„Víztorony (Szeged)” változatai közötti eltérés

[[1903]] áprilisában [[Szeged]] [[szabad királyi város]] pályázatot hirdetett egy 1000 köbméteres víztorony tervezésére. A beadási határidő igen rövid volt, 1903. május 27. A pályázati kiírás, Tóth Mihály városi főmérnök márciusban elkészített tervei alapján<ref>A döntést bizonyára befolyásolta, hogy a pályázatnak volt már előzménye: Tóth Mihály városi főmérnök 1903. márciusában készített egy tervet, amelyben 1,2 m falvastagságú, tégla falazatú tornyot és abban acéltartályt szerepeltetett. A tervet a szakminisztérium nem fogadta el, a felülről jövő javaslatokat pedig a város nem akceptálta, végül kölcsönös engedékenységgel a fentiek szerinti pályáztatás mellett döntöttek, melynek alapjául a Tóth-féle tervet tekintették.</ref> történt, amely acéltartályt és téglafalazatú toronyszerkezetet irányzott elő. A kiírás lehetőséget adott a tervtől való eltérésre, de részletes tervekkel és számításokkal kellett az alátámasztani – a legkedvezőbb eredmény elérése érdekében – a műszaki megoldást. Egy hónap állt a pályázók rendelkezésére, hogy egy - az akkori viszonyok között meglehetősen nagy kapacitású –, nagyméretű víztorony tervét elkészíthessék. A pályázatra 14 neves cég illetve vállalkozó jelentkezett, [[Győr]]től [[Temesvár]]ig. Egyes pályázók több változatot is kidolgoztak, és voltak, akik csak a víztartályra vagy csak a toronyra adtak ajánlatot. A pályázati kiírásban szereplő feladatot egyedül [[Zielinski Szilárd]]műegyetemi tanár és munkatársa, [[Jemnitz Zsigmond]] – aki a [[statika]]i számításokat végezte – oldotta meg teljes körűen, így Zielinski kapta a megbízást a víztorony terveinek elkészítésére. A város vezetőinek nem kis gondot okozott a pályaművek elbírálása, mivel Magyarországon ekkor még nem létezett működő vas[[beton]] [[víztorony]] és hasonló nagyságrendű létesítmény. A döntést<ref>Az előkészítő szakértők felismerték a Zielinski-féle pályaműben rejlő előnyöket. Egybehangzó véleményük szerint a vitatott vasbeton szerkezetű tartály és víztorony a „szilárdság, tartósság és a fenntartási költségek csekélysége miatt oly előnyökkel bír, amely a hason tárgyú többi ajánlatokban fel nem található”. SZ ÉT 38 860/903</ref> bizonyára segítette az [[1903]] májusában épülőfélben lévő [[Budapest X. kerülete|kőbányai]] víztorony, amely ugyan kisebb kapacitású és jóval alacsonyabb volt, mint a szegedi, de terveit a Hennebique cég közreműködésével Zielinski irodája készítette [[1902]]-ben.

A hosszadalmas és sok vitával járó szerződéskötés után mégsem kezdődhettek el a tényleges munkák, ugyanis dr. Kormányos Benő és Ulrich B. J. vállalkozók, akik a víztoronnyal párhuzamosan megvalósítandó egyéb vízmű feladatokra pályáztak, történetesen sikertelenül, a közgyűlési határozatot megfellebbezték. Ezzel minden megmerevedett: nem lehetett szerződést kötni, nem lehetett az engedélyezést lefolytatni, nem lehetett a munkálatokat megkezdeni. Mindezekre több hónapos csúszás után, decemberben nyílt végre lehetőség. Ekkor a város rekordidő alatt (3 napon belül) megadta az építési engedélyt, de a mintegy féléves késedelem miatt a munkálatok megkezdése belecsúszott a téli időszakba. A kivitelezést Freund Henrik és Fiai építő vállalkozók végezték. Zielinski művezetői megbízottjaként Illés Kálmán járt el. A szecessziós homlokzati megjelenítés [[Korb Flóris]] ([[1860]]-–[[1930]]) és [[Giergl Kálmán]] ([[1863]]-–[[1954]]) munkáját dicséri.

Az [[1879-es szegedi nagy árvíz|Árvíz]] utáni újjáépítésben [[Lechner Lajos]] mellett dolgozott. Számos ismert szegedi középület: a II. kórház, a városi tűzoltó laktanya, a Huszárlaktanya, a Vízmű-székház épületeinek tervezője. 1904-ben megrajzolja a máig fennálló körtöltés nyomvonalát. Elkészítette az újjáépített város utcahálózatának átnézeti térképét. 38 éven át szolgálta városát, ebből 34 esztendőn keresztül, mint főmérnök.