„Impresszionizmus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
elég fura megfogalmazás volt, szerintem ez többet mond el, amit én írtam Címkék: Oldal nagy része eltávolítva Vizuális szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 81.183.193.74 (vita) szerkesztéséről Crimea szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
1. sor:
[[Fájl:Claude Monet, Impression, soleil levant, 1872.jpg|jobbra|bélyegkép|270px|[[Claude Monet]]: ''A felkelő nap impressziója'' (1872). A festmény lett az ''impresszionizmus'' névadója]]
Az '''impresszionizmus''' a [[19. század]] utolsó harmadának legnagyobb hatású művészeti mozgalma. Az impresszionista stílus nem volt olyan jellemző korstílus, mint a [[barokk]] vagy a [[reneszánsz]], hiszen ezek a művészet minden ágára hatottak. Az impresszionizmus leginkább a [[festészet]], a [[zene]] és az [[irodalom]], kis mértékben a [[szobrászat]] stílusa.
== Az impresszionizmus a képzőművészetben ==
=== Kialakulása ===
[[Fájl:Manet, Edouard - Olympia, 1863.jpg|balra|bélyegkép|250px|Édouard Manet: ''Olympia'' (1863)]]
Az impresszionizmus története egy nem impresszionista festő működésével kezdődik. [[Édouard Manet]] volt az, aki munkásságával, újszerű látásmódjával utat mutatott fiatalabb festőknek. Felfedezte, hogy a vizuális jeleknek megvan az önmagában megálló rendje. [[1863]]-ban két, botrányt kiváltó képet is festett, a ''Reggeli a szabadban'' és az ''Olympia'' címűt. Mindkettő kiváltotta a kispolgári prüdéria dühét, szemérmetlenséggel vádolták, pedig mindkét kép egy-egy ismert festmény hatását mutatja. Inkább az volt az ellenérzés oka, hogy az elfogadott [[akadémizmus|akadémistákkal]] ellentétben Manet a színekre épít, a térhatást a kromatikus elemekkel hangsúlyozza. Mindkét mű nagy feltűnést keltett az akkor induló impresszionista festők között, bár a művész akkor még nem vállalt közösséget velük. Sohasem dolgozott az impresszionizmus munkamódszerével, és szívesen használt feketét. Utolsó éveiben születtek azok a festmények, amelyek az impresszionizmus hatását mutatják.
Manet munkásságán túl megvolt még egy előfeltétele az új stílus kialakulásának: egy tehetséges művészekből álló festőcsoport megszületése. Tagjai péntekenként a [[párizs]]i Guerbois-kávéházban jöttek össze, itt volt többek között Manet, [[Claude Monet|Monet]], [[Camille Pissarro|Pissarro]], [[Edgar Degas|Degas]], és a híres fényképész, [[Nadar]]. Ezek a művészek szinte mind elkötelezett hívei voltak a [[plein air]] törekvéseknek. A szabadban festés nem az ő gondolatuk volt, de az impresszionisták vitték végig a legnagyobb művészi eltökéltséggel. A 60-as évektől nem csak tájképeket festettek, hanem figurális plein air kompozíciókat is, szabadtéri jelenetekben ábrázolták a kortársak életét. Bár a plein air a természethez, a tájhoz kapcsolódott, a festők kezdték felfedezni a világvárossá alakuló Párizs varázsát is. Manet ''Zene a Tuileriák kertjében'' című képe volt a kezdőpont a várost bemutató festmények sorában.
[[Fájl:Pierre-Auguste Renoir 007.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Pierre-Auguste Renoir|Renoir]]: ''A teraszon'' (1881)]]
[[1854]]-től jutottak el Franciaországba a [[japán]] [[metszet]]ek, amelyek szintén nagy hatással voltak a fiatal művészekre, elsősorban az újszerű képszerkesztéssel. Gyorsította az impresszionizmus fejlődését a fényképészet fejlődése is. A pillanatfelvétel, az újszerű rögzítésmód foglalkoztatta őket.
