Wikipédia

„Szkíták” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎További ismertetők: Kolovrat cikke; tartalomhoz a forma
Kisebb javítások, kiegészítések
7. sor:
A '''szkíták''' – magyar nyelvhez igazítva '''szittyák''' – nevet tágabb és szűkebb értelemben is használják.
 
Általánosabb értelemben, (tekintet nélkül nyelvükre stb.), az eurázsiai puszta ókori lovasnépeinek összefoglaló neve ez.
 
A történettudomány meghatározása szerint a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő kelet-európai és közép-ázsiai népesség elnevezése. (A szkíták nyelvét a szakemberek többsége – közmegegyezéssel – az indoeurópai nyelvcsaládba, az [[indoiráni nyelvek]] csoportjába, a kelet-iráni nyelvek közé sorolja. Utóbbiakat további két csoportba – észak- és délkeleti – rendezik. A mondottakkal kapcsolatban többek között a Rüdiger Schmitt által szerkesztett ''Compendium Linguarum Iranicarum'' című munka adhat bővebb felvilágosítást.)
16. sor:
 
== A ''szkíta'' névről ==
A szkíta szövetség neve különböző népek hallása és ábécéje szerint lejegyezve: ''Išqigulu'' (urartui); ''Aškuza'' vagy ''Iškuza'' (akkád); ''Aškuz'' (’škwzאשכנו: ’askūz), illetve rontott alakban ''Aškenáz'' (’šknzאשכנז: ’ask<sup>ə</sup>naz) (héber); ''Szküthai'' (Σκυθαι) vagy ''Szkolotoi'' (Σκολοτοι) (görög); ''Scythae'' (latin).{{refhely|Sulimirski and Taylor 1992}}
 
Szemerényi a görögös ''Szküthai'' kifejezésben a feltételezett elő-iráni ''*skuda'', illetve indoeurópai ''*skeud'', ''*skudo'' (lő, mozgat, hajt) tövet véli felismerni.{{refhely|Szemerényi 1980}} (A felsoroltak kimondva: szkuda, szkeud, szkudo.) Az asszír feliratokon rögzített ''Aškuza'', ''Iškuza'' kifejezés kezdő magánhangzóját pedig járulékos hangnak tartja.
26. sor:
A ''Szkolotoi'' szó helyes lebetűzése Szemerényi állítása szerint Skulata (kiejtés szerint Szkulata) lenne. A szkíták magukat kezdetben ''Skuda'' (Szkuda; görögösen Szküthesz) névvel illették – mondja Szemerényi –, utóbb azonban a szkíta nyelv hangzói változtak, és a ''d'' hang ''l'' alakot öltött. Ilyenképpen a szkíták eredetmondájában felbukkanó ''paralatai'' (παραλαται) kifejezés is megmagyarázható. A szó eredeti alakja bizonyára ''paradata'' (élre, első helyre állított) volt.
 
A ''Szkolotoi'' betűfüzérből, az előbbiek szerint eljárva, egy ''*ɜskolot'', ''*ɜskulot'', ha pedig a feltételezett ''d''&nbsp;>&nbsp;''l'' változást, illetve a mássalhangzókat érintő hangmegfeleléseket{{refhely|Oszkó ''et al''. (é.&nbsp;n.)}} is figyelembe vesszük, akkor ''*ɜskodot'', ''*ɜskudot'' stb. alakú szkíta szót is szerkeszthetünk. (A hangmegfelelés szabályai szerint a képzésük módja stb. szerint rokonított hangok,mássalhangzók – pl. a''b/m'', ''b/p'', és''b/v'', a''c/sz'', ''d/t'', ''f/p'', ''g/k'', ''k/p'', ''l/r'', ''p/v'' – egymással felcserélhetők és helyetígy cserélhetnektovább.)
 
A ''Paradata'' szó az Avesztában – ''19. Zamjad Jašt: Himnusz a Földhöz'' – fordul elő, mégpedig tulajdonnévként.{{refhely|Humbach and Ichaporia 1998}} Az avesztai Haošjangha a Paradata (Pešdadjan) nevű uralkodócsalád első királya volt. A ''paradata'' (első helyre állított) kifejezés éppenséggel megállná helyét nép neveként is. A görögös ''paralatai'' kifejezésnek megfelelő szó azonban előfordul latin nyelvű forrásokban – pl. a [[Tabula Peutingeriana]], valamint Abraham Ortelius térképein – is, mégpedig ''paralocae scythae'' alakban.{{refhely|Tabula Peutingeriana Segmentorum XI, XII.}}{{refhely|Ortelius ''in'' Cartographica Neerlandica No. 230.}} Ebből pedig már csak újabb feltételezések árán lehetne a kívánt szóalakot (paradata) előállítani. Szemerényi – talán ezért, talán más okból – a ''paralocae'' kifejezést nem említi.
 
Ferenczi Enikő a görögös ''szküth'' szótövet a magyar ''eskü'' szóval kapcsolja össze. ''„A szkíták nevezhették magukat ama megszólítás szerint, mely visszaállítható a mai magyar ''esküsző(k)'' vagy ''esküző(k)'' szóból, és jelentése »a személy, aki esküszik« vagy »az eskü népe« szóösszetételhez állhat közel. Az eredeti népnév ismeretlen, csak a szomszédos nemzetek által elrontott elnevezést ismerjük. Legvalószínűbben az asszír változat, az Aškuza(i) vagy Iškuza(i) áll legközelebb a magyar nyelvből alkotott népi névhez.”''{{refhely|Ferenczi 2009}}

Eszerint a szkíta népek szövetségének neve összefüggésben lehet az ''eskü'' kifejezéssel, illetve az esküvéssel, gondoljunk pl. a magyar [[Vérszerződés|Vérszerződésrevérszerződés]]re.
 
