„Kallixtusz-kódex” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Középkori zene kategória |
a →Bevezető, →Leírása bővítése, →Zenei anyag új szakasz, közékorportál, zeneportál |
||
1. sor:
[[
A '''''Kallixtusz-kódex''''' (latin nevén ''Codex Calixtinus'', ''Compostellus'', vagy ''Codex Calixtus'', köznapi nevén ''Camino kódex'') a 12. században keletkezett pszeudoepigráf könyv. A [[pergamen]] [[kódex]] keletkezését tévesen [[II. Kallixtusz pápa| II. Kallixtusz pápának]] tulajdonítják, viszont jelenlegi ismeretek szerint sokkal valószínűbb, hogy írója a zarándok Aymeric Picaud francia tudós-szerzetes volt. A mű lejegyzésének dátuma 1138–1145 lehet.<ref name=Purkis140>William J. Purkis
, ''Crusading Spirituality in the Holy Land and Iberia, c.1095-c.1187'' (2014), [https://books.google.ch/books?id=SRAABQAAQBAJ&pg=PA140&lpg=PA140 p. 140].</ref>
A [[Szent Jakab-út]] zarándokai számára írt kódex az egyetlen forrása a Szent Jakab spanyolországi liturgiának, a kódexet a spanyolországi város, [[Santiago de Compostela]] [[Szent Jakab-katedrális (Santiago de Compostela)|Szent Jakab-katedrálisában]] őrzik. Az írat útmutatót ad a zarándokoknak, a [[Szent Jakab-út]] leírása, valamint próféciákat és [[Idősebb Jakab apostol|Szent Jakab]] csodáinak leírását tartalmazza. A történelmi leírást is magába foglaló, öt könyvből álló monumentális kézirathoz később hozzácsatoltak függeléket is, így az összesen 225 – mindkét oldalán megírt – pergamen [[fólió]]t tartalmaz.
Jelentősége nemcsak annak tudható, hogy a világ első útikönyve, és bepillantást nyújt a 12. századi zarándokélet mindennapjaiba, de ez a kódex a legkorábbi baszk nyelvemlék. Zenei anyagának zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak, valamint a legkorábbi háromszólamban lejegyzett művet tartalmazza.<ref name=Fodor>{{cite web|url=http://docs.lfze.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/fodor_gabriella/disszertacio.pdf|author=Fodor Gabriella|title=A Codex Callixtinus|publisher=Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|page=21|accessdate=2018-04-02}} 21. old.</ref><ref>
{{Cite web|last=The Library of the Medieval Institute|title=Codex Calixtinus|publisher= University of Notre Dame|url=http://www.nd.edu/~medvllib/musnot/calix.html|accessdate=2008-02-16|postscript =<!--None-->|deadurl=yes|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080127190315/http://www.nd.edu/~medvllib/musnot/calix.htm|archivedate=2008-01-27}}</ref>
== A könyv leírása ==
[[File: Codex Calixtinus. Inicio del prólogo.jpg|bélyegkép|jobbra|A kezdő levél, melyet [[II. Kallixtusz pápa|II. Kallixtusz pápának]] tulajdonítanak]]
A Kallixtusz-kódex öt könyvet és két függeléket tartalmaz, az öt könyv nagyon eltérő terjedelmű. A kódex 225 [[pergamen]] [[fólió]]ja lapmérete 295 x 214 milliméter, a [[pergamen]] [[kódex]] szövegét a [[fólió]]k mindkét oldalára 34 sorban írták oldalanként.
* I.
* II.
* III. könyv: historikus, leírja annak történetét, hogyan kerültek át Szt. Jakab maradványai [[Jaffa|Jaffá]]ból [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelába]].
* IV.
Zenei lejegyzés a kódex első könyvében, valamint a függelékben található. Ez utóbbi, összesen csak hat fólió terjedelmű anyag, viszont zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak.<ref>Fodor G., 21. old.</ref>
<gallery mode="packed" heights=180>
Codex Calixtinus (Liber Sancti Jacobi) F90 MS2631 Salamanca siglo XIV.jpg| </gallery>
== Története ==▼
1120-ban érseki rangra emelte [[II. Kallixtusz pápa]] [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelát]], és metropolita címet adományozta Diego Delmirez püspöknek. 1150-ben dátumozták a kódexet, bár nem tudni ki írta, de a kutatók inkább úgy ítélik, hogy a püspök pápa iránti hálájából született a kódex és ezért nevezik Kallixtusz-kódexnek.<ref>http://www.magyarkurir.hu/hirek/utmutato-szent-jakab-uthoz-kallixtusz-kodex</ref> Csak 1886-ban fedezte fel Fidel Fita jezsuita atya. 1609-ben kitéptek egy lapot belőle, melyet visszaillesztették amikor restaurálásra került. A könyv számos tűzvészt, áradást túlvészelt. Sokszor lemásolták, de csak 1944-ben jelent meg nyomtatott formában a teljes szöveg.
