„Hervay Gizella” változatai közötti eltérés

Szülei: Hervay Tamás (1900–1973) és Sipos Lily Julianna (1914-1914–?) voltak.<ref>[http://www.macse.org/gudenus/mcsat/fam.aspx?id=37365 Magyar Családtörténeti Egyesület]</ref> Sokgyermekes szegény családból származott, a tanulás lehetőségéért keményen meg kellett dolgoznia. A középiskolát [[Zilah]]on végezte (1952), főiskolai tanulmányait a [[Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem|Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán]] kezdte (1952–1953), majd a [[Bolyai Tudományegyetem]]en magyar nyelv és irodalom szakos diákként államvizsgázott (1956). Akkoriban ismerte meg a szintén költői pályája elején álló, ugyancsak bölcsész Szilágyi Domokost, s ez egész életére, költészetére döntő hatással volt. 1956–1957 között1956–57-ben a ''[[Napsugár (folyóirat)|Napsugár]],'' 1957–1959 között az ''[[Ifjúmunkás]]'' szerkesztője, 1959–1961 között a bukaresti[[bukarest]]i magyar líceum tanára. 1964–1966 között a ''[[Művelődés (folyóirat)|Művelődés]]'' belső munkatársa, egy ideig az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztőségében talál munkát. Életük bukaresti éveinek nehéz anyagi körülményein 1968–1971 között ismét az Ifjúmunkás szerkesztőségében kapott állás enyhített. [[Székely János (költő)|Székely János]] és Hervay Gizella felfedezettje volt [[Simonfi József]] költő, kinekakinek első versei az [[Igaz Szó]]ban, majd az Ifjúmunkásban szerepeltek.<ref>{{RMIL|5}}</ref>

[[Fájl:Szilagyi Domokos sirja.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és Szilágyi Attila sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.]]

A [[Forrás-nemzedék|Forrás]] első nemzedékével lépett színre. ''Virág a végtelenben'' című verseskötete (1963) költői érzékenységgel fordul a nők sorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülő világot akarja megragadni. Ekkor még egyformán foglalkoztatja a szocialista építés, a munkatelepek, a falu, a város, az új lakótelepek világa és saját érzelmi teljesedése, a boldog, erőt adó szerelem. Költővé azonban a ''Reggeltől halálig'' (1966), majd a ''Tőmondatok'' (1968) verseiben érik. ''Kispolgár-album'' című korai versciklusában még csak a „korszerűtlen alázat” ellen lázad, a nagyanyák sorsát utasítja el magától, a ''Tőmondatok''ban már magára az emberi létre kérdez rá, ennek távlatában gondolja újra a költő a költészet feladatát, a költői beszédet tőmondatokra bontva le, mert azt vallja: „az irodalom nem irodalom”. Az élet védelmét várja a lírától, vagyis önmagától is („Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!”). A [[József Attila]]-i élményt nem költői hatásként, hanem saját élete véres valóságaként éli át. Ha a ''Virág a végtelenben'' a bizonyosság könyve volt, a rákövetkezők a felébredt és részben megválaszolt kételyt kiáltották világgá. A külső díszítőelemek verseiben most már fölöslegessé válnak, valóban a tőmondatok puritánságával, keménységével szól, a képalkotástól a gondolatépítés felé halad. Nyilvánvaló hatással van rá [[Szilágyi Domokos]] költészete is. Így 1973-as kötetének címadó verse, az ''Űrlap'' például rokonságot őriz olyan Szilágyi-ars poeticákkal, mint a ''Számvetés'' és a ''Hétmérföldes csizma,'' ugyanakkor válasznak tekinthető. Formailag azonosul és el is különül Szilágyi Domokos költői beszédétől, épp a tőmondatok jegyében. A külső világ megértésének további akarásával, ám mégis a belső űr növekedésével jut el olyan lírai csúcsokra, ahonnan ijesztő mélységek nyílnak. „Kitaszítva önmagunkból” lehet csak odáig jutni, ahol a ''Zuhanások'' című oratórium (1977) születik. Tulajdonképpen ez az érzelmi regényként olvasható vers is válasz Szilágyi Domokosnak; ''A láz enciklopédiája'' alapmotívuma ismerhető fel benne („még egy emelet magány”), de önálló nagy lírai mű, sok száz jajkiáltás és gondolati felismerés szabálytalan foglalata; „a szerelem szakadékaiban” reménytelenül vergődő nő keresi benne kétségbeesetten az utat a Társ felé, miközben tudja a végső ítéletet: „Rács kettőnk között.” S a rászakadó kettős halál azt bizonyítja, hogy ez a kétségbeesés tovább fokozható, a kiszolgáltatottságsorsnak avaló sorsnakkiszolgáltatottság nem ismer határt. Volt férje, költőtársa és a fiában folytatódó élet megszakadása a legsötétebb tónusú lírához vezeti el, olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Vajda János (költő)|Vajda]], [[Ady Endre|Ady]], [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] rokonává teszik. Az egyéni fájdalom a ''Száműzött szivárvány'' (1980) verseiben s a későbbiekben közösségi méreteket ölt, sőt kozmikussá válik.

Életművének lényeges részét alkotja a ''Kobak könyve.'' Nem egyszerű meséskönyv ez, hanem egyidejűleg irodalmi-pszichológiai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél bennük, a szerző csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja az elmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondolkodás- és beszédmódot követi, a felnőtteket megdöbbentő kérdéseket tesz fel. Kobak jellegzetesen mai gyermek, aki régi típusú meséi mellett (amelyek a tárgyak megszemélyesítésében, a társra vágyásban fejeződnek ki), a gyermeki jóság, tisztaság-naivság történetei mellett rákérdez a technikai világra (autó, traktor, robotgép), de ennél is jellemzőbbek lelki megnyilvánulásai, a felnőttek [[pszichózis]]át tükröző magatartásjelek. Az 1966-ban megjelent kötetet 1968-ban követte ''Kobak második könyve,'' 1973-ban pedig a Kobak könyve címmel s a gyimesközéploki[[gyimesközéplok]]i általános iskola tanulóinak gyermekrajzaival készült gyűjteményes kiadás.

* [[Ana Blandiana]]: Homokóra (versek) Bukarest, 1971.

== Jegyzetek ==