„Tömörkény István” változatai közötti eltérés

Embert próbáló feladat volt jóformán másodmagával, [[Móra Ferenc]]cel együtt [[Somogyi Károly (kanonok)|Somogyi Károly]] esztergomi kanonok 40 000 kötetes könyvtárát gyarapítani, katalogizálni, szolgáltatni az olvasóknak, s a muzeológiai tudomány valamennyi területét gyűjteni, rendszerezni, foglalkozni [[numizmatika|numizmatikával]], természetrajzzal, régészettel, helytörténettel, a képzőművészetekkel, s emellett Tömörkény feltett szándéka volt a néprajzi gyűjtemény kialakítása, gyarapítása. A korszak támogatta ezt a kezdeményezést, a [[millennium]] óta becsülni kezdték a népi kultúrát. A szegedi néprajzi anyag azonban Tömörkény nélkül nem lett volna felgyűjtve, így is már az utolsó pillanatban voltunk, egy nagy váltás időszakában, amikor az [[1879-es szegedi nagy árvíz|1879-es nagy árvíz]] után létrejön a palotás Szeged, s megindul a polgári fejlődés, a modernizálódás, mely gyökerestől átformálja az addigi hagyományos paraszti világot és a tiszai vízenjárók (a tiszai hajósok) világát - ez utóbbiak gyakran tavasztól késő őszig egy-egy uszályon élték le életüket családjukkal együtt.

[[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] néprajzkutató és művészettörténész, [[Péter László (irodalomtörténész)|Péter László]] irodalomtudós és helytörténész, [[Lengyel András (irodalomtörténész)|Lengyel András]] irodalomtörténész muzeológus tudták igazán értékelni azt a 6000 egységnyi néprajzi múzeumi tárgyat, amellyel Tömörkény jóvoltából gazdagodott a múzeum. Később évtizedeken keresztül jóformán ennek a mennyiségnek csak egyhatodával tudták növelni a gyűjteményt. Az elmúló/átalakuló paraszti világ idejéből sikerült a leletmentés, s leletmentés Tömörkény valamennyi novellája, tárcaelbeszélése is, amelyeket a [[Szegedi Napló]]ban, a [[Magyar Hírlap]]ban és önálló kötetekben publikált. Tömörkény még a népnyelv gyűjtésében is komoly teljesítményt nyújtott, 3500 regisztrálatlan, fölgyűjtetlen szóval járult hozzá [[Szily Kálmán (fizikus)|Szily Kálmán]]ék tervezett nagy szegedi szótárához, ebből aztán semmi nem lett, de [[1957]]-ben [[Bálint Sándor (néprajzkutató)|Bálint Sándor]] értékelte Tömörkény nyelvészeti munkáját, s tető alá hozta a szegedi szótárt, s kiadta. Ezt a szép szegedi [[Dialektus|nyelvjárás]]t, amelyet még sokan beszélték nemcsak Tömörkény korában, hanem az [[1960-as évek]]ben is.