„Voltaire” változatai közötti eltérés

|képaláírás= VoltaireFrançois-Marie 1725Arouet körül, [[Nicolas de Largillière]] festménye(Voltaire)

'''Voltaire''' {{IPA|[vɔlˈtɛːʀ]}}, eredeti nevén '''François-Marie Arouet''' {{IPA|[fʀɑ̃ˈswa maˈʀi aˈʀwɛ]}} ([[Párizs]], [[1694]]. [[november 21.]] – [[Párizs]], [[1778]]. [[május 30.]]) egy [[Franciaország|francia]] [[felvilágosodás]] kori [[író]], [[költő]] és [[filozófusok listája|filozófus]].

Voltaire élesÉles eszéről, [[filozófia]]i témájú írásairól és a [[szabadság#polgári szabadságjogok|polgári szabadságjogok]] védelméről vált világszerte ismertté. A [[cenzúra]] megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt [[Franciaország]]ban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus katolikus egyházát és más intézményeit, ezért többször meg is büntették.

Voltaire [[Párizs]]ban született François-Marie Arouet néven. Apja [[közjegyző]] volt, középosztálybeli családból származott, Voltaire ennek ellenére később néha [[nemesi rend|nemesi]] származásúnak írta le magát. Hétéves volt, amikor anyja meghalt. Tízévesen a [[Jézus Társasága|jezsuiták]] párizsi kollégiumába került, és ott tanult egészen [[1711]]-ig. Noha gúnyolta az ott kapott [[oktatás]]t, tekintélyes [[tudás]]át ez alapozta meg, és olthatatlan rajongása a [[Színház (intézmény)|színházszínházművészet]] iránt is valószínűleg ekkor gyúlt lángra.

Voltaire folytatta a színdarabok írását, [[1720]] februárjában befejezte az ''Artemire''-t. Ez egycímű félresikerült színdarab voltszíndarabot, és Voltaire soha nem is jelentette meg egészben, noha később elővette, és néhány elemét némi sikerrel más munkájában is felhasználta. Szintén ebben az időszakban jelent meg a ''Marianne'' című tragédiája, és egy vígjátéka ''L'Indiscret'' címmel.

[[FileFájl:Voltaire - Elémens de la philosophie de Neuton, 1738 - 4270772.tif|thumbbélyeg|''Elémens de la philosophie de Neuton'', 1738]]

[[1725]] végén Voltaire-t megsértette egy Chevalier de Rohan nevű fiatal nemes, akinek ő jól ismert éles nyelvével válaszolt. Válaszul Rohan néhány emberével megbotoztatta. Voltaire párbajra akarta hívni a fiatal nemesthívta, de Rohan családjának módjában állt máshogy megoldani a problémát: a párbaj reggelén Voltaire-t letartóztatták, és újra a Bastille-ba került. A bebörtönzés helyett azonban ezúttal a száműzetést választotta, így [[Egyesült Királyság|Angliába]] kerültment. Az összetűzés kitörölhetetlen nyomokat hagyott Voltaire-benbenne, és attól a naptól kezdve a bírósági reform hű elkötelezettjévé vált.

Angliában találkozott kortársaival: [[Jonathan Swift]]tel és [[Alexander Pope]]-pal. Lenyűgözte [[John Locke]] filozófiája és [[Isaac Newton|Sir Isaac Newton]] fizikája. Tanulmányozta az angol [[alkotmányos monarchia|alkotmányos monarchiát]], a [[vallási türelem|vallási türelmet]] és a [[szólásszabadság]]ot, amely vívmányokat a társadalmi és politikai változások szükséges előfeltételének tartott. Angliát a fejletlen Franciaország számára hasznos modellként ismerte meg.

=== VisszatérésVisszatérése Párizsba ===

Voltaire három év száműzetés után, [[1729]]-ben visszatért Franciaországba, és folytatta irodalmi pályafutását. Ekkor jelentette meg a francia hőseposzt, a vallásháborúknak véget vető [[IV. Henrik francia király|IV. Henrik]] cselekedeteit megéneklő ''Henriász''-t, a ''Brutus'' című színdarabot és két tragédiát ''Zaire'' és ''Eriphile'' címmel. [[1731]]-ben készült történelmi munkája, a ''XII. Károly története'', melyben elítéli a háborút.

