„Arisztotelész” változatai közötti eltérés

Alakja köré tanítványaiból új (és mintegy 600 éven át működő) filozófiai mozgalom, a [[Arisztoteliánusok|peripatetikus iskola]] szerveződött. Mesterével, [[Platón]]nalPlatónnal együtt az európai [[filozófia]] legmeghatározóbb alakja. A [[középkor]] végére a [[Biblia]] mellett Arisztotelész és munkássága vált a „magasabb” kultúra meghatározó tekintélyévé szerte Európában. De nemcsak az európai kultúra tartja magát az örökösének: Keletet is ő hódította meg a nyugat tudományának, a [[kereszténység|keresztényeknél]], az [[arabok]]nál és a [[Zsidó vallás|zsidóknálzsidókl]]nál egyaránt a legnagyobb tiszteletben áll.<ref name="Pallas">A '''''[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/ A Pallas nagy lexikona]''''', [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/006/pc000697.html#4 Arisztotelész-szócikk]. Pallas Irodai és Nyomdai Rt., 1893–1897. [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/ MEK-szöveg]. Hiv. beill. 2010. július 20.</ref> A [[Hold]]on [[Becsapódási kráter|krátert]] neveztek el róla és nevét egy [[kisbolygó]] is viseli ([[6123 Aristoteles]]). Élete főképp [[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei'' című munkájából ismert.<ref name="dl">[[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei''. V. könyv. 1. fej. [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0258%3Abook%3D5%3Achapter%3D1 (angol szöveg)]. Hiv. beill.: 2010. július 25.</ref>

{{Idézet|Arisztotelész i. e. 384-ben született Sztageirában. Tizennyolc éves, amikor Platón tanítványa lesz. Húsz esztendőn át tanul és tanít az Akadémián, majd Platón halála után elhagyja Athént. Asszoszban, majd Mütilénében tanít, 343-ban Philipposz makedón uralkodó fölkérésére a gyermek Alexandrosz - a későbbi Nagy Sándor - nevelője lesz. 335-ben megnyitja Athénban iskoláját, a Lükeiónt. Sándor halálakor, 323-ban menekülnie kell a városból. Khalkiszban telepszik le, ahol 322-ben meghal.|[[Steiger Kornél]]|<ref>''Arisztotelész: Lélekfilozófiai írások''. Európa Kiadó, Gyomaendrőd, 1988. {{ISBN|963-07-4551-8}} . 376. o.</ref>}}

Apja, [[Stagirai Nikomakhosz|Nikomakhosz]] családja, valószínűleg [[Messzéné]]ből jött Sztagirába az i. e. 8. v. 7. században.<ref>[[Ulrich von Wilamowitz-Moellendorf]]: ''Aristoteles und Athen''; 1.311; idézi: [[David Ross|Ross, David]]: ''Arisztotelész''. ''Historia philosophiae'' sorozat. Osiris, Bp., [[2001]]. {{ISBN|963-389-116-7}}. 9. o.</ref> Anyja, Phaisztisz<ref>Ferge: ''Az idegen'' (ld. [[#Források|források]]); a latinos Phaetis alakot közli; 180. old.</ref> családja, [[Chalcis]]ból eredt.<ref name="ross9">[[David Ross|Ross, David]]: ''Arisztotelész''; 9. old.</ref> Ráadásul mindkét szülő tekintélyes [[orvos]]i családból származtatta magát. [[Diogenész Laertiosz]] [[Szmürnai Hermipposz|Hermipposzra]] hivatkozva azt állítja, hogy Nikomakhosz egy olyan, Makhaón<ref>Ld. még ''[http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/066/pc006659.html#6 Machaon]''; a ''[[A Pallas nagy lexikona|Pallas Nagylexikonában]]''.</ref> fia Nikomakhosznak nevezett őstől származtatta magát, aki magának [[Aszklépiosz]]nak volt az unokája.<ref name="dl" /> Apja családja épp ezért „aszklepiadésznek” (aszklépioszt tisztelőknek), vagyis – mai szóval – az orvosok ipartestületébe tartozónak számított, maga az apa pedig [[orvos]]a és barátja volt [[II. Amüntasz]]nak, [[Makedónia]] királyának.<ref name="ross9" /><ref>[[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei''. V. könyv. 1. fej. [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0258%3Abook%3D5%3Achapter%3D1 (angol szöveg)]. Hiv. beill.: 2010. július 25. A szerző [[Szmürnai Hermipposz|Hermipposz]] „''Arisztotelészről''” c. írását idézi mint a családról szóló adatok forrását.</ref>

Nikomakhosz és Phaisztisz három gyermeke közül kettő fiú -– Arimnésztosz és Arisztotelész -– és egy lány, a nővérük, Arimneszté volt.<!--Ross feltételezi, hogy Arisztotelész volt a legfiatalabb.--> Arimnésztoszról Arisztotelész megemlékezik végrendeletében (miszerint szobor állítandó neki), amely Diogenész Laertiosznak köszönhetően ismert;<ref name="cambrah" /> Arimnesztéről pedig [[Plutarkhosz]] révén tudunk.<ref name="plutarkhosz1">[[Plutarkhosz]], ''[[Párhuzamos életrajzok]]'', „Nagy Sándor/Iulius Caesar” c. fej. Ford. Máthé Elek – szövegét lásd online [http://mek.oszk.hu/03800/03892/ Magyar Elektronikus Könyvtár].</ref>

