Az ács szakma a [[14. század]]ban [[céh]]esedett [[Magyarország]]on. A tetőszerkezethez, hidalásokhozhídlásokhoz, vagy az egészen [[fa (anyag)|fából]] készítendő házhoz a [[17. század]]tól vázrajzot, - a [[18. század]] közepétől pedig tervrajzot készítettek. Így készítették az ácsok később a [[híd]]- és [[malom]]szerkezeteket, illetve az egyéb vízi-műveket: a [[gát]]at és a [[zsilip]]et. A [[19. század]] második felétől szigorúan képesítéshez kötött iparággá vált. Az ács szakmában már régebben elkülönült a hajóács és a malomács, - újabb keletűen pedig az ácsmesterségből a specializálódás révén a tetőfedő, állványozó stb. foglalkozási ágazatok váltak ki.
A leghíresebb ács a [[Biblia|Bibliából]] ismert [[József (Jézus nevelőapja)|Szent József]], - aki [[Jézus|Jézus Krisztus]] nevelő[[apa|apja]] volt.
== Az ács által használt anyagok ==
Régebben fűrészeléssel és bárdolással, ácskapoccsal lefogatva alakították ki kemény farönkbőlkeményfa-rönkből a beépítendő anyagokat, majd faszegekkel rögzítették. (Kivételt képeztek a vörösfenyőből készített vízalatti támasztócölöpök.) Újabban fémszeget használnak, mellőzik a bonyolultabb csapolásokat és a fatelepeken kapható, gépekkel készre alakított gyalult gerenda, palló, léc is főként puhafából készül. Az ,,igényesebb" épületekhez viszont ma nem hazai faanyagot használnak, hanem érintetlen és betegségektől mentes [[erdő]]kből, pl. [[Erdély]]ből származó keményfát hozatnak be, valamint a fatörzseket is mint régen kellő ideig (évekig) szárítják.