== Vérrel megpecsételt eskü ==
37 ⟶ 39 sor:
 
Az esküvési szertartás lefolyását ekként írja le Hérodotosz:
:„''„SzerződéseketSzerződéseket pedig igy kötnek a scythák, legyen az akárki, a kivel megkötik: nagy agyag serlegbe bort öntvén hozzávegyitik a szerződő felek vérét, árral megszurván vagy késsel megvágván kevéssé testöket; azután belemártanak a serlegbe kardot, nyilakat, két élű fejszét s hajító dárdát. S miután ezt megtették, hosszasan imádkoznak és azután mind magok a szerződő felek, mind legelőkelőbb kísérőik isznak belőle.”''” – IV. könyv, 70. szakasz ([[Télfy Iván|Télfy János]] fordítása).{{refhely|Télfy 1863}}
 
[[Lukianosz]], illetve az általa megszólaltatott [[Toxarisz]] nagyjából ugyanígy nyilatkozik a baráti szerződéssel kapcsolatban:
:„''„HaHa pedig barátul választottunk már valakit, következik a szövetség s a legnagyobb eskü, hogy bizonyára egymással fogunk élni, s ha kell, egymásért meghalni. És igy teszünk is; mert mihelyt bemetszvén ujjainkat serlegbe csöpögtetjük a vért s kardjaink hegyét bemártván egyszerre iszunk mindketten belőle; semmi sincs mi ezután minket szétválaszthatna.”''” – ''Toxarisz, avagy barátság'' (Télfy János fordítása).{{refhely|Télfy 1863}}
 
Toxarisz mindehhez hozzáteszi még: legfeljebb három jeles férfiúval szabad efféle szerződést kötni, mert kinek sok esküdt barátja van, szabados erkölcsű nőszemélyhez tartják azt hasonlónak.{{refhely|Télfy 1863}}
48 ⟶ 50 sor:
[[Németh György (történész)|Németh György]] szerint a vérszerződés egy klasszikus ókori [[közhely|toposz]], amelyet az antik szerzők örökítettek tovább, beleértve a szkítákat és a középkori forrásokban szereplő magyarokat is, ezért nem tekinthető létező szokásnak.{{refhely|Németh 2002: 181–193.}} Álláspontját a kutatók többsége nem osztja.
 
Németh feltételezéseknekfeltételezésének ellentmondanak a tények, a szkíta fejedelmi sírokban talált művészi ábrázolások, melyek az esküvési szertartást örökítik meg.
 
== Szkíta népek ==
A ''szkíta'' címet az ó- és a középkorban számos népre ráaggatták. [[Harmatta János]], neves iranistánk szerint már [[Hérodotosz]] megállapítja, miszerint a görögök minden pusztai népet ''szkítának'', a perzsák pedig ugyanezeket mind ''szakának'' hívják.
 
AzEzen állítás csak félig-meddig igazodik a tényekhez. Hérodotosz (VII. könyv, 64. szakasz) csupán a perzsákról beszél: „''„(…)&nbsp;Ezeket, jóllehet amürgi szkíták voltak, szakáknak nevezték, mivelhogy a perzsák a szkítákat mind szakáknak nevezik.”''”
 
A perzsák – folytatja Harmatta – ugyanekkor tudták, hogy különféle [[szakák]] vannak, és négy csoportjukat különböztették meg. Ezek közül a ''sakâ tyaiy paradraya'' (szakák, kik vízen túliak) a Fekete-tenger északi partján élő szkíták.{{refhely|Harmatta 2004}}
60 ⟶ 62 sor:
 
A perzsa királyi sziklafeliratok{{refhely|Lecoq 1997}} nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az [[Trákia|Odrüszi Királyság]] megszervezőit, az európai [[géták]]at is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük szerint nevezték meg, és a következetesség sem volt erősségük. Az egyik szkíta nép a következő felsorolásban nyilván kétszer szerepel.
* ''Sakâ haumavargâ'' – haumát fogyasztók (betű szerint: haumát fogyasztó szakák). Saját nevüket nem ismerjük. Lakóhelyük a [[Ferganai-medence]] (görög forrásokban Amürgion pedion: Αμυργιον πεδιον) volt. [[Aradi Éva]] az [[indoszkíták]]kal azonosítja őket.{{refhely|Aradi 2012: 22.}} Az indoszkítáknak is nevezett [[szakaurak]] azonban nem voltak a perzsák hűbéresei.
* ''Sakâ tigraxaudâ'' – hegyes fövegűek (betű szerint: hegyes fövegű szakák). Az [[Amu-darja]] alsó szakaszánál, [[Hvárezm|Khoraszmia]] oázisának területén laktak. Harmatta szerint ők a [[dahák]], más néven [[masszagéták]]. Valójában a hegyes fövegűek az [[ászik]] egyik csoportját, az [[aorszok]]at képviselték. Masszagetai (Μασσαγεται) pedig az ászik szövetségének görögös neve volt.
* ''Sakâ tyaiy paradraya'' – vízen túliak (betű szerint: szakák, kik vízen túliak). A Keleti-Balkán lakói voltak. Harmatta az „európai”, azaz [[királyi szkíták]]kal azonosítja őket. E helyen bizonyosan nem róluk van szó, – ők ugyanis nem voltak a perzsák adófizetői –, hanem a [[géták]]ról.
* ''Sakâ tyaiy para Sugdam'' – [[Szogdia|Szogdián]] túliak (a perzsa szövegben, betű szerint, „sakaibiš tyaiy para Sugdam”, azaz „a szakáktól, kik Szogdián túliak”). A Ferganai-medence lakói voltak; azonosak a haumát fogyasztókkal. Aradi szerint ők a „tulajdonképpeni szakák”, avagy [[szakaurak]].{{refhely|Aradi 2012: 25.}} A szakaurak azonban nem voltak a perzsák hűbéresei.
* ''Dahâ'' – ellenségek, idegenek. A Kopet-dag északi előterében laktak, s magukat [[avarok]]nak nevezték.
 
== A szkíta népek családfája ==
70 ⟶ 72 sor:
A délkelet-európai szkíta népek közé tartoztak a Dnyeszter környezetében élő [[türageták]], a Keleti-Balkánon és a Havasalföldön letelepedett [[géták]], az Erdélyi-medencét és környékét birtokló [[dákok]], valamint az Alföldet és a Kisalföld északi felét megszállva tartó szkíták (saját nevüket nem ismerjük).
 
A kelet-európai szkíta népeket képviselték a Donyec és a Déli-Bug, illetve az Al-Duna között honos [[királyi szkíták]], valamint az Urál folyó és a Donyec közötti pusztát birtokló [[thüsszageták]]. Utóbbiak egy-egy csoportját alkották a Don mellékén élő [[melankhlainok]] és az Obscsij Szirt, illetve a Szamara folyó vidékén honos névadó thüsszageták. Szkíta vezető csoportjai voltak a Don folyótól keletre letelepített iráni [[szarmaták|szauromatáknak]] is.
 