Midőn Arisztotelész 17 éves kora körül járt, apja meghalt (feltételezhető, hogy anyja pedig már korábban<ref name="willsmith">[[William Smith (lexikográfus)|William Smith]] (szerk.): ''[http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus:text:1999.04.0104:entry=aristoteles-bio-2 Aristoteles biography]'' (Bejegyzés a ''Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology'' c. online enciklopédiában). Hiv. beill.: 2010. július 27.</ref>). Gyámja egy [[Atarneusz]]ból származó<ref name="cambrah" /> (később [[Asszosz]]ban élő<ref name="snodgrass">Mary Ellen Snodgrass: ''[https://books.google.hu/books?id=jOk1H7epwhEC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false Greeks Classics Notes]''. [[Google, Inc.|Google]] Könyvekbeli elektronikus könyv; 366. old. Hiv. beill. 2010. július 24.</ref>) rokona, Arimneszté férje, Proxenosz lett (kinek fiát, Nikanórt később örökbe fogadta).<ref name="ross10">[[David Ross|Ross, David]]: ''Arisztotelész''; 10. old.</ref> Hogy Proxenosz miért hagyta el a fiúval Makedóniát, és miért ment – szokatlan módon<ref name="cambrah" /> – [[Athén]]ba, ennek oka nem ismert (a nem túl megbízható [[Ammóniosz (filozófus)|Pszeudo-Ammóniosz]] pl. [[delphoi]] jóslatra, egy sokkal elismertebb arab orvos-történész, [[Ibn Abi Uszajbia]] pedig Proxenosz és Platón barátságára hivatkozik; modern szerzők egyszerűen arra, hogy az Akadémia volt a kor legjobb iskolája [[Hellasz]]ban, illetve a görögök által ismert területeken.<ref name="ross10" /><ref>Anton-Hermann Chroust: ''[http://www.jstor.org/pss/1406500 Aristotle and the Foreign Policy of Macedonia]''. Jstor.org. (Korlátozott előnézet.) Hiv. beill. 2010. augusztus 13.</ref> ).

[[Fájl:Sanzio 01 Plato Aristotle.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Platón és Arisztotelész ([[Raffaello Sanzio|Raffaello]]: Athéni iskola c. festménye) (részlet)]]

[[I. e. 367]]-ben vagy [[I. e. 366]]-ban, 17 vagy 18 éves korában [[Athén]]baAthénba ment, s a hagyomány szerint a nagy filozófus, [[Platón]] tanítványa lett annak [[Akadémia (Platón)|Akadémiáján]]. Ám [[Platón]] pont ezen évek egyikében elhagyta Athént, és három évig [[Szicília|Szicíliában]] maradt [[II. Dionüsziosz]]nál (az iskolát addig a [[knidoszi Eudoxosz]] vezette), így Arisztotelész 20 éves kora előtt nem lehetett tanítványa [[Platón]]nakPlatónnak. Az viszont biztos, hogy kb. 18-20 esztendőt valóban az ő társaságában töltött.<ref>A különböző modern és ókori források szinte mindegyike említi, hogy a fenti időpontban, tizenhét éves korában vagy azután Platón tanítványa lett és mintegy húsz évig az is maradt, de a részletekben eltérnek. <br /> &nbsp; [[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei''. (V. könyv. 1. fej.): ''1a)'' nem ad meg közvetlen datálást (de a megadott adatokból a már említett dátum adódik); de ''2a)''. [[Eumélosz]]ra hivatkozva tizenhét évesnek mondja az akadémiába lépésekor; és ''3a)''. [[Apollodórosz (történetíró)|Apollodóroszt]] idézve, húsz évre teszi tanonckodását. <br /> &nbsp; [[Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)|Halikarnasszoszi Dionüsziosz]] .[http://www.stenudd.com/myth/greek/aristotle/aristotle-02-sources.htm levele] ''1b)''.Polüzelusz [[arkhón]]ságára teszi a belépést (i. e. 367/i. e. 366); ''2b)'' 18 esztendősnek állítja a filozófust; ''3b)'' az előző forrással egybehangzóan 20 éves tanítványkodást mond. <br /> &nbsp; ''[[A Pallas nagy lexikona|A Pallas nagylexikona]]'' (''[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/006/pc000697.html#4 Arisztotelész szócikk]''), úgy tűnik, részben D. Laertiosz pártjára áll, ''1c)'' ő sem datál, ''2c)'' szintén tizenhét éves kort ír; ''3c)'' viszont az ókori filológussal ellentétben kritikával él és levonja Platón kb. hároméves „külföldi” tartózkodását a húsz évből, és így kap tizenhetet; <br /> &nbsp; Az elismert modern szerző, [[David Ross|Ross]] (''Arisztotelész'', [[Osiris Könyvkiadó|Osiris]], Bp., 2001; 10. old.) ''1d)'' nem ad meg dátumot; ''2d)'' tizennyolc évesnek mondja a filozófust; ''3d)'' tizenkilenc évig tartónak az akadémiai tagságát.</ref>

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legkiválóbb tanítványok egyike (Diogenész Laertiosz egyenesen a legkiválóbbnak nevezi). Több szerzőtől is fennmaradtak [[Platón]] szájába adott, Arisztotelészt dicsérő jelzők, így mondta őt „az iskola eszének”;<ref>[[Philoponosz]]: ''De aeternitate mundi (contra Proclum)''; VI. 27</ref> házát pedig az Olvasó házának<!--vsz. ammoniostól?-->. Önállósága fokozatosan, de korán megmutatkozott, egyes nézeteiben hamar eltért mesterétől, s ezt nem titkolta; így meglehet, hogy [[Platón]]mestere tényleg mondta – olyan elmarasztalásként, amely szintén beillik dicséretnek – hogy „[[Xénokratész]]t sarkantyúzni, Arisztotelészt zabolázni kell.<ref>[[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei''. V. könyv. 2. fej. [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0258%3Abook%3D5%3Achapter%3D2 (angol szöveg)]. Hiv. beill.: 2010. július 25. Vö.: „Mondják, hogy Arisztotelész rá [Theophrasztoszra] és Kalliszthenészre is alkalmazta ugyanazt az elvet, amit annak idején Platón őrá [Arisztotelészre] és Xenokratészre mondott, nevezetesen, hogy az egyiknek kötőfékre, a másiknak meg ösztökére van szüksége -– minthogy Theophrasztosz minden szándékát mértéken felüli okossággal értelmezte; míg a másik természeténél fogva lassabban érő volt”.</ref> A kezdeti baráti viszony valamelyest hűlt ugyan, de Platón haláláig megmaradt, azon ókori forrásokból származó állítások, miszerint barátságuk kifejezett ellenségeskedésbe csapott volna át (amelynek egyetlen megkérdőjelezhetetlenül valós alapja a markáns különbség bizonyos filozófiai tanaikban), a legjobb esetben is túlzás, de még valószínűbb, hogy ellenséges szándékú kitaláció (ld. [[#Legendák a Platónnal való ellentétekről|lentebb]]).<ref name="Pallas" /><ref name="pecz" />

