„Első líbiai polgárháború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎top: HTTPS protokollcsre (WP:BÜ), apróbb javítások
Nincs szerkesztési összefoglaló
29. sor:
|}}
 
Az első '''első líbiai polgárháború'''<ref>{{cite web |url=https://web.archive.org/web/20110305075055/http://nol.hu/lap/vilag/20110303-libia_polgarhaboruba_sullyedt |title=Polgárháborúba süllyedt Líbia}}</ref> (arab nyelven: الحرب الأهلية في ليبيا / al-ḥarb al-ahliyya fī Lībiyā) egy fegyveres konfliktus volt 2011-ben az észak-afrikai [[Líbia|Líbiában]], amelyet az 1969 óta uralmon levő [[Moammer Kadhafi]] ezredes és a hozzá hű erők vívtak a rendszer elleni lázadókkal, akiket az [[Átmeneti Nemzeti Tanács]] képviselt. A kormányellenes tüntetések 2011. február 15-én kezdődtek, a [[jázminos forradalom|tunéziai]] és az [[2011-es egyiptomi forradalom|egyiptomi]] forradalom után, az egész arab világon jelentkező tüntetéssorozat részeként. A Kireneikában kirobbanó tiltakozássorozat hamar erőszakba torkollott. A rezsim rendkívül kemény fellépéssel megpróbálta leverni a lázongásokat, ugyanakkor legalább egy esetben éppen a lázadók nyitottak tüzet kormánypárti tüntetésekre. A [[Bengázi]] környékén zajló erősen törzsi színezetű eseményeket gyorsan követte a nyugati hegyekben a berber törzsek lázadása, valamint a vegyes lakosságú Miszráta felkelése. Súlyos harcok után a lázadók [[Bengázi]]ban megalakították az [[Átmeneti Nemzeti Tanács]]ot (ÁNT) amely deklarálta, hogy célja a Kadhafi-rezsim megdöntése, és a szabad választások kiharcolása. A tanács jobbára azonban a Kadhafi-rezsim régi kádereiből állt. Vezetője a korábbi igazságügy miniszter, [[Musztafa Abd el-Dzsalíl]], aki annak idején a HIV terjesztéssel vádolt bolgár ápolónők perében a halálos ítéletet is aláírta.<ref>{{hiv-web |url=http://www.lexpress.fr/actualite/monde/quand-le-chef-des-rebelles-libyens-oeuvrait-pour-kadhafi_977428.html |cím= Quand le chef des rebelles libyens oeuvrait pour Kadhafi |elérés=20110725 |dátum=20110725 |kiadó= L’Express |nyelv= francia}}</ref>
 
Az események nyomon követését jelentősen megnehezítette a világ számára a média és a kommunikációs hálózatok teljes körű állami ellenőrzése és lezárása, valamint a média mint fegyver intenzív használata a konfliktus résztvevői által.