[[Fájl:Auguste Rodin-Balzac Bust 1892 (photo).jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Auguste Rodin: Balzac mellszobra (1892)]]
Csoporttá szerveződésüket gyorsította, hogy a hivatalos Szalon nem adott lehetőséget a megmutatkozásra, márpedig egy művésznek létkérdés volt egy kiállításon való szereplés. Első kiállításuk [[1874]]-ben volt, ahol bemutatták Monet ''Impresszió, a felkelő nap'' című képét. A csoport innen kapta a nevét. Az elsőnél is nagyobb vihart kavart az [[1876]]-ban megrendezett második kiállítás, a közvélemény csak a 80-as évek második felétől kezdett megbékélni az impresszionistákkal, amikor már újabb csoportok megjelenése borzolta a kedélyeket. Nyolcadik, egyben utolsó kiállításuk [[1886]]-ban volt.
=== Jellemzői ===
Az impresszionizmus a modern művészet első jelentős forradalma volt, amely magát az érzéki benyomást, az impressziót rögzítette. Az impresszionisták elsősorban a fény festői voltak, az adott dolgokat úgy ábrázolták, ahogyan adott pillanatban látták, ez az élmény vezette az ecsetjüket. A fény felbontja a színeket, a levegő rezgése elmossa a szilárd körvonalakat, a felületen reflex-hatások vibrálnak. A kritika és a közönség gúnyolódása ellenére szilárdan kitartottak ezen elvek mellett.
Ebből a látásmódból következett a sajátos impresszionista festéstechnika: a vásznon apró, tiszta színfoltokat raktak egymás mellé, amelyek megfelelő távolságból nézve [[optika]]ilag keverednek, és a szemlélőben kiváltják a megfelelő szín-benyomást. A feketét elhagyják, vagy a minimálisra csökkentik. A szobrászatban az impresszionizmus a felfokozott kifejező erőben, a felszín mozgalmas fény-árnyék játékában jelenik meg. Igazán impresszionista szobrásznak szinte csak Rodint tekinthetjük. Nála hiányzik a szilárd szerkezeti váz, a tulajdonképpeni szigorú kompozíció, gyakran rögzíti a mozgást, a hirtelen mozdulatot, a pillanatszerűt, a lebbenőt.
Monet vette át a japán fametszők kedvelt eljárását, az azonos [[motívum]] sorozatszerű feldolgozását, ez az eljárás az ő tevékenysége nyomán vált az impresszionista alkotó módszer prototípusává. Leghíresebb példája ennek a [[Roueni katedrális (Monet festményei)|roueni katedrális]] homlokzatáról készített sorozata.
== Impresszionista művészek ==
=== Festők ===
* [[Claude Monet]] ([[1840]]–[[1926]])
* [[Édouard Manet]] ([[1832]]–[[1883]])
* [[Edgar Degas]] ([[1834]]–[[1917]])
* [[Pierre-Auguste Renoir]] ([[1841]]–[[1919]])
* [[Camille Pissarro]] ([[1831]]–[[1903]])
* [[Adolf von Menzel]] ([[1815]]–[[1905]])
* [[Max Liebermann]] ([[1847]]–[[1935]])
* [[Lovis Corinth]] ([[1858]]–[[1925]])
* [[Max Slevogt]] ([[1868]]–[[1932]])
* [[James Mac Neill Whistler]] ([[1834]]–[[1903]])
* [[Hendrik Willem Mesdag]] ([[1831]]–[[1915]])
* [[Frans Courtens]] ([[1854]]–[[1943]])
* [[Antonín Slavíček]] ([[1870]]–[[1910]])
* [[Nicolae Ion Grigorescu]] ([[1838]]–[[1907]])
* [[Stefan Luchian]] ([[1868]]–[[1916]])
* [[Alfred Sisley]] ([[1839]]–[[1899]])
* [[Munkácsy Mihály]] ([[1844]]–[[1900]])
* [[Rippl-Rónai József]] ([[1861]]–[[1927]])
* [[Szinyei Merse Pál]] ([[1845]]–[[1920]])
* [[Mary Cassatt]] ([[1844]]–[[1926]])
=== Szobrászok ===
* [[Auguste Rodin]] ([[1840]]–[[1917]])
* [[Medardo Rosso]] ([[1858]]–[[1928]])
* [[Paolo Troubetzkoy]] (Pavel Petrovics Trubeckoj) ([[1866]]–[[1938]])
== Impresszionizmus az irodalomban ==
Az impresszionizmus igazi irodalmi területe a [[líra (műnem)|líra]] és a [[leíró próza]]. Stíluseszközei között ott találhatóak a színes, varázslatos képek, a [[metafora]], a [[szinesztézia]], amely a megszemélyesítést és a különböző érzéki benyomásokat olvasztja össze. Szívesen él zenei hatásokkal, hangutánzó szavak használatával, formai és rímelési bravúrokkal. A színek, árnyalatok, képzetek használatában az impresszionista festészet hatását vehetjük észre.
