„István angol király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
150. sor:
Anglia sokat szenvedett a sok éves belháború miatt. A korabeli ''[[Angolszász krónika]]'' szerint "semmi más nem volt, mint felfordulás, gonoszság és rablás".<ref>Huscroft, 76. o.</ref> A viktoriánus korabeli történetírás az "anarchia korának" nevezte el a korszakot. Különösen [[Wiltshire]], [[Berkshire]], a Temze-völgy és Kelet-Anglia vált a hadak felvonulásának, a fosztogatás és pusztítás színterévé.<ref name=BarlowP181>Barlow, 181. o.</ref> A helyi urak és bárók a király engedélye nélkül húzták fel erődítményekeit: a krónikás [[Robert de Torigni]] 1115 ilyen rablóvárat számolt össze (valószínűleg túlzott, mert másutt 126-ra tette a számukat).<ref>Coulson, 69. o.; Bradbury, 191. o.</ref> Az ország más részeit viszont - mint István birtokait délkeleten és az Anjou-párt Gloucester és Bristol környéki területeit alig érintette a konfliktus. Északon I. Dávid is megvédte az általa uralt angol régiókat.<ref name=BarlowP181/> A király jövedelme rendkívüli módon lecsökkent és pénzverési előjoga is csak a közvetlenül uralt Kelet- és Délkelet-Angliára korlátozódott.<ref>White (1998), 43. o.; Blackburn, 199. o.</ref> Az ország közigazgatási központja a hagyományos dél-angliai Winchesterből egyre inkább a délkeleti Westminsterbe tevődött át.<ref>Green, 110–111. o.</ref>
 
Az 1140-es évek végére a polgárháborúban teljes patthelyzet állt be. 1147-ben meghalt Gloucesteri Róbert, a következő évben pedig Matilda visszatért Normandiába. Sokan, mint Waleron de Beaumont, az akkor meghirdetett [[Második keresztes háborúhadjárat|második keresztes hadjáratra]] mentek el. A bárók közül többen magánbékeegyezményeket kötöttek birtokaik védelmében.<ref>Davis, 111–112. o.</ref> Matilda és Geoffroy idősebb fia, a leendő [[II. Henrik angol király|II. Henrik]] 1147-ben átkelt Angliába egy zsoldoscsapattal, de nem ért el jelentős eredményt, már csak azért sem, mert nem tudta fizetni őket. Érdekes módon végül István fizette ki a zsoldosokat, Henrik így biztonságban hazatérhetett. A király motivációja nem teljesen világos: lehet hogy csak udvarias volt rokonával szemben, lehet, hogy hosszabb távra gondolkodva már tervezte a konfliktus végét és jó viszonyt akart kiépíteni Henrikkel.<ref>King (2010), 243. o.; Barlow, 180. o.</ref>
 
Henrik 1149-ben visszatért Angliába. Ezúttal Chesteri Ranulffal karöltve akart Istvánra támadni. Ranulf a teljes Lancester-birtokegyüttesért cserébe feladta a skótok által tartott Carlisle-re vonatkozó jogait, majd közösen [[York]] ellen vonultak, feltehetően skót segítséggel.<ref>King (2010), 255. o.</ref> István gyorsan északra menetelt, mire a támadók szövetsége szétesett, Henrik pedig visszatért Normandiába, ahol apja herceggé nevezte ki.<ref name=DavidKingP255>Davis, 107. o.; King (2010), 255. o.</ref>