„Szung-dinasztia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Sablon:CitLib}} hibás paramétereinek javítása, apróbb javítások |
|||
81. sor:
==== Az Északi {{kínai|Song|Szung}} bukása ====
A {{kínai|Song|Szung}} viszonyát északi szomszédjával, a [[kitajok|kitaj]] Liao állammal a dinasztia hatalomrajutásától fogva a kemény vetélkedés jellemezte. A [[12. század]] elején egy új nép csillaga emelkedett fel a Liao államtól északabbra, a [[dzsürcsi nyelv|dzsürcsiké]], akik a későbbi [[mandzsuk]] elődei voltak.{{refhely|Ebrey et al 2006}} Lótenyésztésükről voltak híresek, évi {{szám|10000}} lovat adtak el a {{kínai|Song|Szung}} és a Liao államoknak. Emellett a kalózkodásról is nevezetesek voltak, 1019-ben megsarcolták a japán partokat. A dzsürcsik vezére 1115-ben császárrá kiáltotta ki magát, s megalapította saját dinasztiáját ({{kínai|[[Csin-dinasztia (1115–1234)|Jin-dinasztia (1115–1234)]]|[[Csin-dinasztia (1115–1234)]]}}; 金朝, "Arany-dinasztia"; a korábbi két Csin dinasztiától megkülönböztetendő, a szakirodalom latin
A {{kínai|Song|Szung}} császári trónján 1101 és 1126 között {{kínai|[[Huj-cung|Huizong]]|[[Huj-cung]]}} császár ült, akit jobban érdekelt a festészet, mint a kormányzás. Igazi művészember volt, uralkodása alatt fellendült a kínai festészet és kalligráfia. A hadászathoz azonban nem értett, és el is hanyagolta azt. Így a {{kínai|Song|Szung}} hadereje nem tudott komoly támogatást nyújtani a dzsürcsiknek, azok viszont az 1122-től 1125-ig tartó háborúban enélkül is megsemmisítették a Liao államot. (A kitajok egy része {{kínai|Yelü Dashi|Jelü Ta-si}}, a dinasztia egy hercege vezetésével [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiába]] menekült, ahol a mai [[Tokmak]] környékén létrehozta a Nyugati Liao államot, ami még 90 évig állt fenn és végül a mongol hódítás áldozata lett{{refhely|Bai 1982|277. oldal}}). Amikor a dzsürcsik már a {{kínai|Song|Szung}} határán álltak, felismerték, hogy ez a gyenge dinasztia nem képes a védekezésre, és folytatták a háborút volt szövetségesük ellen. Első támadásukat {{kínai|Kaifeng|Kajfeng}} ellen a {{kínai|Song|Szung}} még el tudta hárítani kemény védekezéssel, valamint hatalmas kenőpénzek fizetésével a támadók számára. A kudarcok nyomán {{kínai|Huizong|Huj-cung}} császár lemondott a trónról egyik fia, {{kínai|Qinzong|Csin-cung}} javára. Az új császár kivégeztette azt az eunuch tábornokot, aki kezdeményezte a szövetség kötését a dzsürcsikkel. A katonai szerencsét azonban így sem sikerült megfordítani. A dzsürcsik hadigépekkel felszerelkezve újra megtámadták a {{szám|48000}} katona által védett {{kínai|Kaifeng|Kajfeng}} fővárost és két hónapos ádáz harcok után 1227-ben sikerült is elfoglalniuk azt. Hatalmas hadizsákmányt szállítottak északra, közte a császári főváros iparosait, a császári udvar mintegy 3000 tagját, köztük mindkét {{kínai|Song|Szung}} császárt is, akik hosszú évek megalázó rabsága után haltak meg.{{refhely|Needham 1986|5. kötet 154. oldal}} A dzsürcsik által uralt, de fokozatosan elkínaiasodó {{kínai|Jin|Csin}} dinasztia 1234-ig, a mongol hódításig állt fenn Kína északi részén.
| |||