==== Délkelet-európai szkíták ====
A régészek nevezéktana szerint korai-, avagy preszkíták,{{refhely|Kemenczei 2001}}{{refhely|Kemenczei 2003''a''}}, helytelenül kimmerek.{{refhely|Sauter 2000}}{{refhely|Tokhtas’ev 1991}}
 
A [[Dnyeszter]], a [[Prut]] és a [[Szeret]] vidékét, a Keleti-Balkánt, a [[Havasalföld]]et, az [[Erdélyi-medence|Erdélyi-medencét]] és környékét, valamint az [[Alföld]]et (délen nagyjából a [[Maros]] vonaláig), és a [[Kisalföld]] északi részét tartották megszállva. A kezdeti időkben (i.&nbsp;e. 8–5. század) [[agathürszök]]nek (αγαθυρσοι) nevezték magukat, később (az i.&nbsp;e. 6–4. századtól) egymástól félig-meddig elszigetelt népességeik önállósodtak, s egyedi neveket vettek fel. A Kelet-Európában, a Keleti-Balkánon, a Havasalföldön, az Erdélyi-medencében, illetve a [[Tiszántúl]]on letelepedett szkíta népesség néhány száz év alatt az általa uralt, helyben lakó [[Trákia|trákokhoz]] hasonult. Az Alföld, a Kisalföld és az Erdélyi-medence lakói az i.&nbsp;e. 4–3. században a [[kelták]] fennhatósága alá kerültek.{{refhely|Maráz 1982}}
 
===== Türageták =====
A trák–szkíta türageták (türagetai: τυραγεται stb.) a Dnyeszter, a Prut és a Szeret mellékét birtokolták. Nevük – mürgetai (μυργεται) alakban – legkorábban [[Hékataiosz]] munkájában (i.&nbsp;e. 6. század vége) szerepel.
 
A türageták kívül estek a történetírók látókörén, jobbára csak nevüket említik, s ezért keveset tudunk róluk. [[Publius Ovidius Naso]] időszámításunk kezdete táján például megemlékezik róluk.{{refhely|Hind 2007}} A türegeták egy része vélhetően a Közép-Ázsiából kivándorló – helytelenül [[szarmaták|szarmatának]] címzett – alánokhoz[[alánok]]hoz csatlakozott.
 
===== Géták =====
A Keleti-Balkánon és a Havasalföldön élő trák–szkíták, a géták (getai: γεται stb.) első ízben [[Hérodotosz]] művében bukkannak fel.{{refhely|Frölich 1886}} A Havasalföld lakóit Hékataiosz – az Al-Duna görög köntösbe öltöztetett trák–fríg neve (Matoasz: Ματοας) nyomán – matüketai (ματυκεται) névvel illette.
 
A géták i.&nbsp;e. 512. és 479. között az [[Óperzsa Birodalom]] adófizetői voltak. (Országuk neve a perzsa királyi sziklafeliratokon ''Skudra'', népüké pedig ''Sakâ tyaiy paradraya'', azaz ''szakák, kik vízen túliak''.{{refhely|Lecoq 1997}}) Szabadulásuk után megalakították az első trák államot, az [[Odrüszi Királyság]]ot. Első fejedelmük, I.&nbsp;Teresz (i.&nbsp;e. 460–445.) a Keleti-Balkán trákok és szkíták lakta területeinek délkeleti részét uralta.
 
[[II. Philipposz makedón király|II.&nbsp;Philipposz]] kelet-balkáni hadjáratai (i.&nbsp;e. 352–340.) nyomán a géták a [[makedónok]], majd az i.&nbsp;e. 2. század közepe táján Róma alattvalói lettek. [[Moesia]] országrészt [[Augustus római császár|Augustus]] császár uralkodásának utolsó éveiben szervezték római tartománnyá, [[Trákia]] pedig valamivel később, III.&nbsp;Rhoimetalkész (38–46.) halála után jutott hasonló sorsra. Az Al-Duna bal partján élő géták egy része feltehetően az alánokhoz[[alánok]]hoz szegődött.
 
===== Dákok =====
Az erdélyi trák–szkíták, vagyis a dákok (dakoi: δακοι stb.) első alkalommal szintúgy Hérodotosz művében tűnnek fel.
 
Az i.&nbsp;e. 3. században a kelták fennhatósága alá kerültek, az i.&nbsp;e. 150. év táján azonban visszanyerték szabadságukat. A dákok és a kelták birtokait elválasztó határ az i.&nbsp;e. 2. században a [[Tisza]] vidékén húzódott.
96 ⟶ 98 sor:
Időszámításunk előtt 61–48. körül a dákok ura, [[Boirebisztasz|Bürebisztasz]] hadjáratokba kezdett. Elfoglalta a kelták alföldi birtokait, megtámadta a [[basztarnák]]at, a görög gyarmatvárosokat a [[Fekete-tenger]] nyugati partjainál, fennhatóságát kiterjesztette az Al-Duna síkságára, rajtaütvén a római birtokokon is. Úgy tűnik, megkísérelte visszaszerezni és egyesíteni mindazon tartományokat, melyeket egykor az agathürszök birtokoltak.
 
A római hódítás, illetve országuk összeomlása (i.&nbsp;sz. 106.) nyomán a dákok szétszóródtak, maradékaik a környező népeknél leltek menedékre.{{refhely|Alföldi 1943}} Nevük a [[Népvándorláskor|népvándorlásoknépvándorláskor]] idején tűnt el a forrásokból.
 
===== Az Alföld és a Kisalföld korai szkíta lakói =====
Az Alföld és a Kisalföld korai szkíta lakói – nevüket nem jegyezték fel az ókor tudósítói – az i.&nbsp;e. 4–3. században a kelták igája alá jutottak, s ez időtől fogva hűbéres szövetségesként folytatták életüket.
 
