„Ópiumháborúk” változatai közötti eltérés

a
{{fő|első ópiumháború}}
 
Az [[európa]]iak, Angliával az élen, a [[19. század|kor]] legnagyobb kereskedői voltak, és a [[Pszichoaktív szer|kábítószer]] nagy részét saját ázsiai gyarmataikon termesztették. {{kínai|Daoguang|Tao-kuang}}, Kína császára betiltotta az ópium kereskedelmét, az országba bekerült ópiumot {{kínai|Lin Zexu|Lin Cö-hszü}} császári biztos elkoboztatta a kereskedőktől. Az angolok válaszlépésként [[hadihajó]]ikkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. A kínai hadsereg hatalmas technikai hátrányban volt, legalább tízszeres létszámbeli fölényét nem tudta kamatoztatni.
Az angolok rövidesen bevették {{kínai|[[Guangzhou]]t|[[Kuangcsou]]t}} ([[1757]]-től az egyetlen törvényes külkereskedelmi kikötő Kínában ''Kanton'' volt), elfoglalták [[Sanghaj]]t, {{kínai|[[Zhenjiang]]ot|[[Csencsiang]]ot}} és {{kínai|[[Nanjing]]ot|[[NancsingNanking]]ot}}.
Kína elvesztette a háborút, kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, [[1842]]-ben [[Hongkong]] brit fennhatóság alá került.
Daoguang császár próbálta visszaszorítani az ópium terjedését, a mák termesztését, de nem sok sikerrel.
A háborút az [[1842]]. augusztus 29-én elfogadott [[Egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződés]], a nanjingi egyezmény zárta le, ebben azonban nem is utalnak az ópiumkereskedelemre. A szerződés főbb részei: Kínát 21 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték, és 5 kikötőjét meg kellett nyitnia a külföldi kereskedők előtt.
<gallery>
Hugh Gough, 1st Viscount Gough, St. Helen's.jpg|Hugh Gough (1779-1869) [[vikomt]], tábornagy, a bevetett brit haderő főparancsnoka az első ópiumháború idején.