Hogy [[Platón]] életében komoly tanítói tevékenységet folytatott volna, annak nagyon kevés nyoma van és azok sem perdöntőek; egyes források beszélnek tanítványairól, csodálóiról,<ref name="lewes">[[George Henry Lewes]]: ''[https://books.google.hu/books?id=-kUNAAAAIAAJ&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false Aristotle]'' (from ''History of Science''). Smith, Elder and co., London, 1864. [[Google, Inc.|Google]] könyvekbeli elektronikus könyv. ''a)'': 12. old. ill. ''b), c)'': 4-5. old. Hiv. beill. 2010. augusztus 10.</ref> pl. az atarneuszi [[Hermeiasz (uralkodó)|Hermeiászról]]<ref name="strabon">[[Sztrabón]]: Geographika; 13.1.57./58.; [http://www.archive.org/stream/geographyofstra06strauoft/geographyofstra06strauoft_djvu.txt]</ref> és egy sokkal későbbi mű, a [[Szuda-lexikon]] (10. sz.), [[Theodektész|másokról]] is; de ezek ekkoriban még inkább közeli barátai lehettek, és csak később válhattak tanítványokká. Szintén feltételezések szerint, [[Szónoklattan|retorikai]] oktatást mégiscsak végzett Iszokratész versenytársaként.<ref name="Pallas" /> Szokás ezt összekapcsolni egyik legkorábbi (lehet, hogy a legelső), elveszett, és szónoklattani tárgyú írásával, a ''Grüllosz vagy A retorikáról'' cíművel; amelyet i. e. 360 körül,<ref name="jstor.org">C. J. de Vogel: ''[http://www.jstor.org/pss/4429250 A Review of »La filosofia del primo Aristotele« by E. Berti]''. ''Mnemosyne'' (4. sor.), 19. évf. / 2. (1966), 187-190 old. [[Portable Document Format|PDF]] (korlátozott előnézet); hiv. beill. 2010. október 7.</ref> de mindenképp az akadémiai tartózkodása idején alkotott meg; valamint [[#Az Iszokratész-Arisztotelész vita|az Iszokratészszal való vitával]]: „Még Plato életében előadhatta a rhetorikát, mert Isocrates elleni polemikus hangja csak ez időre vihető vissza, mert másodszori athenaei tartózkodása alatt Isocrates már meghalt”.<ref name="pecz">[[Pecz Vilmos]]: ''[http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/868.html Ókori lexikon / Aristoteles]''. 1902–1904. [[Magyar Elektronikus Könyvtár]]beli elektronikus könyv. Hiv. beillesztése: 2010. augusztus 8.</ref> Az Iszokratész tanai ellen írt, platóni [[dialógus]] formába öntött Grüllosz mellett még a ''Retorika'' c., fennmaradt értekezés is esetleg ebben az időszakban íródhatott. Az Arisztotelész-irodalom innen eredezteti az Arisztotelész- és az Iszokratész-iskola közötti, nagyon hevessé fajuló vita indulását, aminek néhány ókori forrásban nyoma maradt.<ref name="grote3">Bővebben ld. [[George Grote]]: ''[https://books.google.hu/books?id=0V8_AZyyDm8C&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false Aristotle]''. [[Google, Inc.|Google]] könyvekbeli elektronikus könyv. 31-37. old. Hiv. beill. 2010. augusztus 6.</ref>

[[Fájl:Atarna(Atarneus) Dikili Turkey.jpg|thumbbélyeg|250px|Atarneusz ma.|right]]

[[Platón]] halálával egyidejűleg a politikai feszültség erősödött a városban, az [[Athén]]nalAthénnal szövetséges [[Olünthosz]]t [[II. Philipposz makedón király|II. Fülöp]] [[i. e. 348]]-ban rövid ostrommal bevette, a [[Makedónia|makedónok]] hatalmának fenyegető árnyéka pedig egész Hellaszra rávetült. Nemcsak a makedón-párt kapott erőre Athénban, de ennek ellenében a [[Démoszthenész]] nevével fémjelezhető makedónellenes irányzat is. Ez a légkör nem kedvezett annak az Arisztotelésznek, akinek apja a makedón király udvari orvosa volt. Ráadásul az Akadémia élére sem ő, hanem [[Szpeuszipposz]] került (pedig mindketten várományosnak tarthatták magukat e posztra), aki a [[platonizmus]]nak egy Arisztotelésztől távol álló irányvonalát képviselte. Harmincas éveinek vége felé járva, íme minden adott volt hozzá, hogy ne csak jogi szempontból érezze magát idegennek Athénban. Akár közrejátszottak ezek az okok abban, hogy a távozás mellett döntött, akár nem, tény, hogy elfogadta egykori akadémiai tanulótársa és barátja, [[Hermeiasz (uralkodó)|Hermeiasz]] invitálását, és Platón egyik legbuzgóbb hívével, [[Xenokratész|Xenokratésszel]] [[Anatólia|Anatóliába]] (Kis-Ázsia), a [[müszia]]i [[Asszosz]]ba utazott, amelynek Hermeiasz a fejedelme volt.<ref name="ross11-12">[[David Ross|Ross, David]]: ''Arisztotelész''; 11. - 12. old.</ref>

Több történész szerint Arisztotelész valójában a makedónok ügynöke, vagy mindenesetre követe volt Atarneuszban.<ref name="willsmith" /><ref name="egerton" /><ref name="sarton">[[George Sarton]]: ''[https://books.google.hu/books?id=VcoGIKlHuZcC&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false Ancient science through the golden age of Greece]''. [[Google, Inc.|Google]] könyvekbeli elektronikus könyvváltozat. 472. old. Hiv. beill. 2010. július 20.</ref> Ez egy modern, és nem az ókori források által alátámasztott elképzelés<!--valamelyik itt idézett ókori forrás szerint azonban azért maradt le az akadémiai elnökségről, mert követségbe ment fülöphözFülöphöz - ezek szerint tényleg elláthatott politikai feladatokat?, sajnos nem találom, hol írták-->.

