), kik azonban csak akkor vállalhatnak hivatalt, ha egy vagy több [[rabbi]] bizonyítványban ([[kabbala]]) elismeri, hogy az illető ismeri a vágási törvényeket. Némely helyen a szárnyas állatok és a barmok számára külön-külön metszőkés van. Kisebb izraelita községekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák szoktak lenni. Újabb időben itt-ott mozgalom indult meg a vágás ellen, melyet állatkínzásnak akartak minősíteni, de orvosi és egyéb szaktekintélyek szerint éppen a vágás a legalkalmasabb mód, hogy az állat haszontalan kínzása nélkül, a lehető leggyorsabban elvérezzék, ami [[Maimonidész]] szerint <ref>Móre, III. 26 és 48</ref> a rituális vágás voltaképpeni célja. {{refhely|Pallas}}
== Jegyzetek ==
| |||