Főmenü megnyitása

Módosítások

92 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
== Története ==
{{Pallas}}
A panteizmus a nyugati filozófiában először az [[eleai iskola|eleai iskolában]] jelentkezett, amelynek alapítója, [[Kolophóni Xenophanész|Xenophanész]] kimondja, hogy egy az, amit mindennek nevezünk, míg [[Parmenidész]] élesebben kifejti, hogy csak az Egy létezik igazán, ez pedig változatlan, s minden ami ennek ellentmond, a sokaság, a változás, hiú látszat. Így keletkezett a [[filozófiai panteizmus]], mely csak egy vonását, a logikai egységet, domborítja ki. Amikor a panteizmus fogalma feléledt az [[újplatonizmus]]ban, az egység fogalma megmarad, de a panteizmus új vallási elemekkel bővült: a világ itt a keleti bölcseletből vett emanáció, az Egyből való kiáradás útján jön létre. {{refhely|Pallas}}
 
A középkorban is jelentkezett a panteizmus, ugyancsak vallási felfogásokkal színezve. Az egy Isten fogalmában való elmélyedés, akár az elméletben tőle származtatjuk a világot, akár a [[vallás]]i életben benne keressük üdvösségünket, mindig a világnak másodrendű fontosságú tényezővé való leszállításához vezet, a világot Isten mivoltának alárendelt nyilvánulásává teszi. Így fogja fel a világot az [[újplatonizmus]], így az újplatonikus felfogásoktól általhatott keresztény gnózis, hasonlóan a középkor arab filozófusai, [[Alfarabi]], «a tisztaság testvérei», s [[Averroës]], akik mind a platonizmushoz hajolnak. De a [[skolasztika|skolasztikusok]] elseje, [[John Duns Scotus]], is ahhoz a végső eredményhez jut, hogy Isten minden és minden Isten. Isten, úgymond, és a teremtmény nem kettő, hanem egy. Később is ráakadunk erre a felfogásra. [[Benai Amalricus|Amalrich]] Benában a XII. században újra tanította; Deus est omnia, Isten minden, és tanítványa [[Dinánti Dávid]] ebben is követi. {{refhely|Pallas}}
 
A [[misztika|misztikusok]] közül főleg [[Eckhart mester]], ha nem is panteista, de misztikus föllendülésében közel jár hozzá. A középkorral véget ér a vallási színezetű panteizmus, és helyet enged egy naturalisztikus színűnek. [[Nicolaus Cusanus]] némileg átmeneti alak, a kor sokféle törekvése benne még zavaros egységben nyilatkozik, ő belőle merít később [[Giordano Bruno]], a naturalisztikusok, és költői a panteizmus első modern képviselője. {{refhely|Pallas}}
 
A [[teológiai panteizmus]] Isten fénye mellett semmisnek, Istentől származottnak látja a világot; Bruno a természetet oly fényesnek látja, hogy fölmagasztosítja istenné. Az egész [[reneszánsz]]on végigvonul ez a természetért való lelkesedés, mely azután [[Lucilio Vanini|Vanini]]ban {{Wd|Q553128}}, [[Bernardino Telesio|Telesius]]ban {{Wd|Q457986}}, [[Paracelsus]]ban, s másokban többé-kevésbé határozott panteisztikus felfogásokat szül. {{refhely|Pallas}}
 
Ismét más alakot öltött a panteizmus az újkorban. [[Baruch Spinoza|Spinoza]] adja meg neki legklasszikusabb formáját az újabb [[matematika]]i ([[geometria]]i) és [[mechanika]]i kutatások hatása alatt. A panteizmus valamennyi későbbi formája [[Spinoza|Spinozától]] indul, habár mindig a kor szelleme külön bélyeget nyom rá. Így [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] és [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] panteizmusa új jelleget mutat, a biológiai kutatás föllendülése vitalisztikus vonást ad neki; Spinoza istene, mely egy a természettel, nagy mechanisztikus egység; Goethe-é hatalmas élőlény, Schellingé művészi erő, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]]é az eszme, [[Arthur Schopenhauer|Schopenhaueré]] a vak akarat, míg a Hegel-iskola baloldala inkább a [[Naturalizmus (filozófia)|naturalizmushoz]] szít. Hogy így folyton alakot vált és mégis a világ egységének fogalmában azonos vonást is mutat, eléggé bizonyítja, hogy a panteizmus ama nagy alapfelfogások egyike, melyekkel az emberi értelem a világot meg akarja értetni. {{refhely|Pallas}}
 
== Fajtái ==
85 448

szerkesztés