„Albert Camus” változatai közötti eltérés

1942-ben Camus ismét Dél-Franciaországba ment gyógykúrára, és miután Algériát angol-amerikai csapatok foglalták el, a németek pedig [[november 11.|november 11]]-én az addig megkímélt déli ''zone libre''-et is bevették, nem tudott visszatérni Oránba. Ezért Párizsba ment, ahol a ''Gallimard kiadó'' lektori állást kínált neki. [[André Malraux]] és [[Jean Paulhan]] közvetítésével a kiadó elfogadta közlésre a ''Közönyt'', ami óriási sikert aratott, nagy kritikai visszhangja támadt. [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] [[1943]]-ban a ''Cahiers du Sud''ben és [[1945]]-ben a ''[[Vogue]]''-ban is elismeréssel méltatta. Még ugyanebben az évben napvilágot látott a ''Sziszüphosz mítosza'' is, amit az író Pascal Piának ajánlott.

 

 

Szorgalmasan dolgozott a ''Pestis'' című regényén, amely hűen tükrözi egyrészt személyes helyzetét – az embereket elválasztó, a száműzetés érzését keltő háború és megszállás, illetve a közös harc és a szolidaritás érzésének átélését az ellenállásban, másrészt az ország általános állapotát, amelynek fiai többnyire egykedvűen [[kollaboráció|kollaborálnak]] a megszállókkal, vagy mint később maga Camus is – csatlakoznak az ellenállási mozgalomhoz. (A pestis 1947-ben került kiadásra, és nagy siker lett.)