Időszámításunk kezdete táján testvérnép, a közép-ázsiai eredetű [[ászik]] vették birtokba a [[Duna]] völgyének alsó és középső szakaszát. Az ászik (iazügesz: ιαζυγες stb.) az első század első évtizedében foglalták el a Duna és a Tisza lapályát,{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 1998}}{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2007}} uralmuk alá vonva az Alföld korai szkíta, kelta, dák stb. lakóit: az i.&nbsp;sz. 1. század elején a Duna és a Tisza között élőket, az i.&nbsp;sz. 2. század elején a Tiszántúlon lakókat is.{{refhely|Alföldi 1943}}
 
==== Kelet-európai szkíták ====
113 ⟶ 115 sor:
Az i.&nbsp;e. 8. században elhagyták ősi lakóhelyüket, és a kelet-európai puszta nyugati felét vették birtokba. A [[Donyec]] és a [[Déli-Bug]] között elterülő pusztát (a tenger mellékén a Don torkolata és az Al-Duna közötti vidéket) birtokolták. Székhelyük a [[Dnyeper]] középső szakaszánál volt. Egyik elpártolt csoportjuk, a [[iürkák]] a Déli-Urál vidékén élt az ősi lakóhelyen, az Urál folyó és a Donyec között visszamaradt [[thüsszageták]] társaságában.
 
Az i.&nbsp;e. 7. és a 6. század fordulóján az Elő-Ázsiában portyázó szkíta hadak visszatértek Kelet-Európába, kisebb csapataik azonban Urartu területén, a mai [[Gjoumri]] város környékén, Észak-Anatóliában, a Zöld folyó (Yeşilırmak) – az ókorban Irisz – környezetében stb. telepedtek le. A visszatérők a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] északi előterét, a [[Kubán|Kubány]]y folyó környékét szállták meg. A magukkal ragadott madaiaknak, avagy [[szarmaták|szauromaták]]nak, a Don mellékén, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
 
Az i.&nbsp;e. 4. század végén a szauromaták fellázadtak uraik ellen, és az i.&nbsp;e. 3–2. században a királyi szkíták, ésilletve a görögök birtokait dúlták. A királyiak vezető törzsének népessége a meg-megújuló támadások nyomán a [[Krím|Krím-félsziget]]re, illetőleg a Dnyeszter és a Déli-Bug alsó szakaszának környékéhez tömörült. Kisebb birodalmuk – Mikra Szküthia (Μικρα Σκυθια), Scythia Minor, Kis-Szkítia (i.&nbsp;e. kb. 250–i.&nbsp;sz. kb. 200.) – neve utóbb a mai [[Dobrudzsa]] területére szállott át, ahol az i.&nbsp;e. 2. században, amikor elvesztették önállóságukat, szintén feltűntek. A nép egy része valószínűleg az [[alánok]] közé vegyült, s velük az Alföldre vándorolt.
 
===== Melankhlainok, thüsszageták és iürkák =====
122 ⟶ 124 sor:
A fekete köpenyt viselők saját nevét nem ismerjük. Első ízben Hékataiosz említi, kelet-európai szkíta népnek nevezi őket, és azután Hérodotosz tudósít róluk. Utóbbi szerint nevezettek nem szkíták – érthetjük így is: nem királyi szkíták –, de szkíta szokás szerint élnek.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}
 
A thüsszageták (thüsszagetai: θυσσαγεται stb.) névadó csoportja, valamint a királyi szkítáktól elpártolt iürkák (iürkai: ιυρκαι) az Obscsij szirt vidékén, a [[Szamara]] stb. folyó lapályán laktak. A régészek Szamara–Urál csoportként is hivatkoznak rájuk.{{refhely|Sulimirski 1970}}
 
A fekete köpenyesek és a thüsszageták híre-neve az i.&nbsp;e. 4–3. században veszett el.
 
==== Szauromaták ====
A szauromaták (szarmatai: σαρμαται, szauromatai: σαυρομαται, szürmatai: συρμαται) a királyi szkíták által a Dontól keletre letelepített, nagyobb részben iráni, közelebbről madai, avagy [[médek|méd]] eredetű népességet képviselték. Kezdetben (i.&nbsp;e. 6–4. század) a szkíták hűbéresei voltak: a szkíta vezérlő törzsek szállása a Kubány, illetve a Don folyó torkolata környékén volt. Az i.&nbsp;e. 4. század vége felé a szauromaták elpártoltak uraiktól, és a királyi szkíták rovására terjeszkedtek nyugat felé. Nevük átszállott az általuk lakott tartományra (Sarmatia), és az i.&nbsp;e. 2. században az ott felbukkanó szkíta [[alánok]]ra is ráragadt. Idővel a szauromaták letelepedtek a [[Boszporoszi Királyság]] területén, illetve a görög gyarmatvárosokban. Maradékaik (az i.&nbsp;e. 2. században) elvesztek a keletről érkező alánok ([[ászik]], [[roxolánok|rhoxolánok]], [[aorszok]]) tömegében.{{refhely|Sulimirski 1970}}{{refhely|Smirnov 1980}}{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}{{refhely|Davis-Kimball ''et al''. 1995}}
 
===== Szirákok =====
133 ⟶ 135 sor:
 
===== Iazamaták =====
A iazabatai (ιαζαβαται), iazamatai (ιαζαμαται), ixibatai (ιξιβαται), ixomatai (ιξομαται); exomatae, ixamatae névvel illetett nép – első ízben Hékataiosz említi őket – az [[Azovi-tenger]] (Maiotisz) öblénél, a Don torkolatának környékén lakott.{{refhely|Braund and Braund 1996}} [[Polüainosz]] szerint nevezett törzs királyi székét TirgataoTirgataó Maiotisz (ΤιργαταοΤιργαταω Μαιοτις) családja birtokolta.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}}
 
=== Közép-ázsiai szkíták, avagy szakák csoportja ===
A közép-ázsiai szkíta népek – összefoglaló értelemben – a szaka nevet használták. A [[szakák]] közé tartoztak az Urál hegység keleti oldalán élő [[isszédok]], a Szir-darja és az Amu-darja alsó szakaszánál letelepedett [[ászik]], a Kopet-dag vidékén tanyázó [[avarok]], a Ferganai-medencében honos szakák (saját nevüket nem ismerjük), a Szir-darja felsőközépső szakaszának környékét birtokló [[kangarok]] és az Ili folyó völgyében, valamint az Iszik-köl vidékén honos [[szakaurak]].
 
==== Isszédok ====
Az isszédok (isszédonesz: ισσηδονες stb.) az i.&nbsp;e. 7. század előtt vélhetően az [[Altaj]] környékén laktak, és onnan költöztek, valószínűleg az i.&nbsp;e. 8. században, az [[Urál (hegység)|Urál]] hegység keleti oldalára. Első ízben Hékataiosz említi őket, illetve az [[Ariszteasz]] (i.&nbsp;e. 7. vagy 6. század) elveszett hőskölteményére hivatkozó Hérodotosz. A történetírás atyja szerint az isszédokat az egyszeműek, avagy [[arimaszpok]] űzték el lakóhelyükről.
 
