„Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang” változatai közötti eltérés

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1963. évi [[Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató]]ban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető a jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes [[Gömbfülke|gömbfülkék]] utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. Több irányba indulnak elszűkülő, vagy eltömődött járatok a csoporttagok által BEAC felirattal ellátott barlangból. Egy nyolc méter hosszú járatot ástak ki, amelynek a megfelelő kitágítása után remélték, hogy egy új részt tudnak feltárni. Még két másik helyen is biztató a kép. Az 1966-ban kiadott, „Budai-hegység útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában.