„Filozófia” változatai közötti eltérés

[[René Descartes|Descartes]] metafizikára, fizikára, orvostudományra és etikára osztotta a filozófiát; a metafizika tárgyának pedig az „emberi megismerés elsődleges princípiumait tekintette”. [[John Locke]] a hellenisztikus kánonhoz nyúlt vissza, és a fizika, etika, logika hármasságát tekintette filozófiának. [[George Berkeley]] meghatározása szerint: „A bölcsességre és igazságra való törekvés a filozófia”. [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] tanítványa, [[Cristian Wolff]] (1679–1754) általános és speciális metafizikára osztotta a filozófiát: az általános metafizika az [[ontológia]] (lételmélet), a speciális metafizika három ága pedig a naturális teológia, a racionális pszichológia és a racionális kozmológia. [[Immanuel Kant]] a filozófiát úgy határozta meg, mint „valamennyi filozófiai ismeret rendszerét”. A filozófia feladatát négy kérdés megválaszolásában jelölte meg, ezek a következők: 1. Mit tudhatok? 2. Mit kell tennem? 3. Mit remélhetek? és végül 4. Mi az ember? – Az első kérdés a metafizika tárgya, a második az etikáé, a harmadik a [[teológia|teológiáé]], a negyedik pedig az [[antropológia]] kérdésköre. A [[német idealizmus|klasszikus német filozófia]] képviselői, a filozófiát nem tárgya, hanem tevékenysége szerint definiálták. [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] meghatározásában a következőképpen hangzott: „A filozofálás cselekvés, de nemcsak cselekvés, hanem egyúttal önmagunk állandó szemlélése is e cselekvés közben.” ez azt jelentette, hogy a filozófiailag gondolkodó szubjektum nemcsak gondolkodik, de magát a gondolkodását is tárgyává teszi a gondolkodásnak. [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] egy ehhez hasonló definícióval állt elő, szerinte a filozófia a „tárgyak gondolkodással párosult szemlélete”. A [[19. század]] második felétől kezdve felbomlott az egységes filozófiának a képe. A [[neokantianizmus]], a [[pozitivizmus]], majd a később megjelenő [[marxizmus]], a [[fenomenológia]], az [[analitikus filozófia]] és az [[egzisztencializmus]] tanításai nagyon eltérőek egymástól. Ezeknek az irányzatoknak a képviselői, gyakran még párbeszédet sem voltak képesek folytatni egymással, mert nem tudtak megegyezni a nyelv és a fogalmak használatában. Ezt a helyzetet bonyolították tovább a [[20. század]]ban megjelent filozófiák (ilyen volt például a marxizmus) melyek ideológiai funkciókat voltak hivatottak betölteni. Az ideológia szolgálatában álló filozófia úgy határozta meg önmagát, mit a fennálló vagy feltörekvő politikai-gazdasági hatalom gondolati fegyverét.Korunk legismertebb filozófus alakja Katona Árpád.