Hermeiász országát és a térséget azonban három évvel a filozófus érkezése után, [[i. e. 344]]-ben elfoglalták a [[Perzsa Birodalom|perzsák]], őt magát tőrbe csalták és megölték. Arisztotelész 16 soros [[himnusz|himnusszal]] áldozott az elhunyt emlékének, kinekakinek [[Delphoi]]ban állított emlékművénekemlékműve feliratát is ő írta.<ref name="sarton" />

A filozófus még asszoszi tartózkodása idején beleszeretett Hermeiász fogadott és/vagy testvére <!--itt majd idézni kell D. L.-t, jelezendő, hogy a bizonytalanság tőle magától származik, nem vita eredménye--> lányába, a 18 éves kora körül járó<ref name="mactutor">J. J. O'Connor - E. F. Robertson: ''[http://www-groups.dcs.st-and.ac.uk/~history/Biographies/Aristotle.html Aristotle biography]''. Mactutor életrajz, beill. 2010. július 20.</ref> Püthiaszba, és, mikoramikor menekülniük kellett a perzsák elől, a [[Leszbosz]] szigetén fekvő [[Mütiléné]]be költöztek,<ref>[[Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)|Halikarnasszoszi Dionüsziosz]] [http://www.stenudd.com/myth/greek/aristotle/aristotle-02-sources.htm levele] szerint ez Eubulosz [[arkhón]]ságának éve [[Athén]]ban. Hiv. beillesztése: 2010. július 25.</ref> ahol két évig éltek. Még Asszoszban, vagy később, Mütilénében [[i. e. 345]]-ben<ref name="pecz" /> össze is házasodtak. A házasság – amely kb. tíz évig, az asszony haláláig tarthatott, és egy szintén Püthiasz nevű leány születése is megkoronázta<ref name="mactutor" /> – boldog volt; a filozófus végrendeletének utolsó mondataiban meghagyta, hogy csontjait Püthiaszéivel együtt temessék el.<ref name="dl" />

[[I. e. 343]]-ban vagy [[i. e. 342]]-ben<ref>[[Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)|Halikarnasszoszi Dionüsziosz]] [http://www.stenudd.com/myth/greek/aristotle/aristotle-02-sources.htm levele] szerint Püthodótosz [[athén]]i [[arkhón]]ságának évében, ez modern datálás szerint az i. e 343. és i. e. 342. évek közé esik. Hiv. beillesztése: 2010. július 25.</ref><ref>[[Diogenész Laertiosz]], [[Apollodórosz (történetíró)|Apollodóroszra]] hivatkozva ezzel egybehangzóan datálja az eseményt a 109. olimpiász második évére (i. e. 343/342), szintén Püthodórosz arkhónsága idejére.</ref> újra Makedóniába ment [[II. Philipposz makedón király|II. Philipposz]] meghívására, hogy ennek 12 <!-- vagy 13 --> éves fiát, Alexandroszt, a későbbi [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándort]] nevelje. Arisztotelész négy éven át volt Alexandrosz nevelője, ennek 16. évéig, ekkor Philipposz már politikai feladatokat rótt fiára (mert maga [[Konstantinápoly|Büzantion]] ellen hadjáratra indult), de Arisztotelész -– valószínűleg immár inkább tanácsadóként -– még négy évig maradt Sándorral, Philipposz haláláig ([[i. e. 336]].),<ref name="willsmith" /><ref>[[Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)|Halikarnasszoszi Dionüsziosz]] [http://www.stenudd.com/myth/greek/aristotle/aristotle-02-sources.htm levele] szerint nyolc éven át nevelte Sándort: Püthodótosz [[arkhón]]ságától (modern datálás szerint ez i. e. 343/342), és ez után, Euainétosz arkhónságának évében tért vissza Athénba (modern datálás: i. e. 335/334). Hiv. beillesztése: 2010. július 25.</ref> és nagy hatással volt reá. [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] sokáig őszinte, igaz tisztelettel viselkedett régi tanítója iránt, aki főleg [[Etika (filozófia)|erkölcstanra]], [[politika|politikára]], [[Szónoklattan|ékesszólásra]] és [[költészet]]re oktatta, és néhány művet külön e célra írt. Rendesen Pellában ill. a szomszédos [[Mieza|Miezában]] tartózkodtak, néha [[Sztagira|Sztageirában]], amelyet (minthogy a jó [[II. Philipposz makedón király|II. Fülöp makedón király]] egy korábbi hódítása során földig rombolta) a filozófus kedvéért újra fölépítettek romjaiból.<ref name="plutarkhosz2">[[Plutarkhosz]]: ''[[Párhuzamos életrajzok]]'', „[http://mek.oszk.hu/03800/03892/ Magyar Elektronikus Könyvtár Nagy Sándor/Iulius Caesar]” c. fej.</ref> Arisztotelész vélhetően ekkor kezdte írni vagy kigondolni ''Politiká''val foglalkozó művei kezdeményeit, két értekezést írt tanítványa számára ''(A monarchiáról, A gyarmatokról).'' Lehetséges, hogy a híres és elveszett (158 tételből álló) alkotmánygyűjteményét is Sándor számára állította össze.

Plutarkhosz már idézett műve szerint nagyrészt Arisztotelész hatása, hogy Sándor mindig tiszteletet és bőkezűséget tanúsított a filozófusok és tudósok iránt, és maga is megszerette a filozófiát és tudományokat, később [[Ázsia|Ázsiában]] hadi cselekményei között tudományos expedíciókat is indított. E hagyományos képpel ellentétben a <!--nem mindig indokolt-->kételkedésre hajlamos modern szerző, [[Bertrand Russell|Russell]], meglehetősen leértékeli a bölcs és az ifjú hadvezér kapcsolatát: arra a – mások által is hangoztatott – megfigyelésre alapozva, hogy a két személy politikai nézetei és tevékenysége szemmel láthatóan nem sok hatással voltak egymásra, hangsúlyozottan személyes véleménye szerint Arisztotelész szemében aligha lehetett több Sándor, mint kényelmetlen és lusta kolonc, míg Alexandrosz, a fiatalkorától kezdve önfejű ifjonc, a görögök és perzsák legrosszabb vonásait ötvöző kényúr, legfeljebb csak a makedónok kulturáltságát igazoló dísznek tartotta Arisztotelészt, de pedantériáját és elméleti bölcsességét megvethette.<ref>[[Bertrand Russell|Russell, Bertrand]]: ''A Nyugati filozófia története'' (Göncöl, 1996); 151.-152151–152. old.</ref>

