„VII. Erik dán király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Fmvh (vitalap | szerkesztései) |
||
38. sor:
Erik belpolitikáját pedig már az abszolutizmus vonásai jellemezték.<ref name=skandinav /> A kisbirtokos dán, sőt német nemesek közül engedelmes, hűséges helytartókat válogatott ki, és rájuk bízta a hűbérbirtokok kormányzását, amelyeket fokozatosan elvett a világi és az egyházi előkelőségektől.<ref name=skandinav /> A század harmincas éveire kiéleződött az általános elégedetlenség, különösen Svédországban.<ref name=skandinav /> Azzal pedig végképp betelt a pohár, hogy megszűnt a létfontosságú vas- és rézvásárlás és a sószállítás a Hanza-kereskedők részéről, mivel ezek hadban álltak Erikkel.<ref name=skandinav /> A bányatulajdonosk és az ércbányász parasztok előharcosai lettek annak, hogy a svédek felkeljenek a királyi liga ellen.<ref name=skandinav />
A lázadás élére – [[1434]]. [[június]]ában<ref name=skandinav /> – [[Engelbrekt Engelbrektsson]] bányatulajdonos kisnemes állt<ref name=skandinav /> a svéd nép nemzeti hőse. Bár a felkelést Engelbrekt [[1436]]-os meggyilkolása után leverték, ám hatására – [[1437]]-ben – [[VIII. Károly svéd király|Karl Knutsson]] Svédországot hatalmába kerítette. A súlyos adók miatt és a trónöröklés kérdésében szembekerült országai rendjével,<ref name=nagylexikonfolyt /> mire [[1439]]-ben Svédországban felkelés támadt Erik ellen,<ref name=revai /> ugyanakkor dániai [[Korsör]]ben<ref name=europa /> letették a trónról,<ref name=pallas /> mivel többnyire Dánián kívül tartózkodott és a pomerániai rokonait dán várakkal és uradalmakkal halmozta el.<ref name=pallas /> Ennek hírére Erik a dán koronázási jelvényekkel [[Gotland]] szigetére menekült, ahonnan zsoldba fogadott kalózai által pusztította a svéd partokat.<ref name=pallas /> [[1449]]-ben végül visszatért
== Érdekességek ==
| |||