==Zenei anyag==
A Kallixtusz-kódex lekottázott zenei anyaga [[conductus]]okat, responzoriumokat, misetételeket és benedicamusokat tartalmaz. Stílusát tekintve elég gazdag, egyfelől a számos conductus zenei anyaga népi táncdallamokból kölcsönzött, ennek oka lehet, hogy a kódex szerzői a zarándoktömegek megnyeréséhez azok zenei nyelvét használták fel.<ref>Fodor G., 45. old.</ref> Másrészt a zsolozsmák és a misék anyaga a gregorián énekekre épül. A harmadik stílusjegyet a többszólamú darabok képviselik a kódexben, itt a „cantus” szólama fölött eredetileg improvizált, majd rögzített további szólam jelenik meg.<ref>Fodor G., 46. old.</ref>
A kódex három része tartalmaz zenei anyagot, az I. könyv, valamint az I. és a II. függelék. Az egyszólamú darabok az első könyvben jelennek meg – ezek [[gregorián ének]]ek, latin strófás énekek, [[conductus]]ok -, a [[polifónia|polifon]] zenei anyagok pedig a később hozzákapcsolt függelékekben találhatók.<ref>Fodor G., 23. old.</ref> Egyes kutatók szerint a kódexben rögzített polifon zene komponálása lényegesen később történt, mint ahogy a kódex [[liturgikus könyvek|liturgikus]] része keletkezett. A függelékben megjelenő tropusok, [[organum]]ok a liturgikától független, önálló darabok.<ref>Fodor G., 26. old.</ref>
A kódex tartalmazza az első ismert háromszólamú [[polifónia|polifon]] darabot, mely a kódex legismertebb zenei anyaga, azaz az első függelékben lejegyzett ''Congaudeant catholici'' [[conductus]]. Viszont az erős disszonancia – egyes részeknél szekund súrlódások – miatt számos kutató feltételezése szerint eredetileg nem háromszólamúnak íródott,<ref>Richard Taruskin, ''The Oxford History of Western Music'', vol. 1, Oxford University Press: 2005, p. 165.</ref> egy lehetséges elgondolás szerint a két felső szólam egymás alternatívájaként került lejegyzésre.
▲* I. rész: liturgikus, a ködex felét teszi ki. A szent nevéhez kapcsolódó szent beszédek, illetve mártírhalálának történetét és tiszteletére alkotott liturgiát illetve biblia magyarázatokat tartalmaz.
▲* II. rész: Szent Jakab csodái kisebb részben az ő életében történt csodákat, nagyobbrészt a zarándokok által történt összeségében 22 csodát ír le.
▲* IV. rész: historikus, Nagy Károly álmában meglátja szent Jakabot, aki megkéri szabadítsa meg a zarándokutat a móroktól.
▲* V. rész: zarándokok útmutatója
A zenetörténetben ez az első ismert gyűjtemény, amely szerzőnevekkel ellátott darabokat tartalmaz. A feltüntetett szerzők között ismert egyházi személyek vannak, francia érsekek, püspökök, de [[Albertus Parisiensis]], a párizsi [[Notre-Dame-székesegyház (Párizs)|Notre-Dame]] kántora is. Ugyanakkor egyes zenetörténészek a szerzőséget nem minden esetben fogadják el, lehetségesnek tartják, hogy a jelentős egyházi személyek neveivel a kódex elismertségét akarták növelni.<ref>Fodor G., 38. old.</ref>
▲== Története ==
A kódex zenei anyagát egységesen a közép-francia [[neuma|neumaírás]]sal jegyezték le, csak egyetlen darabot írtak ettől eltérően, a szövegsorok közötti üres térben az [[neuma#aquitán_neumák|aquitán pont-notáció]]val.<ref>Fodor G., 34. old.</ref> A dallamokat tollal piros tintával húzott négyvonalas rendszerben kottázták le, a lejegyzés során alkalmazott [[neuma|neumaformákat]] a [[lotaringia]]i és [[Neuma#Metzi_neumák|metzi notációs régió]]ban használták, de leginkább a közép-franciaországi, [[burgundia]]i [[Vézelay]] és [[Nevers]] városaiban használt rendszerhez áll közel.<ref>Fodor G., 33. old.</ref>
▲1120-ban érseki rangra emelte [[II. Kallixtusz pápa]] [[Santiago de Compostela|Santiago de Compostelát]], és metropolita címet adományozta Diego Delmirez püspöknek. 1150-ben dátumozták a kódexet, bár nem tudni ki írta, de a kutatók inkább úgy ítélik, hogy a püspök pápa iránti hálájából született a kódex és ezért nevezik Kallixtusz-kódexnek.<ref>http://www.magyarkurir.hu/hirek/utmutato-szent-jakab-uthoz-kallixtusz-kodex</ref> Csak 1886-ban fedezte fel Fidel Fita jezsuita atya. 1609-ben kitéptek egy lapot belőle, melyet visszaillesztették amikor restaurálásra került. A könyv számos tűzvészt, áradást túlvészelt. Sokszor lemásolták, de csak 1944-ben jelent meg nyomtatott formában a teljes szöveg. Legutóbb 2011 júliusában lopta el a spanyol székesegyházból egy egyházi alkalmazásban álló villanyszerelő, de egy év múlva 2012 júliusában megtalálták a főgyanúsított garázsában egy szemétládában.
A függelékek polifon műveket tartalmazó részében a darabokat viszont partitúraszerűen kottázták, ahol a tizenkét kottasort oldalanként hat szisztémára osztották, és az olvashatóságot megsegítő függőleges sorokkal tagolták.<ref>Fodor G., 34. old.</ref>
==Magyar nyelvű fordítása==
35 ⟶ 46 sor:
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||zene}}
[[Kategória:Vallási iratok]]
| |||