[[I. e. 335]]-ben, ötvenedik életévében, a filozófus visszament [[Athén]] városába, amely az elkövetkező tizenkettő<!--dionüsziosz--> vagy tizenhárom évben otthonául szolgált. Itt néhány épületet bérelt kikibérelt<ref>Mint [[metoikosz]], nem vásárolhatott ingatlant Athénban.</ref> és iskolát nyitott [[Lükeion]] (Lyceum) néven, melynekamelynek fedett oszlopcsarnokában (vagy esetleg csak árnyékos fasoraiban<ref name="Pallas" />), a ''perípatosz''ban (περίπατος), melyekről az iskola később a nevét kapta, tartotta Arisztotelész előadásait. Valószínűtlen, hogy a tanítás kizárólag vagy főleg séta közben történt volna (ez a nézet [[szmürnai Hermipposz]]tól ered), amint ezt a „peripatetikus” (azaz: „körbesétáló”) kifejezés szó szerinti értelmezése sugallja. Az iskolában közös viták, összejövetelek, előadások és étkezések is folytak, nagyjából úgy, mint általában a görög filozófiai iskolákban. E tizenhárom év alatt írta meg legtöbb fennmaradt nagy munkáját.

A jó viszonynak az uralkodó elleni [[Hermolaosz]]-féle összeesküvés leleplezése vetett véget, amibeamelybe Arisztotelész unokaöccsét, [[Kalliszthenész]] is belekeverték, aki így végül [[i. e. 327]]-ben Alexandrosz által bebörtönözve halt meg (egyes ókori források szerint ki is végezték, talán keresztre feszítéssel vagy vadállatokkal). [[Plutarkhosz]] szerint Kalliszthenész Arisztotelész házának neveltje volt, és nagybátyja ajánlásával került az udvarba; így Alexandrosz Arisztotelészre is megharagudott, és ennek nyilvánosan hangot is adott; mivel unokaöccse oly tiszteletlenül viselkedett vele, az uralkodóval szemben.<ref>[[Plutarkhosz]]: ''[http://www.scribd.com/doc/33727843/Plutarkhosz-parhuzamos-eletrajzok Párhuzamos életrajzok]''. ''Nagy Sándor / Iulius Caesar''.</ref>

Arisztotelész, mint azt bizonnyal [[Szókratész]] kivégzésére célozva mondta, nem engedte az athéniakat „kétszer vétkezni a [[filozófia]] ellen”;<ref>[[Ammóniosz (filozófus)|Pszeudo-Ammóniosz]]: Aristotelis vita</ref> és [[I. e. 323|323]]-ban, iskoláját Theophrasztoszra bízva elmenekült [[Athén]]bólAthénból. Legfeljebb egy évig élt [[Khalkisz]]ban, de [[I. e. 322|322]] augusztus/szeptembere táján,<ref name="willsmith" /> kevéssel [[Démoszthenész]] halála előtt ő is meghalt.<ref>[[Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok)|Dionüszioszhoz]] képest [[Diogenész Laertiosz]] a halál évét egy évvel későbbre teszi: Dionüsziosz Cephiszodórosz arkhónságára ([[i. e. 323]]/[[i. e. 322]]), mikoramikor Arisztotelész 63 éves volt; míg Diogenész Laertiosz a 114. [[olimpiász]] harmadik évére, Philoklész arkhónságának idejére ([[i. e. 322]]/[[i. e. 321]]). Ennek a magyarázata az lehet, hogy valamelyikük félreérthetően fogalmazott: míg a mondatszerkezet alapján Dionüsziosz inkább az Athénból való menekülés, addig Diogenész Laertiosz inkább a halál dátumát kívánta megadni. Más magyarázat, hogy Diogenész Laertiosz, vagy a forrása, [[Apollodórosz]], tévedett. Ld. Anton-Hermann Chroust: ''[http://www.jstor.org/pss/4434922 Aristotle's Flight from Athens in the Year 323 B.C.]''. ''Historia: Zeitschrift für Alte Geschichte'', 15. évf. 2 sz. (1966 ápr.), 185.-192. old.; hiv. beill. 2010. július 27.</ref>

Némelyek szerint öngyilkosságot követett el méreggel, vagy a tengerbe vetette volna magát (ezt [[Eumélosz (történetíró)|Eumélosz]], a történetíró elbeszélésére hivatkozva Diogenész Laertiosz is említi;<ref name="dl" /> a feltételezést azonban sem ő, sem a későbbi filozófiatörténet nem vette komolyan, utóbbi sok képviselője ezt a vélekedést a [[Szókratész]] haláláról szóló hagyomány fantáziadús [[Parafrázis (retorika)|parafrázisának]] tartja<ref name="grote2">George Grote: ''[https://books.google.hu/books?id=0V8_AZyyDm8C&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false Aristotle]''. [[Google, Inc.|Google]] könyvekbeli elektronikus könyv. 22. old. Hiv. beill. 2010. augusztus 6.</ref>); valószínűbb, hogy betegségben halt meg,<ref>Vö. Diogenész Laertiosz V. 1. idézetét [[Apollodórosz (történetíró)|Apollodórosztól]]: („''hatvanhárom éves korában, betegségben halt meg''”'')</ref> egy [[Censorinus]] nevű szerző szerint például régi gyomorbaja okozta halálát.<ref>[[Censorinus]]: ''De die natali''; 14.</ref>

Arisztotelész nővérének, Arimnesztének, és férjének, Proxenosznak két gyermeke volt, Nikanór (aki Arisztotelész fogadott fia lett), valamint egy lány, Hero. HeroAz ő fia volt [[Kalliszthenész]] (a híres filozófus és [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] udvari történetírója); aki tehát unokaöccse volt Arisztotelésznek. Nikanór továbbá Arisztotelész lányát, Püthiaszt vette feleségül, és apósa végakarata szerint Arisztotelész másik feleségétől/élettársától származó fiának, Nikomakhosznak a gyámja lett, míg az fel nem nőtt.<ref>[[Plutarkhosz]]: ''[http://www.scribd.com/doc/33727843/Plutarkhosz-parhuzamos-eletrajzok Párhuzamos életrajzok]''. ''Nagy Sándor / Iulius Caesar''; 55. bek.</ref><ref>[[Diogenész Laertiosz]]: ''A filozófiában jeleskedők élete és nézetei''. V. könyv. 1. fej. [http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0258%3Abook%3D5%3Achapter%3D1 (angol szöveg)]. Hiv. beill.: 2010. július 27.</ref>

Arisztotelésznek már az antik korban gazdag irodalma keletkezett, melyekamely valószínűleg tartalmaztaktartalmazott megbízható életrajzi adatokat is; ezek többsége a történelem viharai során elveszett, s bár a fennmaradtakból és azok hivatkozásaiból sokukat részben rekonstruálni tudjuk, a Filozófusfilozófus életéről sok mindenben csak feltételezésekre vagyunk utalva.