Az isszédok fő fészke az [[Iszety]] és az [[Urál (folyó)|Urál]] folyó, illetve a mai [[Cseljabinszk]] környékén volt,{{refhely|Sulimirski 1970}} az arimaszpok pedig vélhetően az Altaj vidékén laktak. Az isszédok elsősorban kohászattal, fémművességgel foglalkoztak. Az i.&nbsp;e. 130. év táján a kangarok igája alá jutottak, és valószínűleg csak az i.&nbsp;sz. 3. században szabadultak, amikor a hunok szövetségének népei megszállták Közép-Ázsia pusztáit. Utoljára (i.&nbsp;sz. 3. század) a kínai évkönyvek emlékeznek meg az isszédokról, pontosabban országukról: Jen (岩), azaz Szakadék, Szikla.{{refhely|Yu 2004}}
 
==== Ászik ====
Az ászik (iazügesz: ιαζυγες; asii, astacae; jászok stb.) – a régészek nevezéktana szerint [[szarmaták]]{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 1998}} – írott történelmük hajnalán (i.&nbsp;e. 2. század) a [[Szir-darja]] és az [[Amu-darja]] alsó szakaszánál laktak. Három törzsüket ismerjük: ászik, [[aorszok]], [[roxolánok|rhoxolánok]]. Szövetségük neve kezdetben – görögösen – [[masszagéták|Masszagetai]] (Μασσαγεται) volt. Egyik csoportjuk neve – valószínűlegalkalmasint az aorszoké – perzsa királyi sziklafeliratokon ''Sakâ tigraxaudâ'', azaz ''hegyes fövegű szakák''.
 
Az ászik a [[kusánok|jüecsik]] vándorlása (i.&nbsp;e. 166–129.), s ennek kapcsán a kangarok hódításai nyomán függetlenségüket (i.&nbsp;e. 130. táján) elvesztették. Szövetségük nevét ekkor megváltoztatták ([[alánok|Alanoi]]: Αλανοι), és egy részük Európába költözött. Alföldünket időszámításunk második évtizedében érték el.{{refhely|Istvánovits és Kulcsár 2007}}
 
A Közép-Ázsiában visszamaradt ászik szabadságukat az i.&nbsp;sz. 3. század elején visszanyerték, ám a Belső-Ázsiából kirajzó törökös népek a 4. század közepén leigázták őket, és velük egybevegyülve a kelet-európai pusztán élő ászi és germán csoportokra törtek. Egy részüket elűzték lakóhelyükről, más részüket uralmuk alá hajtották, s ezekkel egyesülve Délkelet- és Közép-Európát fenyegették. A [[hunok]]nak is nevezett [[törökök]] és a szkíták összekovácsolódtak, s ekképpen született meg a [[onogur-bolgárok|bolgárnakbolgár]] nevezett alakulat, illetve a [[besenyők|besenyő]], [[eszkilek|eszkil]], [[kazárok|kazár]], [[szabirok|szabar]] stb. nevű nép.{{refhely|Golden 1992}}
 
A hunok szövetségébe betagozódott ászik részt vettek az [[Onogur-bolgár birodalom|Onogur-bolgár Birodalom]] és a [[Kazár Birodalom]] megalapításában is. A Kaukázus északi előterében tanyázó alánok ellenben megőrizték függetlenségüket, s bár később szorongatták őket a [[türkök]], a [[kazárok]] és az [[arabok]], országuk a mongol hódításig fennállott.{{refhely|Alemany 2000}}
154 ⟶ 156 sor:
A Kárpát-medencében letelepedett ászik egy része a 401. évben kivált a hunok szövetségéből, és csatlakozván a hunok elől menekülő [[vandálok]]hoz, Nyugat-Európába vonult. Egy részük letelepedett Nyugat-, illetve Délnyugat-Európában, más részük a vandálokkal Észak-Afrikába költözött.{{refhely|Alemany 2000}}
 
A 830. év táján vallási belháború ütött ki a kazárok országában. A lázadásban részt vevő ászik – arab forrásokban nevük al-Arsiyya, al-Arsiya, As-yah, al-Ursiyya, al-Larisiya, al-Orsiyya és Ors – elpártoltak a kazároktól, [[kavarok]]nak (καβαροι) nevezték magukat, és csatlakoztak a szabarok egy csoportjához, kik ugyanekkor szakadtak el a birodalomtól. A két csoport szövetsége madzsar, a mai köznyelvben magyar (arab forrásokban al-Maggariya, badzsgird, bajdzsirt, basgird, basgurd stb.) néven írta be magát a történelembe, a bizánciak azonban leginkább csak türköknek nevezték őket egykori hűbéruraik neve nyomán.{{refhely|Róna-Tas 1997}}{{refhely|Бубенок и Радивилов 2004}}
 
Az[[Alánia|Alániát]], az alánok kaukázusi országát végül a mongolok számolták fel. A fegyverforgatók egy csoportját Kínába hurcolták, a nép egy része pedig a kunok egyik csoportjához csatlakozott, és velük a Kárpát-medencébe költözött.{{refhely|Alemany 2000}} Leszármazottaik, a [[jászok]] – az ókori szkíta népek közül egyedül ők – mai napig fenntartották nevüket.{{refhely|Havassy 1996}}
 
==== Avarok ====
Az avarok (abaroi: αβαροι, abioi: αβιοι, aparnoi: απαρνοι, apasziakai: απασιακαι, daai: δααι, daoi: δαοι, parnoi: παρνοι, parthoi: παρθοι, paszianoi: πασιανοι, pszeudo-abaroi: πσευδο-αβαροι; dahâ; dahae, kidaritae, uarkhonitae stb.) szálláshelye kezdetben a Kopet-dag északi előterében volt. Első ízben az asszírok tudósítanak róluk az. i.&nbsp;e. 7. században. A Partukka (a perzsák nyelvén Parthava) nevű országrész bizonyára lakóhelyükre hivatkozik.{{refhely|Debevoise 1938}}{{refhely|Delaunay 1987}}
 
Előbb valószínűleg a [[médek]] hűbéresei voltak, majd az [[Óperzsa Birodalom]]é, s azután a [[Makedónia|makedón görögök]] igája alá jutottak. Az i.&nbsp;e. 247–231. évben kivonták magukat a [[Szeleukida Birodalom|Szeleukidák]] uralma alól, és megalapították a [[Pártus Birodalom|parthusok birodalmát]] (i.&nbsp;e. 247–i.&nbsp;sz. 224).{{refhely|Debevoise 1938}}
 
Országuk bukása után az [[Szászánida Birodalom|Újperzsa Birodalom]] adófizetői lettek. Később elvették a perzsáktól [[Baktria|Baktriát]] (367–368.), elfoglalták [[Szogdia|Szogdiát]], és az Indiai-félszigeten is egy határ földet, és a [[kusánok]] örökébe léptek. Népüket (kidarita hunok: κιδαριται ουννοι) és birodalmukat, a [[Kidarita királyság]]ot, [[Kidara]] nevű királyukuralkodójuk szerint nevezték meg a nyugati források. Nyugaton (elsősorban armeniai kútfők) kusánoknak, kínai források jüecsiknek is nevezik őket.
 
