„Albert Camus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
12. sor:
| születési dátum = [[1913]]. [[november 7.]]
| születési hely = [[Drean|Mondovi]], [[Algéria]]
| halál dátuma = [[1960]]. [[január 4.]],
| halál helye = [[Villeblevin]], [[Franciaország]]
| iskola_irányzat = [[Egzisztencializmus]]|
befolyásolták = [[Søren Kierkegaard]], [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]], [[Friedrich Nietzsche]], [[Herman Melville]], [[Franz Kafka]], [[Jean-Paul Sartre]]|
}}
'''Albert Camus''' (kiejtve Kam-ü, [[IPA]]: ka.mʉ̟ː) ([[Drean|Mondovi]], [[Algéria]], [[1913]]. [[november 7.]] – [[Villeblevin]], [[Franciaország]], [[1960]]. [[január 4.]]) [[Nobel-díj]]as francia író és filozófus, az [[egzisztencializmus]] egyik meghatározó alakja. <!--and one of the principal luminaries (with [[Jean-Paul Sartre]]) of [[absurdism]].-->
45. sor:
Első könyve, a ''L’Envers et l’endroit'' című esszégyűjtemény (1937), majd az [[1939]]-ben megjelent ''Noces'' (Nász) című esszékötet Franciaországban gyakorlatilag ismeretlenek maradtak, noha [[André Gide|Gide]] és [[Henry de Montherlant|Montherlant]] is felfigyeltek a szerzőre.
Csalódottságában regényt kezdett írni ''(La mort heureuse)'' egy tüdőbajos emberről, aki megöl és meglop egy gazdag, nyomorék embert, hogy aztán ő maga is meghaljon. A regényt soha nem fejezte be, de [[1938]]-ban alapkőnek használta a ''L’Étranger''-hez, egy politikai indíttatású regényhez, amelyben egy fiatal algériai francia
Az év szeptemberében talált rá arra a tevékenységi formára, amely hosszú időre munkásságának legfontosabb terepe lett: az újságírásra és szerkesztésre. Ekkor ismerkedett meg [[Pascal Pia|Pascal Piával]], élete egyik legfontosabb barátjával, akit az [[abszurd irodalom]] ember megtestesülésének tekintett. Pia nemrég érkezett Algírba, ahol alapítója és főszerkesztője lett a baloldali ''Alger Républicain'' című lapnak. Camus ebben az újságban dolgozott 1938 szeptemberétől. Egyik specialitása az [[arabok]] és [[berberek]] elleni perekről szóló birósági riportok készítése volt.
Ebben az időben kezdett hozzá a ''Le Mythe de Sisyphe'' című filozófiai esszéhez.
73. sor:
1947-ben írói sikere csúcspontjára ért. Az [[Az abszurd|„abszurd”]] divatszóvá vált. Június 10-én megjelent ''La Peste'' ''(A pestis)'' című regénye, melyért megkapta a kritikusok díját. [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] a [[Harvard Egyetem]]en tartott róla előadást.
A következő évek kiújuló betegsége és a ''L'Homme révolté'' ''(A lázadó ember)'' jegyében teltek. Második nagy könyvesszéje, amelynek végleges változata [[1951]]-ben készült el, a ''Sziszüphosz mítoszában'' megkezdett gondolkodási folyamat folytatásaként értékelhető. Az [[abszurd dráma|abszurd hőst]] önmagában középpontba állító korábbi művel ellentétben ''A lázadó ember'' kiinduló kérdése nem az öngyilkosság, hanem a gyilkosság. A lázadó ember társadalomban él, és a vele és embertársaival szembeni elfogadhatatlan méltánytalanságra kell választ találnia. A második könyvesszé az ideologikusan igazolt bűn és az elnyomó rendszerek elfogadása ellen szólal fel rendkívül határozottan.