[[Kép:Lucas van Leyden Arisztotelész és Phyllis.jpg|jobbra|bélyegkép|Lucas van Leyden: ''Arisztotelész és Phyllis''. Arisztotelész annyira belehabarodott Phyllisbe, Nagy Sándor szépséges kedvesébe, hogy még azt is megengedte a nőnek, hogy az zablát tegyen a szájába, s a hátán lovagoljon<ref> Mészáros András: Arisztotelész esete Phyllisszel Előadások a szerelemfilozófia köréből, Nap kiadó, 1993, {{ISBN|80-85509-13-X}}</ref>]]

Hozzá kell tennünk azonban, hogy – bár az előnytelen külsőről szóló hagyományt Ross „hitelt érdemlőnek” nevezi<ref name="ross16">[[David Ross]]: ''Arisztotelész'', 16. old.</ref> – az ilyesfajta jellemzések általában ellenfeleinek műveiben vagy azoktól vett idézetekben fordulnak elő. A már Diogenész Laertiosz által is idézett negatív képnek nemcsak számos szobor (melyek közt hitelesek is lehetnek) és anekdota mond ellent, hanem az írott forrásokban is fennmaradt életrajzi tények is (a kéjenc voltnak például a feleségeivel való szeretetteljes kapcsolataikapcsolata, a végrendeletében írottak; vagy a [[pederasztia]] barbár szokásként való elítélése). Nem kétséges, hogy Arisztotelésznek gazdagsága és kiemelkedő intellektusa miatt nemcsak számos irigye volt, hanem filozófiai versenytársai és politikai ellenlábasai is, akiknek érdekébenérdekükben állt negatív képet terjeszteni róla. David Ross és más források is említik, hogy Athénból való „száműzetésekor” a platóni és/vagy az iszokratészi iskola valószínűleg ármánykodott ellene.<ref name="grote3" /><ref name="ross16" />

A Platón és Arisztotelész ellenséggé válásáról szóló, a késő ókori írásokban felbukkant nézet (amelynek egyetlen megkérdőjelezhetetlenül valós alapja a markáns különbség bizonyos filozófiai tanaikban), a legjobb esetben is túlzás, de még valószínűbb, hogy ellenséges szándékú kitaláció. Több életrajzban és változatban fennmaradtak legendák, miszerint nem tisztelte eléggé tanítóját és háládatlan volt iránta. Állítólag Platón azzal vádolta, hogy a jóságáért, amellyel befogadta, gonoszsággal fizetett („Arisztotelész nem tisztel engem, és kirúg rám, mint a csikó az anyakancára, amiamely kihordta őt”<ref>[[Claudius Aelianus]]: ''Varia Historia'' (er. cím: ''Ποικίλη Ἱστορία'', „''Különféle történetek''” - 2. századi [[anekdota]]gyűjtemény); IV. 9. Idézi (forrásmegadás nélkül): [[Diogenész Laertiosz]]: ''[http://www.perseus.tufts.edu/hopper/text?doc=Perseus%3Atext%3A1999.01.0258%3Abook%3D5%3Achapter%3D1#note-linka A filozófiában jeleskedők élete és nézetei]''; V. könyv 1. f. (Hiv. beill. 2010. augusztus 12.)</ref>), némelyek szerint idegenek, kifejezetten az akadémista vezető ellenében, míg ő távol volt [[Szicília|Szicíliában]], orvul iskolát nyitottak a városban (az „idegen” szót sokan vonatkoztatják Arisztotelészre, noha az Akadémián még számos más városból származó, sőt görögnek is csak fanyalogva nevezett [[Hermeiasz (uralkodó)|személy]] tanult).

A műveiben fennmaradt, Platónt valóban -– de közel sem tiszteletlenül – cáfoló részletek is egészen más fényben mutatják a mesterrel folytatott vitákat. Mielőtt ''[[Arisztotelész etikája|Etikájában]]'' Platón [[Idealizmus|eszmetanának]] cáfolatába kezd, a személyes barátság érzelmeit fejezi ki iránta, de – mint mondja – a tudományban néha félre kell tenni a személyes érzelmeket és csak az [[Igazság (filozófia)|igazság]] védelmére gondolni: „és ámbár az igazság és a barátság, mindkettő igen drága előttem, szent kötelesség elsőséget adni az igazságnak”.<ref>''[[Nikomakhoszi Etika]]'', ''1096a 11.–17.''</ref> A ''[[Arisztotelész metafizikája|Metafizikában]]'' is több helyen Platón követőjének nevezi magát,<ref name="miplatonikusok">Arisztotelész: ''[[Arisztotelész metafizikája|Metafizika]]''; I. (A) 9.; 990b 15-16 és 992a 16.</ref> és fájlalja, hogy tudományosan cáfolnia kell azokat, akik gondolkodásban is annyira közel állnak hozzá.<ref name="Pallas" /><ref name="willsmith" /> Egy [[Werner Jaeger]]től eredő, de más filozófiatörténészek és filológusok által is vallott nézet szerint – melyet [[W. K. C. Guthrie]] „genetikus (fejlődéselvű)” megközelítésnek nevezett<ref>[[William Keith Chambers Guthrie|W. K. C. Guthrie]]: ''[https://books.google.hu/books?id=8EG0yV0cGoEC&dq=Guthier+Aristotle&source=gbs_navlinks_s A history of Greek philosophy: Aristotle : an encounter]''. [[Google, Inc.|Google]] Könyvekbeli elektronikus könyv; hiv. beill. 2010. július 29. 5. old. lábj.</ref> – a Stagirita életművét hitelesebb a Platón eszméitől való folyamatos, lassú, és sohasem teljes távolodásként felfoni, mintsem az azokkal való radikális szakításnak gondolni.<ref name="szalai" /><ref>Bővebben: ''[[Organon (Arisztotelész)#Az Organon .C3.ADr.C3.A1sainak keletkez.C3.A9si sorrendj.C3.A9r.C5.91l|Organon]]'' szócikk, „''Az Organon írásainak keletkezési sorrendjéről''” c. fej.</ref>