[[1733]]-ban jelenteti meg [[Filozófiai levelek]] című művét, amelyben vallási és politikai szabadságért kiált. Ezt hazájában úgy értelmezték, mint a francia [[politikai rendszer]] kritikáját, és támadást az [[egyház]] ellen. A könyvet elítélték, példányait lefoglalták és [[könyvégetés|elégették]], a szerző ellen pedig végzést hoztak, és nyomozni kezdtek utána. Voltaire azonban ekkor már biztonságban volt, a független Lotaringia hercegségben tartózkodott, Émilie du Châtelet márkiné társaságában. Intim viszony formálódott közöttük, és Voltaire a Franciaország és Lotaringia határán fekvő Cirey várába költözött.

Cirey biztonságos és kényelmes menedéket nyújtott Voltaire számára az irodalmi foglalatosság összes lehetőségével. Első irodalmi munkái, amelyek itt születtek, a ''Discours en vers sur l'Homme'', Aizire színjátéka és a ''L'Enfant prodigue'' volt ([[1736]]).

Noha nem volt rá engedélye, hogy visszatérjen [[Párizs]]baPárizsba, ez [[1735]] márciusától többször is megtörtént. [[1736]]-tól levelezésbe fogott a porosz trónörökössel, a majdani [[II. Frigyes porosz király|II. Frigyessel]], akinek megbízásából később [[Berlin]]be is ellátogatott. ''Le Mondain'' című verse miatt azonban ekkor ismét bajba került, és egy rövid időre [[Brüsszel]]be utazott. Három hónapot töltött az országban, majd [[1737]] márciusában visszatért Cirey-be, és [[fizika]]i kísérletekkel, valamint a környék fő iparának számító [[vas]]érckutatással elfoglalva magát, folytatta az írást. Ekkor készült a ''Newton filozófiájának alapelemei'', amit Madame du Châtelet-vel közösen írt ([[1738]]).

[[1739]]-től éveken át Cirey, Párizs és Brüsszel között ingázott, ahol duDu Châtelet számára jogi ügyeket intézett. [[1740]] szeptemberében személyesen is találkozott az akkor már porosz király Nagy Frigyessel, három hónappal később hosszabb látogatást is tett nála. [[1741]]-ben készült el két színdarabja, a ''Mérope'' és a ''Mahomet'', amiketamelyeket Párizsban több hónapos késéssel, [[1742]] augusztusában és [[1743]]-ban mutattak be, utóbbit sikere ellenére később be is tiltották.

Ez alatt az idő alatt készült az ''Tanulmány az erkölcsökről'' és a ''XIV. Lajos százada'' című történelmi munkái nagy része. Egykori iskolatársának, d’ArgensonD’Argenson grófnak is köszönhetően ekkor ismét rengeteg munkája akadt a királyi udvar számára. [[Richelieu bíboros]] és [[Madame de Pompadour]] is kegyeibe fogadta, aminek eredményeképpen udvari történésszé és kamarássá nevezték ki, ezáltal bizalmas társadalmi és gazdasági feladatokat látott el ([[1745]]). Ugyanebben az évben elkészült a Fontenoy csatát dicsőítő éneke, kitüntetést kapott [[XIV. Benedek pápa|XIV. Benedek]] pápától. Sikerei odáig vezettek, hogy [[1746]] tavaszán ő lett az első író Franciaországban, akit a [[Francia Akadémia]] tagjává választottak.

Udvari sikereinek láttán ellenfelei értelemszerűen haragra gerjedtek, valódi barátai nem lettek, és a kamarai tagság sem nyújtott kézzelfogható előnyöket. A tagság nemNem is tartott sokáig, főleg, mert a rang és a kiváltságok megtartása mellett egy komoly összegért el lehetett adni. [[1747]]-ben és [[1748]]-ban még a király közelében tartózkodott, és megírta a ''La Prude'' című vígjátékot, valamint a ''Tragedie de Rome sauvée'' című tragédiát. [[1749]]-ben váratlanul, szülés közben meghalt szerelme, Emilie du Châtelet.