A tisztán látó, s a jövő veszélyeit érzékenyen kitapintó könyv azonban egyúttal igen polemikus, sok kortárs értelmiségi találva, vagy sértve érezte magát, s hamarosan ellentámadásba lendültek. Camus számára a legfájóbb [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] és a ''Temps modernes'' körének reakciója volt. ''Sartre'', el akarván kerülni a nyílt vitát, egyik munkatársát, [[Francis Jeanson]]t kérte fel recenzió írására. Utóbbi rendkívül kemény szövegét Camus a szívére vette és nyílt levelet intézett Sartre-hoz, a barátjához, Főszerkesztő úrnak szólítva őt. Ezzel a két író között véglegesen megszakadt a kapcsolat. A vita, Sartre szerint, a [[Szovjetunió]] megítélése miatt mérgesedett el.
109. sor:
Filozófiáját – de általában minden művére is elmondható – „képekben gondolkodás” jellemzi. Nem ír rendszeres filozófiai értekezéseket: esszékben, elbeszélésekben és drámákban fejti ki mondanivalóját. Filozófiájának központi problémája: az emberi létezés értelme.
Camus filozófiájában két embertípust különböztet meg
A ''Sziszüphosz mítosza'' (1942) című írásában azt vizsgálja, hogy megéri-e az embernek, hogy egyáltalán éljen. Sziszüphosz alakját a görög mitológiából ismerhetjük: mivel [[Sziszüphosz]] szembeszegült az istenekkel, ezért azok büntetésből soha véget nem érő értelmetlen munkára ítélték. Camus azonban azt mondja, hogy Sziszüphosz éppen azáltal, hogy mindennap véghezviszi munkáját és nem szegül ellen az istenek akaratának, felette áll a sorsának: sziklája az övé, ebben van minden boldogsága. Sziszüphoszt boldognak kell elképzelni, fölötte áll sorsának, mert tagadja az isteneket és felemeli a kősziklákat.
156. sor:
== Magyarul megjelent művei ==
* [[Közöny]]. Bp.: Révai, 1948
* [[A pestis]]. A bukás. Bp.: Magvető, 1962
* A száműzetés és az ország. Bp.: Európa, 1969
* Regényei. (Közöny. A pestis. A bukás.) Bp.: Európa, 1970
* Regények és elbeszélések. Bp.: Európa, 1979
* [[Sziszüphosz mítosza]]. Bp.: Magvető, 1990
* Noteszlapok I. Bp.: Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1993
* Az első ember. Bp.: Európa, 1995
* Boldog halál. Bp.: Fiksz Könyvkiadó, 1996
* Caligula. Félreértés. (Két színmű) Bp.: Fiksz Könyvkiadó, 1997
* Ostromállapot. Az igazak. (Két színmű) Bp.: Fiksz Könyvkiadó, 1998
* A lázadó ember. Bp.: Nagyvilág Kiadó, 1999
* Amerikai útinapló (részletek). Bp. Nagyvilág, 2014/8.
* Az idegen. Bp.: Európa, 2016
== Szakirodalom ==
* Mészáros Vilma: ''Camus''. Bp.: Gondolat, 1973
* Roger Grenier: ''Albert Camus - tűző nap és árnyék (intellektuális életrajz)''. Bp.: Bethlen Gábor Könyvkiadó, 1994
* Olivier Todd: ''Albert Camus élete''. Bp.: Európa, 2003
* Tverdota György: ''Albert Camus: Közöny''. Talentum műelemzések, Akkord Kiadó, 2003
==
{{Wikidézet|Albert Camus}}
* [[Szociológia]]
193. sor:
* [http://www.etudes-camusiennes.fr/wordpress/ Société des Études Camusiennes]
* [http://camus-society.com/ The Albert Camus Society]
== Külső hivatkozások ==
* [http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-12-osztaly/camus-sziszuphosz-mitosza/albert-camus-sziszuphosz-mitosza Sziszüphosz mítosza]
{{filozófia}}
| |||