„Kövér Gyula” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kieg.
a Képzűművészeti javítva Képzőművészeti-re
3. sor:
 
== Élete, munkássága ==
Kövér Gyula a Heves megyei Verpeléten született. KépzűművészetiKépzőművészeti tanulmányait [[Budapest]]en, a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] folytatta 1902 és 1906 között, [[Székely Bertalan]]nál és [[Révész Imre (festő)|Révész Imrénél]]. A főiskola után [[München]]ben tanult tovább, az ottani Képzőművészeti Akadémián, Peter Halm rézkarcoló osztályában. Ezt követően Párizsban is tanult, H. Martinnál. Első kiállításai is Münchenben voltak, majd Párizs, Róma, Madrid és más nagyvárosok kiállító termei következtek. Magyarországon 1909-ben volt az első kiállítása, Budapesten, majd a következő 1911-ben ugyanitt. 1914-ben elnyerte a kortárs fiatal művészeket támogató ösztöndíjat, a Ferenc József koronázási jubileumi-díjat.
 
Az [[első világháború]] kitörése után, 1915. január 15-én vonult be a [[miskolci 10. honvéd gyalogezred]]hez, mint önkéntes. Elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, és innen került az orosz frontra, ahol [[Meilinger Dezső]]vel együtt rajzokban örökítette meg a harctéri eseményeket, a katonai lét mindennapjait. Mint szakasz- és századparancsnok, 35 hónapon át vett részt az ezred harcaiban. [[Sassy Csaba]] írása szerint, mint festőművész, az „ezred hadifestője lett”. E minőségében ő volt az illusztrátora a ''10-es honvéd'' című tábori lapnak, számos karikatúrája jelent meg benne a tisztikar tagjairól és a honvédekről. Rajzai annyira népszerűek voltak, hogy képeslapokon is árusították Miskolcon. Ezekből a karikatúrákból külön albumot is állított össze 1916-ban, ''Kacagó lapok a komoly időkből (1915–16)'' címmel. Az album áttörő sikerére jellemző, hogy még [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] is átlapozta, és sokszor elmosolyodott a színes rajzokon és a találó aláírásokon. Több más kitüntetés mellett megkapta az ezüst és a bronz [[Signum Laudis]]t. Leszerelése után Meilingerrel együtt volt egy közös kiállítása Miskolcon 1917-ben, a [[Megyeháza (Miskolc)|vármegyeházán]].