Voltaire [[1751]]-ben elfogadta [[II. Frigyes porosz király]] meghívását, és Berlinbe költözött. A király eleinte úgy viselkedett vele, mint egy vendéggel. Marasztalta, húszezer frankot adott neki egy évre, valamint további négyezret az unokahúgának, Madame Jenisnek, amennyiben odaköltözik és vezeti a háztartást a nagybátyjának. Voltaire ragaszkodott saját királya beleegyezéséhez, amit késedelem nélkül megkapott, de a franciák hazaárulóként tekintettek rá, és nem tartott sokáig, hogy keserűen megbánja hűtlenségét, noha [[Porosz Királyság|poroszországi]] tartózkodása majdnem három évig tartott. Elképzelhetetlen volt, hogy Voltaire és Frigyes sokáig együtt maradjon. Voltaire nem volt elég szerény és alázatos, mint Frigyes többi kiemelkedő költője, nem volt elég modorosilledelmes úriember ahhoz, hogy méltósággal és megfontoltan üljön a helyén, ellenben folyamatosan féltékeny volt nevesolyanmneves kortársaira, mint Pierre Louis Moreau de Maupertuis, valamint a fiatalabbakra és tapasztalatlanabbakra is, mint Baculard D'Arnaud. Nyugtalan volt és bohém, de ezalatt sikerült befejeznie a ''XIV. Lajos századá''t, és kidolgoztakidolgoznia a ''Filozófiai ábécé'' alapjait.

A Maupertuis ellen készült, az ''Histoire du docteur Akakia et du natif de Saint-Malo'' című gúnyirat megjelenése ([[1752]]) körül támadt botrány miatt Voltaire-t előbb Frankfurtban erőszakkal[[Frankfurt]]ban őrizetbe vették, ahonnan [[1753]] márciusában Potsdamba[[Potsdam]]ba menekült, majd Lipcsében tartózkodott egy ideig. Innen egy hónap múlva [[Gotha]] városába utazott, és május végén egy rövid időre visszatért Frankfurtba. Mivel porosz területen nem maradhatott, Franciaországba pedig nem térhetett vissza, továbbra iskellett menekülnie kellett, és életének újabb szakasza kezdődött.

[[Fájl:Voltaire by Jean-Antoine Houdon (1778).jpg|thumb|rightbélyeg|180px|[[Jean-Antoine Houdon]] portréja Voltaire-ről (1778) a [[National Gallery of Art]] gyűjteményében]]

Frankfurtból előbb Mainzba[[Mainz]]ba, Mannheimbe[[Mannheim]]be, Strasbourgba[[Strasbourg]]ba, majd Colmarba[[Colmar]]ba vitte útja. ColmarbanOtt azonban nem volt biztonságban, különösen miután [[1754]] januárjában egy korábban írt műve, a ''Tanulmány az erkölcsökről'' kalózkiadása megjelent. Annak reménye pedig, hogy Franciaországban letelepedésre kapjon engedélyt, végképp szertefoszlott. FranciaországbólSzülőhazájából való kirekesztése ugyanakkor főként metaforikus volt, mivel ez valójában csak Párizsból és környékéről való kizárását jelentette. A nyáron [[Plombières]]-be utazott, majd a tél kezdetén Lyonba[[Lyon]]ba tett látogatást, végül december közepén [[Genf]]be érkezett.

Voltaire nemNem tervezte, hogy a városban marad, de vásárolt egy házat a kapukon kívül. A, házamely pont négy közigazgatási terület határán volt: Genf, [[Vaud kanton]], [[Szardínia kanton]] és Franciaország, míg más kantonok is viszonylag közel voltak. Házakat vásárolt ezeken a területeken is, hogy mindig legyen hova menekülnie a hirtelen viharok elől. Genfi házát a látogatók számára mindig nyitva tartotta, a közelben [[könyvnyomtatás|nyomdák]] is voltak, ezenkívül létrehozott egy magán[[Színház (intézmény)|színházat]]magánszínházat, ahol mindig hódolhatott legnagyobb szenvedélyének: saját maga rendezhetett és játszhatott. Genfi tartózkodásával visszatért a levelezéshez (eleinte igen barátságos modorban) többek között [[Jean-Jacques Rousseau]]-val. [[1755]]-ben Párizsban sikerrel mutatták be ''A kínai árva'' című darabját, a közismert ''La Pucelle'' szintén ebben az évben jelent meg. A mindenkit megdöbbentő [[lisszaboni földrengés]] okán elérkezettnek látta az időt a gondviselésben való hit kigúnyolására, ami előbb egy költeményben ([[1756]]), majd később fő művében, a [[Candide]]-ban is megjelent ([[1759]]).