A költők, írók a lényegből a jelenséget emelik ki, mert hitük szerint, ha a jelenséget a megfelelő pillanatban ragadják meg, a valóság lényegi sajátosságáig jutnak el. Ezért költészetük állandó kísérletezés a pillanat megragadása érdekében. A közlés alapja egy emlékező magatartás, a hangulat, a benyomás, a cselekvés emlékképként idéződik fel.
A legtöbb művész, akit az impresszionisták közé sorolnak, művészetébe a kor más irányzatait is beleépítette, így kizárólagosan impresszionista szerző nincs. Mivel az impresszionizmus Franciaországból indult, ott van a legtöbb képviselője mind lírában, mind epikában.
=== Jelentős impresszionista szerzők ===
* [[Paul Verlaine]] ([[1844]]-[[1896]])
* [[Arthur Rimbaud]] ([[1854]]-[[1891]])
* [[Oscar Wilde]] ([[1854]]-[[1900]])
* [[Marcel Proust]] ([[1871]]-[[1922]])
* [[Rainer Maria Rilke]] ([[1875]]-[[1926]])
== Impresszionizmus a zenében ==
Az impresszionista zene tárgyát zenén kívüli forrásokból meríti, de pillanatnyi benyomásokat rögzít. Természeti képeket, jelenségeket foglal zenébe: felhők gomolygását, a víz és a szél játékát, mediterrán tájak ragyogását (például Debussy: Tenger). Az új zenei hangzásra való törekvést rendkívül jól kifejezi az [[egészhangúság]], amely a századforduló zenéjének és vele a [[tonalitás]] felbomlásának dallamban és harmóniában egyaránt megnyilvánuló stílusjegye. Az egész hangú skálán az [[oktáv]]ot hat egyenlő [[nagyszekund]]ra osztja, így a dúr-moll [[hangnem]]ű érzetet megszünteti. A hangsor nyugtalanságot hordoz, és a lezáratlanság érzetét kelti.
=== Jelentős zeneszerzők ===
* [[Claude Debussy]] ([[1862]]-[[1918]])
* [[Richard Strauss]] ([[1864]]-[[1949]])
* [[Albert Roussel]] ([[1869]]-[[1937]])
* [[Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin]] ([[1872]]-[[1915]])
* [[Maurice Ravel]] ([[1875]]-[[1937]])
* [[Manuel de Falla]], ([[1876]]-[[1946]])
* [[Ottorino Respighi]], ([[1879]]-[[1936]])
== Az impresszionizmus Magyarországon ==
=== Képzőművészek ===
* [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károly]] ([[1862]]-[[1917]])
* [[Csók István]] ([[1865]]-[[1961]])
* [[Nagybányai művésztelep]], [[Szolnoki művésztelep]]
=== Írók, költők ===
* [[Krúdy Gyula]] ([[1878]]-[[1933]])
* [[Babits Mihály]] ([[1883]]-[[1941]])
* [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] ([[1883]] – [[1937]])
* [[Kosztolányi Dezső]] ([[1885]] – [[1936]])
* [[Tóth Árpád (költő)|Tóth Árpád]] ([[1886]] -[[1928]])
* [[Áprily Lajos]] ([[1887]] -[[1967]])
== Forrás ==
{{commonskat|Impressionism}}
* A művészet története: A rokokótól 1900-ig, Corvina, {{ISBN|963-13-2815-5}}
{{portál|Művészet}}
[[Kategória:Impresszionizmus| Impresszionizmus]]
| |||