Avarjaink az i.&nbsp;sz. 457. évbenév táján csatlakoztak a hunok szövetségéhez, közelebbről a [[heftaliták]] kötelékéhez. Nevüket, és bizonyos mértékben függetlenségüket is – ellentétben a közép-ázsiai ászikkal és kangarokkal – megőrizték.
 
A 6. század közepe táján (555554–555.) a türkök hódításai nyomán elhagyták közép-ázsiai hazájukat, és a Kárpát-medencében telepedtek le (567.). Az 568. évben a Dunántúl területét is birtokba vették, uralmuk alá hajtva a Kárpát-medence ászi, germán, ásziillír, kelta, trák stb. eredetű lakóit.
 
Az avarok országuk összeomlása után (9. század eleje) a magyaroknál kerestek menedéket. Nevüket székhelyire, székelyre változtatták,{{refhely|Benkő 1806}} s a magyarok köznépévé lettek.{{refhely|Szőke 1999}}
 
==== Kangarok ====
A kangarok (kakhagai szküthai: καχαγαι σκυθαι stb.) kezdetben a [[Szir-darja]] középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó lapályát birtokolták. Országuk neve kínai forrásokban Kang (康), Kangcsü (康居), Kangkuo (康國) alakban szerepel.
 
Az i.&nbsp;e. 130. év táján hódításokba kezdtek, s az ókori Közép-Ázsia egyik legjelentősebb és legnagyobb befolyású államát hozták létre. Elfoglalták Szogdia nagyobb részét, valamint az ászik és az isszédok országát, s ők uralták a [[Selyemút]] egyik szakaszát.
179 ⟶ 181 sor:
 
==== A Ferganai-medence szkíta lakói ====
A [[Ferganai-medence]] szkíta lakóinak saját nevét nem ismerjük, és sorsukról is keveset tudunk.{{refhely|Gardiner-Garden 1986}} Nevük első ízben [[II. Kurus perzsa király|II.&nbsp;Kurus]], perzsa király uralkodása idején (i.&nbsp;e. 6. század vége) bukkan fel, s utoljára (i.&nbsp;sz. 4. század) a kínai évkönyvek emlékeznek meg róluk.{{refhely|Yu 2004}} Nevük a perzsa királyi sziklafeliratokon ''Sakâ haumavargâ'' (haumát fogyasztó szakák), illetve ''Sakâ tyaiy para Sugdam'' (Szakák, kik Szogdián túliak), görög forrásokban amürgioi szakai (αμυργιοι σακαι). Országuk neve kínai forrásokban Tajüan (大宛), azaz Nagy Jónok. A kínaiak által használt név [[III. Alexandrosz makedón király|III.&nbsp;Alekszandrosz]] leszerelt harcosaira utal, kiket a hadvezér Alexandreia EszkhateEszkhaté (ma [[Hudzsand]]) városába telepített.
 
==== Szakaurak ====
A szakaurak (szagaraukai: σαγαραυκαι, szakarauloi: σακαραυλοι, szakaurakai: σακαυρακαι; saraucae stb.) – kínai és indiai források szaj (塞), szajvang (塞王), illetve saka-murunda stb. névvel illették őket – az i.&nbsp;e. 2. század végéig az Ili folyó völgyében és az [[Iszik-köl (tó)|Iszik-köl]] vidékén laktak.
 
A jüecsik vándorlása kimozdította őket lakóhelyükről, s onnan a [[Tarim-medence|Tarim-medencébe]], az [[Iráni-fennsík]]ra (a Hilmend-tó vidékére), illetve az Indiai-félszigetre költöztek.
188 ⟶ 190 sor:
A Tarim-medencében letelepedett népesség mintegy négyszáz év múltán elvesztette szkíta anyanyelvét, s a medence városállamaiban élő irániakhoz hasonult. Irataik révén [[hotani szakák]] néven váltak ismertté.{{refhely|Stein 1901}} Sacsö (Yarkant) bizonyára tőlük örökölte nevét.
 
A szakaurak ([[indoszkíták]]nak is nevezik őket) i.&nbsp;e. 110–80. körül vándoroltak az Indiai-félszigetre. Birodalmuk – melyet [[Takszila]] városából kormányoztak – az [[Indus]] és mellékfolyóinak lapályára terjedt ki, továbbá a [[Indo-Gangeszi-síkság|Hindusztáni-alföld]] egy részére. Birtokaikhoz tartozott még [[Mathura]] keleten és SzurasztreneAbiria (Szürasztrene: Saurashtra) délen. Északi területeiket később a [[pártusok|parthusokkal]] közösen irányították, utóbb azonban, a [[kusánok]] előretörése nyomán, fel kellett adniuk. Ezek után India nyugati felében alapítottak új birodalmat, s ott nagyjából háromszázötven évig uralkodtak.
 
== Eredetük és nyelvük ==
196 ⟶ 198 sor:
Hérodotosz szerint az [[arimaszpok]] nevének értelme [[szkíta nyelv]]en ''egyszeműek''.
:''„Az ezeken túli vidéken vannak, a mint az Issedonok mondják, az egyszemű emberek és az aranyőrző Grypek. Ezt mondják a scythák, miután ezektől hallották, a scytháktol pedig mi többiek kaptuk e véleményt, és scytha nyelven Arimaspoknak nevezzük őket; mert ''arima'' ''egyet'' jelent a scytháknál, ''szpu'' pedig ''szemet''.”'' (IV. könyv, 27. szakasz – [[Télfy Iván|Télfy János]] fordítása.){{refhely|Télfy 1863}}
 
Az érdeklődésünkre számot tartó kifejezések lebetűzése az eredeti szövegben: arimaszpok (arimaszpoi: αριμασποι), arima (αριμα), szpou (σπου).
 