Más források (például néhány fejszobor) a görög férfiideálnak megfelelőnek ábrázolják, barátai levelei (pl. [[Antipatrosz]] makedón uralkodóé<ref name="grote4">George Grote: ''[https://books.google.hu/books?id=0V8_AZyyDm8C&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false Aristotle]''. [[Google, Inc.|Google]] könyvekbeli elektronikus könyv. 24. old. Hiv. beill. 2010. augusztus 6.</ref>) és egyes anekdoták pedig nagyon is jellemes, empatikus egyénnek állítják be; viszont igencsak kérdéses, ezek mennyimekkora valóságalappal rendelkeznek. Az egyik ilyen például Arisztotelész utódjának kiválasztásáról szól a peripatetikus iskola élén. A helyre többen pályáztak, de a szóba jövő két személy a [[Leszbosz]]ról származó [[Theophrasztosz]] és a [[Rodosz (sziget)|Rodoszról]] származó [[Eudémosz]] voltak. Arisztotelész sokáig halogatta utódjának megnevezését (egyiket sem akarván megbántani), majd egy nap borivás közben a két jelölt jelenlétében azt kérte, hozzanak neki két pohár bort („mert amit most iszom, nem elég ízletes”), egyik [[leszbosz]]i, másik [[Rodosz (sziget)|rodoszi]] termés legyen (mindkét sziget híres volt borairól). Mindkettőt megkóstolta, majd csak annyit mondott: „Mindkettő kitűnő, bár a leszboszi tűnik édesebbnek.” Ezzel eldőlt, hogy Theoprasztosz lesz az utódja, Arisztotelész pedig szellemesen elkerülte a győztes direkt néven nevezését, és kihangsúlyozta, hogy a mindkettő alkalmas lenne a feladatra (ahogy mindkét fajta bort igen jónak tartották az ókorban).

[[Fájl:Greek print 1566 Aristotle.png|bélyegkép|rughtbélyeg|250px|A Nikomakhoszi Etika 1566-os, görög nyelvű kiadása]]

[[Fájl:Aristoteles De Caelo page 1.png|bélyegkép|jobbra|220px| De Caelo (Az égboltról) című mű egyik oldala (1837-es nyomtatvány)]]

Az „A színekről”, „Az akusztika”, „A fiziognómia” nem az ő művei; a növényekről szóló mű elveszett, ami e címen a művekben előfordul, későbbi keletkezésű; a ''„Problémák”'' 37 könyvében annyi a későbbi toldás, hogy ami Arisztotelészé, alig ismerhető föl benne; a „Mekánika” sem valódi, hasonlóképenhasonlóképpen nem az oszthatatlan vonalakról szóló értekezés, és a csodálatos történetek kis gyűjteménye.

Arisztotelész műveinek sorsa igen kalandos. Ha hihetünk [[Sztrabón]]nak<ref>[[Sztrabón]]: Geográfia.</ref> és [[Plutarkhosz]]nak,<ref>[[Plutarkhosz]]: ''Párhuzamos életrajzok'', „Sulla” c. rész.</ref> követője és barátja, az [[ereszosz]]i [[Theophrasztosz]] őrizte a mester halála után az összes iskolai Arisztotelész-kéziratot, halálakor pedig Néleuszra, egy skepsisi peripatetikusra hagyta (sőt lehetséges, hogy Theophrasztosz saját iratait is ráhagyta). Skepsis később a [[pergamon]]i uralkodók, az [[Attalida dinasztia]] kezére került, s mivel az akkori uralkodó, [[II. Eumenész]] hírhedt kéziratrabló volt (aki a fővárosban, Pergamonban ráadásul könyvtárat kívánt létrehozni), Néleusz rokonai és leszármazottai majd egy századon át pincében rejtegették az írásokat. Egyikük az Apellikón nevű dúsgazdag és könyvgyűjtő [[sztratégosz|stratégának]] adta el a kéziratokat, melyekamelyek ekkor már félig szétrohadt állapotban voltak. Ő Athénba hozta a gyűjteményt és kiadta, de elesett, mikoramikor a rómaiak Athént ostromolták és elfoglalták (i. e. 84.), a római vezér, [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] pedig [[Róma|Rómába]] szállíttatta e kincseket. Ezután kapta kézhez őket [[rhodoszi Andronikosz]], aki újra kiadta őket (i. e. 50), és nagyjából ekkor nyerték el azt a formájukat, ahogyan ismerjük őket.

Sokan a több százévesszáz éves hányattatással magyarázzák a művek szövegének jelentős romlását, és feltételezik, hogy eddig a kiadásig Arisztotelész iskolai írásait nem ismerték (pusztán a nagyközönség számára írt műveiről tudtak); ami ebben a formában nem valószínű. A feltevés – többek között – azokon a beszámolókon alapszik, melyek szerint mikoramikor a rómaiak újra elkezdték olvasni ezeket az eredeti műveket, az óriási meglepetéseket okozott, mivel nem gondolták volna, hogy ennyire fejlett volt az arisztotelészi filozófia; illetve az a tény is támogatja, miszerint a Filozófus sok tétele (például logikai megállapításai) jelentősen eltorzult, megváltozott formában éltek tovább – a peripatetikusokat leszámítva – még a tudományos közösség berkeiben is. Szalai Sándor – az egyetlen ([[1979]]-ben megjelent) magyar nyelvű ''Organon''-kiadás szerkesztője – viszont úgy véli, két párhuzamos, de ellentétes irányú folyamatról van szó: míg a szövegromlás és - megsemmisülés, illetve a [[filozófia]]i és [[teológia]]i gondolkodás fejlődése következtében állandóan átértelmezték Arisztotelészt és megváltoztatták gondolatainak értelmét, addig több évezred filológusai és a peripatetikus iskola hívei nem szűntek meg folyamatosan gondozni a – ''valódi'' – arisztotelészi filozófiát.