Munkája vegyes fogadtatásra talált. Genfben törvény volt érvényben, amely alapján mindenféle színházi tevékenységet betiltottak. Már amikor magánelőadásokat tartott, Voltaire megszegte ezt a törvényt, de ezen túlmenően rendes színházat is szeretett volna építeni, ha Genfben nem is Genfben, de legalább Lausanne-ban. [[1755]] júliusában végül egy udvarias határozat született, amelyben felhívták figyelmét, hogy tartózkodjon darabjainak házi előadásától. Voltaire csalódott volt, de sosem volt az az ember, aki kudarcait csendben, válasz nélkül eltűrte volna. Megtorlásul felbujtotta [[Jean le Rond d’Alembert]]-t, hogy a készülő [[Encyclopédie]]-ban a „Genf” szócikk többek között a tilalomra való utalást is tartalmazza. Ennek nyomán született ''Lettre à D'Alembert sur les spectacles'' című ismert írása. Voltaire olyan helyet keresett, ahol vegyíthette Franciaország társadalmi szabadságát Genf politikai szabadságával, és végül megtalálta.

[[1758]] végén talált rá [[Ferney-Voltaire|Ferney-re]], a Genftől négy mérföldre található birtokra, amelynek egy része akkoriban [[Franciaország]]banFranciaországban, egy része [[Svájc]]ban, egy része pedig [[Németország]]ban terült el, így bármelyik hatóság zaklatta, átsétálhatott birtoka másik országhoz tartozó részébe. Ferney-ben vidéki úriember vált belőle, modern módon gazdálkodott, úgy ismerték [[Európa|Európában]], mint „a ferney-i földesúr”. Ünnepségeket, színielőadásokat rendezett, főúri módon fogadta az ide sereglő arisztokraták, uralkodók, írók, művészek, filozófusok és más hírességek hódolatát. Irodalmi tevékenysége burjánzott, legtöbb idejét munkájának és szerteágazó levelezésének szentelte, aminek során újraéledt kapcsolata Frigyessel is.

Miután ezáltal viszonylag biztonságos helyzetbe került, ismét több időt szentelt a közügyeknek és kevesebbet a tagadás bonyolult trükkjeinek. Az [[Encyclopédie]] elleni támadások, amelynek maga is tekintélyes szerkesztője volt, és amelynek szerzői személyes barátai voltak, a ''l'infâme''-re irányuló gúnyiratok zuhatagát váltották ki belőle. Ezek egy része Pompignan márkira és Palissotra, másik része Élie Catherine Fréronra irányult, aki veszélyes író és kiváló kritikus volt, ilyen minőségében rengetegszer támadtakikezdte Voltaire-t a konzervatív oldalról.

Voltaire 83 évesen hősként ünnepelve tért vissza Párizsba, hogy megnézze utolsó színdarabja, az ''Irene'' bemutatását. Az utazás, az ünnepségek és a fogadások okozta izgalmak azonban túlzottan megterhelték szervezetét, ágyba fektették és még aznap, [[1778]]. [[május 30.|május 30-án]] meghalt. Az egyházat ért kritikái miatt nem temethették egyházi földbe, ezért titokban egy kolostorban[[kolostor]]ban temették el, Champagne-ban. Csontjait [[1791]]-ben ünnepségek keretében szállították át egyvégső másik nyughelyrenyughelyére, Párizsba,a apárizsi Panthéonba.

[[Fájl:10 FRANCS A.jpg|thumbbélyeg|Francia 10 frankos bankjegy Voltaire portréjával. A típust 1964 és 1973 között bocsájtottákbocsátották ki, forgalomban 1986-ig volt. Valós méreteMérete: 15080 x 80150 mm]]

Voltaire bizalmatlanBizalmatlan volt a [[demokrácia|demokráciával]] szemben, az szerinte csak a tömegek tudatlanságát terjeszti., Szerintes csak a filozófusok által szorgalmazott felvilágosult [[monarchia]] hozhatja el a változásokat, amelyek a király észszerű hatalmának fejlődését és Franciaország gazdagságát biztosíthatják a világban. Voltaire a változások kulcselemeként is alapvetően hitt a királyság intézményében.