[[Harmatta János]] szerint iráni nyelvekben létezett egy ''*arima'' és egy ''*spas'' kifejezés – a csillag feltételezett, kikövetkeztetett szóalakot jelöl –, és ezek nagyjában-egészében megfeleltek az ''egy'', illetve a ''szem'' fogalmának. Ebből pedig az következne, hogy a szkíták – az arimaszpok népének nemzeti hovatartozásától függetlenül – iráni nyelvet beszéltek.{{refhely|Harmatta 1997}}
 
[[Óiráni nyelv]]ek szókészletében, valóban, akadnak hasonló kifejezések, pl. avesztai ''airime'' (csendes), avesztai ''spas'' (megjövendöl), szanszkrit ''spaś'' (lát), tartalmuk azonban nem felel meg Hérodotosz szófejtésének. S hozzá még óiráni nyelvennyelvekben az ''egy'' szó pl. ''aiva'', a ''szem'' pedig pl. ''čašman''.{{refhely|Bartholomae 1904: 22., 583.}}
 
Szkíta szövegemlékek – ilyen például az [[avarok]]nak tulajdonított [[szarvasi rovásfelirat]] – alig maradtak fenn. Urartui, hettita, akkád, perzsa, görög és latin nyelvű feliratok, illetve az ókor és a középkor tudósítói csupán egyes szavakat rögzítettek. Ezeket a tolmácsok, írnokok, tudósítók és kéziratmásolók rendszerint elferdítették, átgyúrták, anyanyelvükhöz idomították.
 
Valamennyi ismert szkíta kifejezés [[névszó]], többségük személynév. Ezekből nagyon nehéz a beszélt nyelvre következtetni, mert a névválasztást sok körülmény befolyásolhatja, pl. a környezet, a divat, a vallás.{{refhely|Haszanov 2010}}
 
A szkíta nyelv – jóllehet számos nyelvvel próbálták már párhuzamba állítani – lényegében ismeretlen, besorolása ennek megfelelően teljességgel bizonytalan. Nagyobb valószínűséggel – ha elfogadjuk a nyelvek osztályokba sorolását – az [[uráli nyelvcsalád|uráli]], esetleg az [[altaji nyelvcsalád]]ba, kisebb eséllyel az [[indoeurópai nyelvcsalád]]ba tartozhat.
217 ⟶ 220 sor:
A korainak nevezett szkíták egy része nyugat felé vonult, s Délkelet-Európában telepedett le. A Kárpát-medencébe vélhetően legalább két hullámban – legkorábban az i.&nbsp;e. 8. században, Dénes György szerint az i.&nbsp;e. 560-as években – nyomultak be, elfoglalva annak keleti felét.{{refhely|Dénes 1983: 12.}}
 
[[Hérodotosz]] leírása szerint a királyi szkíták az Al-Duna, a [[Fekete-tenger]] és a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] határolta pusztán éltek. Az [[Olbia Pontiké]] (ma Parutyino) városából keletre induló szkíta kereskedők a Tanaisznál (Don) hagyták el saját felségterületüket, s a folyón túl már a [[szarmaták|szauromaták]] birtokai következtek.{{refhely|Harmatta 1997: 121.}}{{refhely|Kristó 1994: Szkítia}}
 
A királyiak keleti szomszédai – nagyjából a Don és a [[Volga]] között elterülő füves pusztát birtokolták – az i.&nbsp;e. 6–2. században a [[Médek|madai]] származású szauromaták voltak. Ez időben Közép-Ázsia pusztáit is szkíta népek, a [[szakák]] csoportjába tartozó [[isszédok]], [[ászik]], [[avarok]], [[kangarok]] és [[szakaurak]] tartották megszállva. A [[Szamarkand]] köré tömörülő oázisok, illetve városok lakói ellenben nagyrészt iráni [[szogdok]] voltak.
 
A királyiak, pontosabban szövetségük neve első ízben urartui feliratokon (''Išqigulu''), valamint [[Asszíria|asszír]] évkönyvekben, ékiratos táblákon – [[II. Sarrukín asszír király|II.&nbsp;Sarrukín]], asszír király uralkodásának idején – jelenik meg (''Aškuza'', ''Iškuza''). Szövetségük nevét a [[Biblia]] is említi: ''Aškuz'' (’škwzאשכנו: ’askūz), illetve rontott alakban ''Aškenáz'' (’šknzאשכנז: ’ask<sup>ə</sup>naz) (Jeremiás 51:&nbsp;27).{{refhely|Vásáry 2003}} A feljegyzések szerint a szkíták nagyobb csoportja i.&nbsp;e. 700 körül özönlötttódult be északról, és a [[Kura]], valamint az [[Araksz]] folyó völgyében, illetve az [[Urmia-tó]] környékén telepedett le. A szkíták egyik központja az Araksz völgyében, a mai [[Gjoumri]] város környékén – egykor SakaseneSzakaszene, illetve [[Aszkánia]], ma [[Azerbajdzsán]] –, a másik az Urmia-tó vidékén, Saqqez város környékén volt.
 
Az asszírok és a szkíták i.&nbsp;e. 676. körül szövetségre léptek. [[Assur-ah-iddína]], asszír király ekkor jóslatot kért [[Samas|Šamaš]] papjaitól. Kérdése ez volt: vajon megtartja-e adott szavát [[Protothüész szkíta király|Bartatua]], Iškuza ország királya, ha leányát adja hozzá feleségül.
 
Az i.&nbsp;e. 653. évben az asszírok elleni csatában esett el [[Khsathrita]], a [[Méd Birodalom]] megalapozójamegalapítója, kit a Hérodotosz által említett ifjabb Phraortésszel azonosítanak.{{refhely|Ókori keleti évszámok 2005}}
 
Az asszírok és a szkíták szövetsége az i.&nbsp;e. 653–652. évben legyőzte az Asszíria ellen lázadó médeket, és az asszírok Média és Mannai irányítását szkíta hűbéresükre bízták.
231 ⟶ 234 sor:
Bartatua – Hérodotosz munkájában Protothüész – halála után fia, [[Madüész szkíta király|Madüész]] őrködött a médek és mannaiak fölött.
 