[[1879]]-ben az egyiptomi [[Oxyrhynchus]]-ban találtak egy papiruszt, amely állítólag az elveszett ''Politiká''-nak, 158 régi államalkotmányok gyűjteményének egy részét és az athéniek államalkotmányának ''(Athenaión Politeia)'' majdnem teljes könyvét tartalmazza. Az anyag egy másik, 1890-ben talált lelettel (az ún. „131-es papirusz”<ref>''[http://epa.oszk.hu/01000/01054/00047/pdf/1891_1_63-68.pdf Értesítő]''; ''[[Magyar Filozófiai Szemle]]'', X. évf. [[1891]]/1.</ref>) együtt a [[london]]i [[British Museum]]ba került, az elsőt 1890-ben, a másodikat 1891-ben kiadták. A papirusz eredeti szövegét valamelyik régebbi tulajdonosa lemosta (valószínűleg papírhiány miatt) és más szöveget írtak rá. A lelet újabb anyag a Bekker-féle Corpus Aristotelicumhoz képest. Az eredetiségéről még folyik a vita.<ref>Rhodes, P. J.: ''A Commentary on the Aristotelian Athenaion Politeia''. Oxford, 1993.</ref> Könnyen lehetséges, hogy egy része Arisztotelésztől, nagyobbik része esetleg tanítványaitól ered.<!--forrás: egyelőre angol wiki "Constitution of the Athenians"-->

Az első évszázad végén, bár közvetve, de Arisztotelész tanai eljutnak a muzulmán világba is. Először [[al-Kindi]] (kb. 801–873) ír arabul Arisztotelészről. Ő Plótinosz ''Enneadesz''ét fordította le és adta közre ''Arisztotelész teológiája'' címmel. Műve nagy zavart keltett az arabok Arisztotelészről alkotott fogalmaiban, s évszázadokba telt, míg ebből kikeveredtek.<ref>Russell B.: ''A Nyugati filozófia története '' (Göncöl, 1996) 377 o.</ref> A [[Nesztoriosz|nesztoriánusok]] révén a görög kultúra egyre ismertebbé vált a muzulmán világban, s így először Arisztotelész logikája, majd a ''Metafizika'' és a ''De anima'' című mű kerül lefordításra. A neoplatonizmussal átitatott Arisztotelész arab értelmezést a Spanyolországban[[Spanyolország]]ban élő Averroës helyesbítette, aki egyúttal olyan tekintélyt adott a filozófusnak, mint amilyen egy vallásalapítónak kijár. A spanyolországi [[mórok]] és a keresztények között a zsidók játszották az összekötő láncszem szerepét, mivel tudtak arabul és beszélték a keresztények nyelvét is ők voltak a kor fordítói. Így nem csoda, hogy a következő Arisztotelész-kommentátor egy európai [[zsidók|zsidó]] volt, nevezetesen Maimonidész. S bár [[Maimonidész]] kizárólag arabul írt, műveit szinte megjelenésük után lefordították [[héber nyelv|héberre]] majd néhány évtized után, [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes császár]] kérésére latin fordítások is megjelentek. Maimonidész célja az volt, hogy Arisztotelészt és a zsidó teológiát összebékítse: Arisztotelész szigorú tekintély a szublunáris szférában, még az égire a kinyilatkoztatás vonatkozik.

A [[13. század]] során a Nyugat szinte teljes egészében megismerte Arisztotelész munkásságát, s [[Albertus Magnus]] és [[Aquinói Szent Tamás]] hatására a kor tudósai benne látták a legfőbb tekintélyt – természetesen a Szentírás és az egyház tekintélye után. Ez a hatás a [[20. század]]ban is érezhető volt a katolikus filozófusok körében.<ref>Russell id. mű, 400 o.</ref> A skolasztika viszont nem volt hosszú életű, megjelenése után hamarosan hanyatlani kezdett, s a Szent Tamás által kidolgozott rendszer pedig összeomlani látszott. A skolasztika hanyatlása a tudományok előretörésének volt köszönhető, valamint az olyan gondolkodóknak, mint [[Duns Scotus]], [[Occam]] és [[Roger Bacon]]. Az ő meglátásuk szerint Arisztotelész filozófiája nem hozható össze a kereszténység kinyilatkoztatáson alapuló, dogmatikus filozófiájával.

* 2006-ban egy szenzációs [[filológia]]i felfedezés révén eredeti, eddig ismeretlen, az [[aphrodisiasi Alexandrosz]]tól származó Arisztotelész-kommentárok kerültek elő egy amerikai tulajdonban lévő bizánci [[palimpszeszt]] imagyűjteményben (hét eredeti Arkhimédesz-értekezéssel és [[Hüpereidész]] egy makedónellenes beszédével együtt). A londoni Walters Art Museum-banMuseumban helyt kapott anyag árverés útján magántulajdonba került, de kutatása folytatódik, s abban magyarok is jelentős részt kaptak.<ref>''Egyedül Marathónál.'' MN magazin, 2007. április 7.</ref><ref>''[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=18353&print=1 Magyar kutatók fejtik meg az Arkhimédész-palimpszesztet]''. Múlt-kor történelmi portál. Link beill. 2010. augusztus 13.</ref><ref>''[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=17301 Tudományos szenzáció: megtalálták Arisztotelész elveszett kommentárját]''. Múlt-kor történelmi portál. 2010. augusztus 13.</ref>

[[Arisztotelész államformatana|Államformatan]] -– [[Arisztotelész etikája|Etika]] -– [[Arisztotelész gazdaságbölcselete|Gazdaságbölcselet]] -– [[Arisztotelész logikája|Logika]] -– [[Arisztotelész metafizikája|Metafizika]] -– [[Arisztotelész természetfilozófiája|Természetfilozófia]]

* [[III. Alexandrosz makedón király|Alexandrosz (Nagy Sándor)]] (tanítvány, nevelt) -– [[Antipatrosz]] (barát) -– [[Iszokratész]] (mester és/vagy ellenfél) -– [[Platón]] (mester)

* [[Arisztoxenosz|taraszi Arisztoxenosz]] -– [[Démétriosz Phaléreusz|phaléroni Démétriosz]] -– [[ciprusi Eudémosz]] -– [[Eudémosz|rodoszi Eudémosz]] -– [[Hermeiasz (uralkodó)]] -– [[Kalliszthenész]] -– [[Phaniasz (filozófus)|Phaniasz]] -– [[Theodektész]] -– [[Theophrasztosz]] -– [[Xenokratész]]