Napjainkban legismertebb műve a ''[[Candide|Candide vagy az optimizmus]]'' című regénye ([[1759]]), amiamely [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] filozófiáját gúnyolja. A ''Candide'' cenzúra tárgya lett, ezért Voltaire nem hirdette nyíltan, hogy ez az ő műve.

Voltaire ugyancsakUgyancsak közismert híres [[aforizma|aforizmáiról]], mint például „Si Dieu n'existait pas, il faudrait l'inventer” („Ha Isten nem létezne, ki kellene találni”), ami egy [[1768]]-as [[episztola|episztolában]] található, a sokat vitatott ''A három csaló'' című, ismeretlen szerzőként készített munkájában.

[[Jean-BaptisteRousseau Rousseau]]mint költő egyszer elküldte „Óda az utókornak” című munkáját Voltaire-nek., Voltaireaki elolvasta és azt mondta: „Nem hiszem, hogy ez a vers eléri a célját.”

Voltaire-t ma Franciaországban úgy tisztelik és úgy emlékeznek rá, mint egy bátor gondolkodóra, aki egész életében fáradhatatlanul harcolt a [[polgári szabadságjogok]]értszabadságjogokért, a [[tisztességes eljárás joga|tisztességes eljárás jogáért]] és a [[vallásszabadság]]ért, és aki leleplezte az [[ancien régime]] igazságtalanságait.

Voltaire portréjaPortréja szerepelt az 1964 és 1973 között kibocsájtottkibocsátott [[10 francia frank (bankjegy, Voltaire-típus)|10 francia franktízfrankos]]os bankjegyen.

* ''[[Vadember]]'' (1767) - ''Ee kisregény a „[[nemes vadember]]” ideán alapuló téma egy korai darabja.''

Voltaire több mint ötven színdarabot írt (beleszámítva a befejezetleneket is). Ironikus módon, noha tehetsége inkább a komikus témákban volt kiemelkedő, mindössze egy jó vígjátékot írt, a ''Nanine''-t, de több jó tragédiát is, például ''Zaire'', ''Mérope'', amikamelyek a francia klasszikusok tíz vagy tizenkettőtizenkét legjobb színdarabja között találhatók.

* A ''Henriász'', [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] stílusában készült, [[IV. Henrik francia király|IV. HenrikHenrikről]]ről szóló eposz kötelező olvasmánnyá is vált Franciaországban.

Voltaire számosSzámos jelentős történelmi tablót írt:

Voltaire korának egyik kiemelkedő költője és filozófusa volt, noha a sikereivel járó rosszindulat gyakran megkérdőjelezte, hogy valóban elismerik-e és hogy látja majd az utókor. Legnagyobb filozófiai munkássága a furcsa szóösszetételű ''Filozófiai ábécé (Dictionnaire philosophique)'', amiamely a Nagy Enciklopédiába írt cikkeit és más, kisebb elemeket is tartalmazott. A mű erőteljesen megjeleníti Voltaire a vallás és az egyház ellen táplált gyűlöletét, a cikkek általánosságban véve a [[18. század]] filozófiájának gerincét jelentő komoly társadalomkritikát fogalmazták meg.

=== LevelezésLevelezése ===

Hatalmas mennyiségű levelezése maradt hátra, amiamely mindig új felfedezésekkel társul, és bizonyosan sohasem lehet teljességében és pontosan kiadni, bár néhány eleme régóta ismert. Voltaire személyisége természetesen ebben az írásáradatban jelenik meg a legjobban. Hatalmas energiái és sokoldalúsága, ravasz és türelmetlen hízelgése, könyörtelen gúnyolódása, gátlástalan üzleti érzéke, lelkiismeretlen eltökéltsége, hogy bármilyen módon is, de elmeneküljön ellenségei elől, mindez kiderül az általa írt levelek garmadából.