Az i.&nbsp;e. 625. évben [[Uvakhsatra]], méd király átvettemegfosztotta a hatalmatszkítákat a szkítáktólhatalmuktól. A szkíta derékhad ezek után visszatért a kelet-európai pusztára, és a Kaukázus északi előterében, a Kubány[[Kubán]]y és mellékfolyóinak völgyében telepedett le. A szkíták a magukkal ragadott hűbéres szauromatáknak a Don alsó szakaszánál, a bal parton jelöltek ki lakóhelyet.
 
Az i.&nbsp;e. 611. év előtt, a szkíták egy csoportja hadjáratot vezetett Egyiptom határáig, [[I. Pszammetik|I.&nbsp;Pszammetik]] fáraó azonban, latba vetve kincstárának javait is, rábírta őket a visszavonulásra.
 
Az i.&nbsp;e. 516–512. évben [[I. Dárajavaus perzsa király|I.&nbsp;Dárajavaus]], perzsa király vezetett a királyi szkíták ellen (lényegét tekintve eredménytelen) hadjáratot. Seregeinek egy részét elveszítve kellett visszafordulnia az összecsapásokat elkerülő, az ellenség számára hasznos javakat elpusztító szkíták földjéről. A szkíták – állítja Vásáry István – nem alkottak egységes birodalmat. Törzsi szövetség keretében éltek, s közösségüknek más, nem szkíta népek is részesei voltak.{{refhely|Vásáry 2003}}
243 ⟶ 246 sor:
 
== Szkíta leletek a Kárpát-medencében ==
A Kárpát-medencében elsősorban a [[Vekerzug-kultúra]] (Szentes-Vekerzug lelőhely után),{{refhely|Párducz 1952}}{{refhely|Párducz 1954}}{{refhely|Párducz 1955}} ill.illetve az erdélyi [[Csombord-csoport]] (Ciumbrud) népességét szokás szkítaa eredettelszkítákkal összefüggésbe hozni. Jelentős leletanyagú temetőket tártak fel például [[Hetény (Szlovákia)|Hetény]], [[Kustánfalva]], [[Szentes]]-Vekerzug határában. Kiemelkedő szkíta leletek például a [[tápiószentmárton]]i és a [[zöldhalompuszta]]i aranyszarvas.{{refhely|Fettich 1927}}{{refhely|Fettich 1928}}{{refhely|Tóth 2009}}{{refhely|Tóth 2010''a''}}{{refhely|Tóth 2010''b''}}
 
== Hivatkozások ==
253 ⟶ 256 sor:
* [http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf3473.pdf {{aut|Alföldi András}} (1943): Keletmagyarország a római korban. Pp. 1–93. ''In'' {{aut|Deér József}} és {{aut|Gáldi László}} (szerk.): Magyarok és románok. I.&nbsp;kötet. ''A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve 1943''. Budapest.]
* {{aut|Aradi Éva}} (2012): ''Indoszkíták''. Budapest. {{ISBN|978-963-7014-66-6}}
* {{aut|Bakay Kornél}} (2005): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''. III. Budapest.▼
* [https://archive.org/details/altiranischeswr00bartgoog {{aut|Bartholomae,&nbsp;Ch.}} (1904): ''Altiranisches Wörterbuch''. Strassburg.]
* [http://mek.oszk.hu/12700/12754/ {{aut|Benkő József}} (1806): ''Az Erdély országi nemes székely nemzetnek képe, mely A’ leg hitelesebb Historikusoknak Irásiból, leg föbb-képpen pedig A’ Haza’ Törvényeiböl, és az Ország’ Gyüléseinek Végzéseiböl Benkö Jo’sef A’ Hárlemi Tudós Társaságnak Tagja által öszve szedetett, és most a’ tsekéllyebb Tudományú Hazafiaknak kedvekért Magyarra fordittatott, és némü-némü Toldásokkal Meg-bövittetett L.&nbsp;S.&nbsp;K. által.'' Kolozsvár.]
324 ⟶ 328 sor:
* [http://www.sino-platonic.org/complete/spp131_chinese_dynasties_western_region.pdf {{aut|Yu,&nbsp;T.}} (2004): A History of the Relationship Between the Western & Eastern Han, Wei, Jin, Northern & Southern Dynasties and the Western Regions. ''Sino-Platonic Papers'' '''131''': 1–378.]
 
=== EgyébFelhasznált források ===
* [http://www.iranicaonline.org/articles/alans-an-ancient-iranian-tribe-of-the-northern-scythian-saka-sarmatian-massagete-group-known-to-classical-writers-from {{aut|Abaev, V.&nbsp;I.}} and {{aut|Bailey, H.&nbsp;W.}} (1985): Alans, an ancient Iranian tribe of the northern (Scythian, Saka, Sarmatian, Massagete) group, known to classical writers from the first centuries CE. ''Encyclopedia Iranica'' '''1''' (8): 801–803.]
* {{aut|Altheim,&nbsp;F.}} und {{aut|Stiehl,&nbsp;R.}} (1970): ''Geschichte Mittelasien im Altertum''. Berlin.
* {{aut|Bakay Kornél}} (2004''a''): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''.&nbsp;I. Budapest.
* {{aut|Bakay Kornél}} (2004''b''): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''. II. Budapest.
▲* {{aut|Bakay Kornél}} (2005): ''Őstörténetünk régészeti forrásai''. III. Budapest.
* [http://www.iranicaonline.org/articles/dahae {{aut|Blois, F.&nbsp;de}} and {{aut|Vogelsang,&nbsp;W.}} (1993): Dahae. I.&nbsp;The name. II.&nbsp;The people. ''Encyclopedia Iranica'' '''6''' (6): 581–582.]
* [https://borissoff.wordpress.com/2013/02/12/was-scythian-an-iranian-language/ {{aut|Borissoff,&nbsp;C.}} (2013): ''Was ‘Scythian’ an ‘Iranian’ language?'' Personal site of Constantine Borissoff.]
380 ⟶ 383 sor:
* [[Agathürszök]]
* [[A Kárpát-medence története a honfoglalásig]]
* [[Alánia]]
* [[Alánok]]
* [[Aorszok]]
401 ⟶ 405 sor:
* [[Pártusok]]
* [[Pazirik]]
* [[Roxolánok|Rhoxolánok]]
* [[Szakák]]
* [[Szakaurak]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szkíták”