„Ősrobbanás” változatai közötti eltérés

Az ősrobbanás elméletének fejlődésében egyaránt szerepet játszottak a megfigyelések és az elméleti megfontolások. A megfigyelések azt mutatták, hogy a legtöbb spirálgalaxis távolodotttávolodik a Földtől<!--Milyen megfigyelések mutatták ezt Hubble előtt?-->, de a megfigyelők nem voltak tudatában a kozmológiai következményeknek, sem annak, hogy a „[[mélyégobjektum|ködök]]” a [[Tejútrendszer]]en kívül találhatóak.<ref>V. Slipher, által az [[American Astronomical Society]] számára benyújtott dolgozat, (1915).</ref>

[[1929]]-ben [[Edwin Hubble]] kísérleti bizonyítékot talált Lemaître elméletének igazolására. A [[vöröseltolódás]] mérésével megállapította, hogy a távoli galaxisok a Földhöz képest nagyjából a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak. Ezt ma [[Hubble-törvény]]nek nevezzük.<ref>E. Christianson ''Edwin Hubble: Mariner of the Nebulae.''</ref> Ezt a [[kozmológiai elvvelelv]]vel összevetve – mely szerint a világegyetemben, azt nagy távolságskálán vizsgálva nincsenek kitüntetett irányok és helyek – úgy tűnt, hogy a világegyetem tágul, ellentétben az Einstein által eredetileg elgondolt végtelen korú és változatlan [[statikus univerzum]] forgatókönyvvel. Einstein eredetileg ugyanis a világegyetemben lévő csillagok saját gravitációjuk okozta egymásba zuhanását megakadályozandó egy ún. kozmológiai állandóval egészítette ki az eredeti egyenleteket, melyet Hubble felfedezése után élete legnagyobb tévedésének nevezett és kidobott az elméletből.

Óriási előrehaladás történt az ősrobbanás-kozmológiában aaz 90[[1990-es évek]] végén, és a [[21. század]] elején a [[távcső|távcsövek]] technológiájának nagy fokú fejlődésével, és az olyan [[műhold]]ak nagy mennyiségű adatával, mint a [[COBE]], a [[Hubble űrtávcső]] vagy a [[WMAP]]. Ezek az adatok lehetővé tették a csillagászok számára, hogy az ősrobbanás paramétereit nagy pontossággal határozzák meg, és egy új, váratlan felfedezést tettek, mely szerint a világegyetem gyorsulva tágul (lásd [[sötét energia]]).